Létezik, hogy a kérdés a válasz?

A kérdések a válaszok a boldogságodra?

Írta: Gary Douglas

Az Access Consciousness alapítója Gary Douglas elmagyarázza, hogy a szokásos önsegítő recept a feje tetejére állítva valójában sokkal hatékonyabb.

Ha sétálsz egyet a helyi könyvesboltban, valószínűleg találsz majd önsegítő részleget. És több mint valószínű, hogy eléggé nagy lesz. A globális önsegítő ipar a kimutatások szerint évente 11 milliárd dollárt termel, és ha beírod a keresőbe, hogy "mi a boldogság titka", közel 5 millió találat bukkan fel. Nyilvánvalóan keresik az emberek. De ténylegesen vajon hányan találják meg? Nézz körbe. Boldogságban nem bővelkedünk.

Talán azért, mert a visszájáról nézzük. Folyamatosan keressük a válaszokat, amik majd boldoggá tesznek bennünket. De mi van akkor, ha nem léteznek ilyen válaszok? Mi van, ha nincs titkos kulcs az élethez? És mi van akkor, ha igazából a kérdezésre való hajlandóság nyitja ki a boldogság ajtaját, amit keresel?

3 hasznos ötlet, hogy megleld a boldogságot

1. Vedd észre, hogy semmi baj nincs Veled

Az önsegítő ipar azért bukik meg a legtöbb embernél, mert egy finom, de káros következtetésből indul ki: valami baj van Veled. A legtöbb eljárás azt kéri a személyektől, hogy ismerjék el, hogy mi a baj velük, ezután tegyenek lépéseket a gyógyulás felé, javítsák ki vagy semlegesítsék az érintett témákat.

Mi van, ha semmi baj nincs Veled? Mi van, ha az, hogy beveszed, sérült vagy, és valamiképpen szükséged van arra, hogy meggyógyulj, tart beleragadva a boldogtalanságba? Mindig keresve és sosem találva semmit.

Egy egészségesebb és hatékonyabb megközelítése az önsegítésnek, ha megadjuk az embereknek azt az éberséget, hogy semmi baj nincs velük, és hogy abba kell hagyniuk, hogy rosszá teszik magukat. Minden, ami a pozitív változáshoz szükséges, egy nyitottabb elme.

Ha eddig úgy élted az életed, hogy azt hitted, baj van veled, meg kell gyógyulnod, kezdd el feltenni a következő kérdést: "Mi a jó, helyes, megfelelő bennem, amit eddig nem vettem észre?". Ahogy ezt kérdezed, a boldogságod útjában álló negatív gondolatok és érzések elkezdenek szétoszlani, és a nyereményed az, hogy érzékeled az ajándékot, ami vagy.

2. A kíváncsiság kulcsfontosságú

Kutatások mutatják, hogy a folyamatosan kérdező és lehetőségeket kereső kíváncsi emberek magasabb pozitív  érzelmi szintek élvezete, kevesebb szorongás és nagyobb pszichológiai jóllét felé haladnak.

Vegyük példaként a gyerekeket. Ha esetleg nem vetted volna észre,sokkal boldogabbak, mint legtöbbünk. Játszanak. Használják a képzelőerejüket. Felfedeznek. Kérdeznek. Kíváncsiak.

Mindannyiunknak van vele született ébersége arról, hogy melyik döntésünk hozza magával a legnagyszerűbb szerelmet, életet, legjobb egészséget, bőséget és üzletet. Eme nemtudatos bölcsesség felfedezésének a titka az, hogy nyitva tartod az elmédet minden lehetőség számára - hogy nem keresed semmire sem a választ. Hogy örökké és folyton kérdezel.

3. Gyakorold a kérdezést

Legtöbben egész eddigi életünket azzal töltöttük, hogy a választ kerestük. Nem akármilyen választ, hanem a helyes választ. Vegyük észre, hogy a kérdések azok, amik az életbe, az örömbe repítenek bennünket, és az áhított elégedettség csak a kezdet. De, ha a kérdezés új számodra, előfordulhat, hogy gyakorlásra lesz szükséged. Íme néhány, talán számodra is ismerős tipikus válasz vagy következtetés, illetve a helyettük alkalmazható kérdések:

- Ahelyett, hogy azt mondod, "Annyira rossz ez a helyzet" vagy "Nahát, ez annyira csodás!", tedd fel a kérdést: "Hogyan lehetne ez még ennél is jobb?" Ez a kérdés arra ösztönzi a tudattalanodat, hogy egy kellemetlen helyzetet jobbá, és egy felemelő helyzetet még nagyszerűbbé tegyen.

- Ahelyett, hogy azt hiszed, hogy az életed áldozata vagy, és a boldogságot adják vagy elveszik, kérdezd: "Azt akarom, hogy igazam legyen és megfeleljek, vagy inkább boldog akarok lenni?" Ez a kérdés képessé tesz arra, hogy felismerd, a boldogság egy választás és bármikor behívhatod.

- Ahelyett, hogy így szólsz: "Elakadtam." vagy "Kilépek, feladom.", tedd fel a kérdést: "Mi egyéb lehetséges, amit eddig még csak fontolóra sem vettem?" Ez a kérdés arra ösztönzi a nemtudatos éberségedet, hogy keressen számodra más megoldásokat és lehetőségeket.

A boldogság elérhető számodra. Ismerd fel, hogy nincs Veled baj. Mindenre legyél kíváncsi, amivel utadon találkozol. Kérdezz ahelyett, hogy válaszokat keresnél vagy következtetésekben lennél. A boldogság csak egy választás. Ma mit választhatsz?

Forrás: https://www.yogajournal.com/lifestyle/are-questions-your-answer-to-happiness

Fordította: Szecskó Emese

Formálhatóság vagy rugalmasság?

Hol van a rugalmasság a Te valóságodban?

Cikk az Access Consciousness honlapjáról

Volt már valaha olyan érzésed, hogy egész életedben műanyagba csomagalva zsugorodsz? És tényleg ebben akarsz élni?

"A plasztikusság, formálhatóság az az elv, hogy minden úgy van, ahogy van." - magyarázta nemrég Gary Douglas az Access consciousness alapítója.

"Amikor plasztikussá teszed az életedet, az olyan, mintha ennek a valóságnak a fűzőjét viselnéd, ami csak azt engedi, hogy olyan formád legyen, amit mások is képesek érzékelni és látni."

Az ötvenes évek végén Garynek volt egy barátja, akinek az anyukája fehér bútort vett otthonra, majd letakarta  műanyaggal, hogy ne koszolódjon. Nem tudtál rajta ülni, de az édesanya azt gondolta, hogy szép élete van, mert minden be volt vonva műanyaggal.

Az e havi Creative Edge of Consciousness című hívásban Gary és a csodálatos Brendon Watt arról beszéltek, hogy mennyire szeretik az emberek, hogy az életükben mindent lassúnak, rendszerezettnek és plasztikusnak megtartani.

Ez nem mindig kézzelfogható vagy észlelhető. Például amikor eldöntöd, hogy szükséged van valamire, akkor az a korlátozás formájában fog téged tartani.

"A legtöbb embernek jóváhagyásra van szüksége, és az ő életükben ez lesz a formálhatóság, plasztikusság" - mondja Gary. "Amikor zsugorfóliázod magad a jóváhagyás szükségességébe, annak szükségességébe, hogy lássanak, elismerjenek téged, akkor plasztikussá teszed az életedet."

Az életed formálhatóvá tétele végül az, hogy mások valóságainak a szerkezetén belül teremtesz.

A formálhatóság ellenszere az elasztikusság, rugalmasság. A rugalmasság annak a képessége, hogy Te légy Mr. Fantasztikus (A Fantasztikus négyesből) , és túlnyúlj ezen a valóságon, a korlátozásaidon, és mindenen, amiről azt gondolod, hogy értékes.

"Az elasztikusság a lehetőségek keresése. Amikor folyamatosan azzal vagy kérdésben, hogy hogyan tegyél valamit, és nem azzal, hogy megteheted-e."- magyarázta Gary.

Arról szól, hogy beleállsz az éberségedbe a lehetőségekről és választásokról, ahogy Gary is tette a kastéllyal Olaszországban és El Lugarral Costa Ricában.

"Ha senki más nem látja azt a lehetőséget, amit te látsz, az nem azt jelenti, hogy az nem lehetőség." - teszi hozzá Brendon. - "Azt jelenti, hogy te vagy az egyetlen, aki eléggé más, hogy meglássa a lehetőséget."

És, ha hatalmas összegeket akarsz teremteni, hajlandónak kell lenned arra, hogy meglásd azokat a lehetőségeket, amiket mások nem vesznek észre.

Egy nagyszerű kérdés, amit használhatsz: Életed mely területeit tetted plasztikussá, amivel rendben tarthatod őket, ami távol tart téged a lehetőségek káoszának rugalmasságától?

A lehetőség mindig rugalmas tér, és nem fix nézőpont. A válasz sem lehetőség.

Gary azt mondja: "A legtöbb ember azt csinálja, hogy megpróbálja megtalálni a válaszokat, és nem a "Mi az igazi lehetőség itt?" kérdésében él."

"Azzal kezdődik, hogy észrevesszük, hogy mi vagyunk a lehetőségek rugalmassága, és a választásaink nagyszerűbb jövőt képesek teremteni."



Forrás: http://access-consciousness-blog.com/2017/12/where-is-the-elasticity-in-your-reality/

Fordította: Szecskó Emese

Kifogysz az időből? Válaszd a térűrt...

Kifogysz az időből? Válaszd a térűrt...

Idő és tér. Milyen gyakran kapcsoljuk őket össze? Mintha mindkettő, az idő és a tér is érvényes és valódi lenne; nem az. Az idő kitalálmány, mondja Gary Douglas, az Access Consciousness alapítója.

Gary Douglas és Dr. Dain Heer nemrég adott lenyűgöző betekintést az időbe és annak korlátaiba.

"Amikor helytállóvá teszed az időt, a terednek, térűrödnek össze kell húzódnia és le kell csökkennie, hogy elhihesd, hogy az idő sorozatának egy tárgya vagy, már ahogy az itt létezik." Gary magyarázata a Creative Edge of Consciousness című híváson belül: "Ahogy az idő megsemmisítését választod, nő a tered, a térűr."

Idő nélkül ítélet sem tud létezni, mivel az idő szükséges ahhoz, hogy ítélkezni tudj.

"Térűr lehetsz. Idő nem." - teszi hozzá Dain. - "Az idő a létezés, a lényed felszámolása is."

Egy nagyon egyszerű példaként nézzük meg, mennyire szétválasztjuk az időt múltra, jelenre és jövőre.

"Itt vagy, állítólag jelen, de elkülönülsz a múlttól és a jövőtől, ami nem igaz számunkra." - mondja Dain. - "Végtelen lényekként lehet éberségünk a múltról és meg is változtathatjuk azt, amit a POD&POC*-kal meg is teszünk. Megváltoztatjuk az egész múltat attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdődött."

Az idő megteremti a korlátozott valóság alapvető bizonyítékát. Az időből való kifogyás az alapja a szükségnek ("szűk-ség" - a ford.). Az elképzelés arról, hogy mennyi időd van, az időd kicsiny doboza a legnagyobb dolog, amivel itt a legtöbben harcolnak.

Azt választjuk, hogy valóssá tesszük az időt. Így az is egy választás, hogy felszámoljuk az időt mint valóságot. És  a dolgok itt kezdenek érdekessé válni.

"Ha abbahagyod, hogy abból működsz, hogy az idő lényeges eleme az univerzumodnak, akkor az az energia, térűr és tudatosság leszel, ami lehetővé teszi, hogy meghajlítsd a teret, megváltoztasd az időt és megváltoztass mindent." - mondja Gary. - "Amivé válik, az egy térűr a lehetőségeknek, ami azon a térűrön alapszik, ami te vagy, és nem azon az időn, amid van."

Ha igazán akarod a változást, legyél a tér, a térűr, és akkor túlléphetsz azon, amit mindenki más korlátozásként magáénak tud.

A teret, térűrt még ez a valóság sem tudja korlátozni.



*A POD&POC az Access Consciousness egyik eszköze, egy tisztító mondat, amelyről itt olvashatsz többet, a videón pedig magyar felirat is beállítható:

https://www.accessconsciousness.com/theclearingstatement




Forrás: http://access-consciousness-blog.com/2017/10/running-time-choose-space/

Fordította: Szecskó Emese

Kulcsok a jövő teremtéséhez

Kulcsok a jövő teremtéséhez

Írta: Gary Douglas

Mi az értékes termék az életedben? Mit értékelsz jobban? A múltat, a jelent vagy a jövőt? A legtöbb ember inkább a múltat tartja értékesnek, és azt, hogy most mije lehet, ahelyett, hogy mit teremthetne a jövőnek. De ha nem értékeled a jövőt, soha nem fogod megteremteni azt a jövőt, amire vágysz.

Íme négy kulcs a jövőd teremtéséhez:

1. Hála

Az egyik kulcsösszetevője a jövő teremtésének az, hogy hálás vagy mindenért és mindenkinek. Ha nem vagy hálás azért, amid ma van, soha nem fogod a jövőt teremteni.

"Hálával minden növekedik." Mary Davis

Ha hálás vagy, képes vagy a jövőt teremteni, ha nem vagy az, akkor mindent pusztítasz, azt kivéve, ami jelenleg van. A pillanatban élsz, de nem élsz a pillanatban úgy, hogy a jövőt teremted. A pillanatban élni nagyszerű, de hajlandónak kell lenned a jövőt is teremteni. Van egyfajta összefüggés a hála és a jövő között.

Ha nem vagy hálás a testednek, nem fogsz olyan jövőt teremteni, amiben test van. Ez az, ami megöli a bolygót. Az emberek nem becsülik meg a testüket, ezért nem teremtenek testet, ami hálás lehet. Találniuk kell egy módszert, hogy megölhessék magukat, és meg is találják. Ha abbahagyod, hogy arra utalgatsz, milyen volt a tested a múltban, és abból kezded teremteni, hogy ma milyen lehet, akkor az összes múltbéli cuccot képes vagy elengedni. Ha továbbra is azt keresed, ami akkor volt, ki fogsz cseszni magaddal. Nincs múlt. Mostanra válassz, és ne akkorra.

Akkor tudod teremteni a jövődet, amikor hála van az életedben. Nem teremtheted a jövőt hála nélkül. Légy hálás mindenért az életedben, és tedd fel a kérdést: "Milyen hál
ás lehetek, ami azt a jövőt teremti, amelyre vágyom?"

2. A lelkesedés nem teremt jövőt

Az embereknek van egy olyan illúziójuk, hogy amiért izgatottak, amiért rajongva lelkesednek, teremti a jövőjüket. Ez valójában nem igaz. a lelkesedés csak a mának teremt. A lelkesedésed az épp most aktuálisnak szól. amikor lelkesedsz, akkor izgatottá teszed magad azzal kapcsolatban, ami épp történik, mert az végre az, amit a múltból teremtettél és megjelent. Mindig megnézem, mit teremtettem a múltban, ahogy azt is, hogy mit teremtek a jövőnek. A múltra nézek, és hálás vagyok azért, hogy azt kértem húsz évvel ezelőtt, amit kértem, és, hogy az most meg is jelenik. Húsz évbe telt, hogy meglegyen, szívás? Nem, örülök, hogy végül felbukkant. Ez klassz!

3. A kényelemre várakozás megállít

Ha arra vársz, ami kényelmes számodra, soha nem fogod a jövődet teremteni. A kényelem annak a módja, hogy megsemmisítsd az összes jövőbeli lehetőségedet. Amikor azt csinálod, ami kényelmes, akkor valójában nem a jövőd felé vagy köteleződve, hanem a kényelem felé. Ez azt jelenti, hogy nincs igazi értéke számodra. Csupán kényelmi értéke van. Ez a kényelmetlen igazság. Senki nem akart Al Gore-ra figyelni, aki a jövő teremtéséről beszélt.

4. Legyél hajlandó változni

Az emberek szeretik az állandóságot; nem szeretik a változásokat. A változás az egyetlen dolog, ami megadja neked a jövő teremtésének a képességét. Én az a változás vagyok, ami a jövőt teremti, mert jobban érdekel a még kiterjedőbb jövő teremtése, mint csak a pénzé. A pénz nem annyira fontos számomra. Másképp is szerezhetek pénzt. Ha túl akarjuk élni, meg kell változtatnunk azt, ahogyan a dolgokat szemléljük. Ha olyan világot akarunk teremteni, amiben több van, másképp kell a dolgokra néznünk. Amíg ez valósággá válik, ez a világ meg fog halni. Az Access célja a világ megváltoztatása, hogy egy jobb hely legyen, és nem az, hogy te jobban érezd magad.

Egy másik lehetséges valóság lehetséges. A kérdés csak az, hogy hajlandó vagy-e azt választani?



Eredeti cikk:  https://garymdouglas.com/keys-to-creating-a-future

Fordította: Szecskó Emese

Amikor a kudarc jó lehet az üzletednek

Amikor a kudarc jó lehet az üzletednek

Olykor a hiba, a tudáshoz hasonlóan, hatalom

Írta: Libby-Jane Charleston

Ritka az olyan ember, aki még soha semmiféle kudarcot nem ízlelt meg, és ezt még a legsikeresebb emberek sem tudják elkerülni. Mégis, amikor a gyakori félelmekről van szó, a kudarctól való félelem óriási mértékű, különösen, ha az üzleti világról beszélünk.

Egy mostani tanulmány kimutatta, hogy Ausztráliában a kudarctól való félelem elfojtja az innovációkat, az emberek 55%-a vallotta azt, hogy fél attól, hogy belebukik az üzleti vállalkozásokba. Egy amerikai tanulmány megállapította, hogy ugyanez a félelem a fő tényező az alkalmazottak alacsony produktivitása esetén.

Ráadásul a kudarctól való félelemmel azt is kockáztatod, hogy megakadályozod a lehetőségeket az innovációkra és a kreativitásra. Ezt az üzleti újító és nemzetközi szónok Gary Douglas állítja, aki elmondta a HuffPost Australia-nak, hogy az üzleti kudarcot inkább a növekedésre és a változásra való lehetőségként kellene felfogni.  És abban is hisz, hogy valójában semmi sem kudarc.

"Az egyetlen kudarc az, hogy nem vagy hajlandó választani. Ha hajlandó vagy választani, nem hibázhatsz. Lehet, hogy nem olyan dinamikusan sikerült mint ahogy szeretted volna, de igazából nem hibázhatsz."- mondta Douglas.

"Ha úgy tekintesz a kudarcra, mint ami megmutatja, mi az, amiben nem vagy hajlandó sikeres lenni, ahelyett, hogy csak hibaként tekintenél rá, akkor ott van nagyszerűbb lehetőség. A siker valójában arról szól, hogy hajlandó vagy ránézni arra, mit változtathatsz meg, és meg is változtatod."

kép lelőhelye:
http://www.moneysoldiers.com/tag/business-leadership/

Alan Manly, "A valószínűtlen Vállalkozó" szerzője azt nyilatkozta a HuffPost Australia-nak, hogy a jó vezető egyik ismertető jele az, hogy felismeri, hogy a kudarc, a tudáshoz hasonlóan, hatalom.

"Egy hibaként érzékelt dolog gyakran egy eltérő eredmény attól, mint amit elvártak. Egy cikk helyett egy cakk, úgymond. Becsüld fel ismét, már az új körülményt annyi szempontból, amennyiből csak lehetséges, kilépési stratégiát vagy új előremutató utat keresve." - mondja Manly.

Akkor is, ha van olyan alkalmazottad, aki hibázott, Manly hiszi, van rá mód, hogy könnyedén felemeld . Először is felteheted a kérdést: "Mit tanultunk ebből?"

"Ez egy remek kérdés olyasvalakinek, aki elfogadja, hogy tévedett. A közös tanulási tapasztalat ajtót nyit arra, hogy feltegyük a kérdést, esetleg a kérés nem volt tökéletes vagy megkérdőjelezzük az eredmények megvalósíthatóságát. Folytasd a párbeszédet, amíg meg nem tudod, milyen tapasztalatot szerzett."

Douglas úgy gondolja, hogy a leghatékonyabb üzleti vezetők megengedik másoknak azt, amit ők maguktól talán nem választanának - még akkor is, ha úgy tűnik, lehetővé teszik, hogy "hiba" történhessen.

"Ennek során az alkalmazott képes elfogadni, hogy felelősséggel tartozik az eredményért, és be tudja fogadni az éberséget az általa meghozott választásokból."

"Az igazi vezetés az a képesség, hogy bármit meg tudsz változtatni; a képesség, hogy megerősíted az embereket, és a képesség, hogy előhozod a képességeiket és növeled azokat. Mi lenne, ha nem léteznének hibák? A választás mindig éberséget ad, és az éberség megfizethetetlen."

Gary Douglas tanácsai, hogy egyre kényelmesebbek legyenek számodra a kudarcok:

• Engedd meg az alkalmazottaidnak, hogy átdolgozzák magukon a hibákat és tanuljanak belőlük. Ha egy alkalmazott "hibázik", érd el, hogy ránézzen, mi az, amit most tud, amit előtte nem tudott. Ahelyett, hogy az eredményt figyeli, és rossznak vagy kudarcnak ítéli meg, kérdezd meg tőle, "Mi más is lehetséges?"
• Légy éber arra, mi az igazi oka annak, hogy néhány alkalmazott ismétli ugyanazokat a hibákat. Ha van valaki, aki ugyanazt a "hibát" követi el újra és újra, vagy nem akarja igazán azt az állást, olyan karriert épít, ami nem is érdekli valójában, vagy van valami, ami akadályozza őt.
• Vedd észre, hogy a "hiba" végső soron segít téged. A jó vezetők semmire nem tekintenek kudarcként. Ha valami, amit választottál, nem azt a bizonyos eredményt hozta, tegyél fel kérdéseket. Mi a helyes ebben, amit eddig még nem vettem észre?

"Soha ne mondd meg az embereknek, hogyan csinálják a dolgokat. Mondd meg nekik, mit kell elvégezni,
és meg fognak lepni a találékonyságukkal." George Patton generális

Forrás: http://www.huffingtonpost.com.au/2017/06/15/when-failing-can-be-good-for-your-business_a_22240848/

Fordította: Szecskó Emese

Megkérdőjelezni a közmegegyezést?! - Igen! :)

Tíz félreértés, ami megváltoztathatja az életedet

1. A múltad releváns

A múltadból működsz? Sokunknak tanították azt, hogy a múltbéli tapasztalataink összessége vagyunk. Ha ezt igaznak és valósnak veszed, akkor lehetetlen lesz olyat teremteni, ami nem illik a múltadhoz. Ha olyan családból származol, ahol az etnikai vagy vallási háttérnek értéke van, akkor nehezen fogod látni, mi az igaz számodra, azokon a hiedelmeken és értékeken túl.

Mi lenne, ha bármit teremthetnél és bármi lehetnél, amit csak választasz tekintet nélkül a múltadra? Mennyire lenne örömteli és táguló? Egy nagyszerű gyakorlat, ha érdekel, hogyan juss túl a múltadon, az, ha utazol, vagy számodra ismeretlen helyekre mész, és valaki teljesen másnak tetteted magad. Ha egy olasz katolikus családból származol az USA keleti partjáról, választhatod, hogy akár kaliforniai, akár ausztrál ateista vagy (és nincs akcentusod, mert Iowa-ban tanulsz). Mennyi szórakozásod és szabadságod lehet, ha hajlandó vagy megváltoztatni a múltadat, akár csak ideiglenesen? Mit fedezhetsz fel önmagadból?

"Emlékszel még, ki voltál, mielőtt a világ
megmondta, kinek kellene lenned?"

2. Szerepeket és identitásokat kaptál

Amíg technikailag anya vagy apa, vagy valakinek a lánya, fia, unokaöccse vagy, valójában ez az, aki vagy, vagy sokkal több vagy ennél? A karriereddel azonosítod magadat? Ügyvéd vagyok, ács vagy feleség? Mi van, ha ezek csak szerepek, amiket akkor játszol, ha szükséges, de tudatában vagy, hogy egyiknek sem kell meghatároznia téged. Minden alkalommal, amikor rákattanunk egy személyazonosságra, amivel meghatározzuk magunkat, hatalmas korlátokat állítunk magunknak. Részben ez adja a nehézséget sok embernek a nyugdíjba vonuláskor, váláskor, vagy amikor a gyerekek kiröppennek a fészekből. Ha abban hiszel, hogy az vagy, amit teszel, akkor el kell veszítened egy darabot magadból, amikor változnak a körülményeid. Mi van, ha valójában egy végtelen lény vagy, aki bármikor megváltozhat, és ténylegesen újrateremtheti magát, ha hajlandó rá és választja? Ez rémisztően hangozhat, de mennyivel lenne könnyebb az életed, ha játszanád a választott szerepeidet, és nem azok határoznának meg téged?


3. Mindig konzultálj szakértőkkel, és kövesd a tanácsaikat

Mi lenne, ha tudhatnád, mi számodra az igaz, azon túl, amit bárki mondott neked? Miért tudna egy idegen többet rólad, mint te magad? Ez nem olyan, mint amikor az autódat vagy a számítógépedet megjavíttatod, amikor szükséges, vagy amikor elmész az orvoshoz, amikor beteg vagy. Ez az, amikor becsekkolsz arra, amit igaznak tudsz, és nem teszed mások válaszait helyesebbé vagy értékesebbé, mint a saját éberségedet. Megtagadjuk magunkat és gyakran kerülünk bajba, ha abszolút igazságként és végszóként vesszük egy orvos, ügyvéd, terapeuta, dietetikus vagy idősebb véleményét, anélkül, hogy kérdeznénk róluk. Miért varrnád a tested nyakába ezt a fajta egészségügyi vagy orvosi rendszert, mert valaki azt mondta neked, hogy ez az, amire szükséged van?

"Valaki azt mondta, hogy téveszmés vagyok.
Majdnem leestem az egyszarvúmról."

Mi lenne, ha hajlandó lennél belépni abba, amit igaznak tudsz a magad számára és mindenki más válaszairól úgy beszélnél, hogy nem tulajdonítasz nekik jelentőséget? Sokan szenvednek szükségtelenül, amikor nem kérdeznek és nem ismerik el, amit igaznak tudnak saját maguknak. A veszteségek származhatnak ellenőrizetlen pénzügyi befektetésekből, megkérdőjelezetlen orvosi diagnózisokból és eljárásokból, és számos más területről, ahol automatikusan valaki mást teszünk meg szakértőnek és vakon követjük a tanácsait.

Sokan fejezik ki aggodalmukat afelől, hogy nem tudják, ténylegesen mi az igaz nekik. Érvénytelenítették gyerekkorodban a tudásodat? Mondták, hogy nem tudhatsz valamit, amit tudtál, vagy rossz voltál, mert tudtál és beszéltél arról, amit tudtál és amiről beszéltél? Sokan tudtuk, hogy mi az igaz számunkra, de kinevelték, kiverték belőlünk vagy nevetségessé tették. Mi lenne, ha visszakövetelnéd ezt a kapacitásodat? Ha ahelyett, hogy mindig mások hatásaként létezel, visszaszereznéd a belső tudásodat és bíznál benne, amikor nehéz dolgokkal kell szembenézned? Milyen lenne az életed, ha senkit nem tennél többé az életed szakértőjévé?


4. Felelős vagy azért, hogy mások szükségleteit kielégítsd

Életednek mekkora részét töltöd azzal, hogy mások szükségleteivel foglalkozol? Előfordulhat, hogy az életcéloddá tetted?

Milyen lenne az életed, ha feladnád? Önzőnek és nemtörődömnek kellene ítélned magadat? Mi van, ha az, hogy nemet mondasz mások igényeire, hozzájárulás minden résztvevőnek? Mi van, ha ez azt teremti mindenkinek, hogy választhatnak és még őszintébbek lesznek magukkal?

Legtöbbünket arra kondicionáltak, hogy kielégítsük mások igényeit. Azt tanították, hogy ez a helyes és kedves dolog, amit tenni tudunk, és hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a másik személy szükségletei igaziak és érvényesek. Ez tényleg igaz számodra? Tudsz-e az életedben olyan emberekről, akik feltételezik, hogy ott leszel, hogy teljesíthesd az igényeiket? Itt van néhány gyakran megfogalmazott szükséglet: "Szeretném, ha elmennél nekem a boltba.", "Szeretném, ha érzelmileg elérhetőbb lennél.", "Szeretném, ha abbahagynád az ivást.", "Szeretném, ha viselkednél.", "Szeretném, ha gyakrabban hívnál, látogatnál meg.". Mi ezekben a közös? Az, hogy valójában a személy, akinek szüksége van valamire, az az önző és a nemtörődöm! Arra kér egy másik személyt, hogy tisztelje azt, amiről ő eldöntötte, hogy fontos (őmaga), teljesen tekintet nélkül a partnere hajlandóságára, választásaira vagy vágyaira. Nézzük meg ezt egy példával. Sok nő kéri arra a férfi párját, hogy legyen "érzelmileg elérhetőbb". Ebben hol van a másik ember megbecsülése? Ez valójában egy követelés a másik felé, hogy hajlítsa, görbítse, összefűzze magát valamibe, ami nem ő, azért, hogy az első személy ki legyen elégítve olyan módon, ahogy azt eldöntötte, hogy szükséges a jóllétéhez. Hol van itt a megengedés? Ez nem azt jelenti, hogy nem kérhetjük azt, ami nekünk működik, és, ha egy személynek rengeteg érzelmi interakcióra van szüksége, választhatja azt, hogy tovább megy egy másik személyhez. Nagy különbség van aközött, hogy azt kéred, ami neked működik, és aközött, hogy mástól várod el, hogy megadja azt neked, valamint, hogy felelőssé teszed őt a saját jóllétedért.


Amikor más valaki szükségleteit valódiként vesszük érvényesnek, hatalmat adunk nekik magunk fölött. Sok ember arra használja a szükségleteit, hogy manipuláljon és kontrolláljon másokat. Sok variáció van erre, beleértve az olyasmiket, mint hogy: "ha szeretsz, megteszed ezt nekem", vagy "olyan sokat dolgozom (túl nagy a nyomás rajtam, depressziós vagyok, stb..), segítened kell nekem azzal, hogy ezt megteszed nekem."

Van egy ellentmondás az "igazi szükséglet" létében. Az igazi szükséglet nem az, hogy megkérünk valakit, hogy megváltozzon értünk. Inkább olyan körülmény, ahol, ha bizonyos módon viselkedek, az nagy változást hozhat létre, és ahol a tett igazán kívánt. Autós balesettel vagy tűzzel találkozni és segíteni valakinek, aki csapdába esett, példa az igazi szükségre. A gyerekeknek van igazi szükségük a gondoskodásra, interakcióra, gyengédségre, úgy mint alap élelmiszerekre, ruhára, menedékre és nem bántalmazó környezetre.

Az igazi szükséglet nem az, hogy manipulálunk és leuralunk másokat. Ott van, ahol a személy igazán megkívánja a cselekvésünket vagy közbelépésünket. Ez nagyon különbözik attól, hogy megkérsz valakit, hogy tegyen meg számodra valamit, amiről nincs meg a joga, hogy feltételezze, hogy azt kielégíteni a te feladatod, és/vagy, hogy ez a feltételezés valami, amit magáért megtehet. A legtöbb dolog, amit "szükségnek" hívunk, az valójában csak egy kitalálmány. Van egy régi mondás, miszerint: "A szegényes tervezésed nekem nem jelent válságot."

Természetesen mindig választhatod azt, hogy eleget teszel bizonyos szükségleteknek. Jelenthet neked örömet, ha elugrasz valakinek a boltba, és választhatod azt is, hogy segítesz gondoskodni valakiről, aki nagyon beteg. A lényeg, hogy választás legyen.

Ha azt választod, hogy nem foglalkozol más emberek szükségleteivel, valószínűleg ellenállással fogsz találkozni. Az emberek szeretik azt gondolni, hogy mások a lekötelezettjeik, de a lényeg, hogy nem vagy az! Az életed, energiád és időd mekkora részét szabadíthatnád fel, ha hajlandó lennél feladni, hogy mások szükségleteit elégítsd ki?

Az, ha kiszolgálod mások igényeit, nagyrészt következtetések és feltételezések eredménye. Tényleg vegetáriánus étterembe kell menned, mert a sógorod a múlt héten vegán lett? A családnak kötelező együtt buliznia? Vannak más lehetőségek is? A kérdezés ki tudja nyitni a lehetőségek ajtajait.

Ha már egyszer megláttuk, hogy a szükségletek kitalálmányok, sokkal könnyebb lesz választani, hogy teljesíted a másik kérését vagy sem. Jusson eszedbe, azért vagy itt, hogy az a nagyszerűség legyél, aki vagy, és nem azért, hogy másokért élj.


5. A következetesség erény

Érezted már magadat nyomás alatt azért, hogy következetes légy? Célozgatták már mások arra, hogy a munka, a barátok, a lakhelyek és a szerelmek gyakori váltása az éretlenség jele? Próbáltál már következetes lenni, amiből csak az lett, hogy frusztrált lettél a nem működő házasságod miatt, vagy a munka miatt, ami dögunalmas volt számodra? A következetesség semminek nem a mértéke, kivéve talán a képzelet hiányának. Az élet folyton változik, és új lehetőségekkel ajándékoz meg bennünket. Miért ne használnád ezt előnyödre? Vegyünk néhány egyszerű példát. Tegyük fel: egy gyerek csak 3 féle színnel kezd el játszani: pirossal, zölddel és kékkel. Készít húsz darab rajzot velük. Hirtelen felfedezi, hogy létezik lila, türkiz, narancssárga, citromsárga, és még sok más szín is, és ezeket is bevonja a rajzolásba. El tudsz képzelni olyan szülőt vagy kultúrát, amelyik azt mondja: "Hogy mersz ilyen következetlen lenni?! Mostantól megint csak pirosat, zöldet és kéket használhatsz!"? Tapasztaltál meg már valaha is ilyet az életedben?
Az igazi indok, amiért az emberek megkövetelik a következetességet másoktól az, hogy azok ezáltal kontrollálhatóvá válnak és könnyen dobozba tehetőek, szépen felcímkézve és elfelejtve. A legtöbb ember automata pilótában működik, így a másokkal kapcsolatos következetesség lehetővé teszi számukra, hogy ne kelljen jelen lenniük és azzal foglalkozniuk, ami éppen van. A következetesség magával vonja azt az elképzelést is, hogy egy érett egyénnek van egy stabil személyisége, más szavakkal, az érett személy az, aki megállt a növekedésben és a változásban. Nem hangzik ez egybe egy kicsit a halállal? El tudod képzelni magadról, hogy megállsz a növekedésben és a változásban? A következetesség lehet valami olyan, amit értékelünk a számítógépeinkben és a porszívóinkban, de semmi köze nincs valakihez, aki ténylegesen él. Hajlandó lennél több következetlenséget hozzáadni az életedhez?


6. A gondolataidnak, érzéseidnek, érzelmeidnek jelentősége van

Kérdezték már tőled: "Mit érzel ezzel kapcsolatban?" Mintha ez valami nagyon fontosnak a mutatója lenne? Megtanultad, hogy a gondolataid, érzéseid és érzelmeid a fontos kulcsok ahhoz az emberhez, aki vagy és mindenhez, ami számít neked? "Érezted" már úgy magad valaha, hogy valami baj van veled, mert nem értetted a trauma-drámát és fájdalmat, amit mások látszólag magukhoz öleltek?

Mi van, ha a gondolatok, érzések és érzelmek inkább olyanok, mint felhő az égen? Mi lenne, ha csak keresztüllebegnének rajtad (valójában másvalakihez tartoznak), és csak úgy észrevennéd őket, mint egy változást az időjárásban? Amikor a gondolatainkkal, érzéseinkkel, érzelmeinkkel azonosítjuk magunkat, beállítjuk magunkat sértettnek, hibáztatottnak, hibáztatónak, és számtalan indokot és igazolást adunk és követelünk meg, mindent halálra elemzünk és általában nem vagyunk jelen. Mennyire örömteli ez? A gondolatok, érzések és érzelmek nem csak távol tartanak minket a jelenléttől, de elszakítanak az éberségünktől, ami nagyon nehézzé teszi, hogy lássuk és jelen legyünk azzal, ami van.

A gondolatok, érzések és érzelmek az érzékelés, tudás és létezés alacsonyabb harmóniái. Amikor hajlandóak vagyunk érzékelésből, tudásból és létezésből működni, akkor képesek vagyunk jelen lenni mindannak, amit az Univerzum ajándékozni szeretne nekünk!


7. Mindent számon kell tartanod

Ez azt jelenti, hogy bármikor, amikor valaki ad neked valamit, mondjuk egy 12.000 forintos ajándékot, neked egy ugyanolyan értékű ajándékot kell visszaadnod. És ha bármikor valaki kedveskedik neked valamivel, neked viszonoznod kell a szívességet. Ismerősen hangzik ez számodra? Megkaptad a tipikus családi leckéket, mint például: "ha kaptál, adnod is kell"? Ez nagymértékű számontartás, és ez igaz a negatív aspektusban is, habár ez kicsit bonyolultabb lesz. Mondjuk, valaki valamilyen bosszúságot okoz neked. Igazat tehetsz azzal, hogy valami ugyanolyan durvaságot teszel vele, de választhatod a "magasabb utat" is, miszerint, hogy nem a goromba igazságtételt választod, hanem kivonod magad és teljesen fölé helyezkedsz, mivel elutasítod, hogy leereszkedj hozzá. Az egyik dolog, amit a számontartós rendszer felállít, az az, hogy te és én, mindannyian valakinek vagy valaminek a hatásaként létezünk. Ha elvárod magadtól, hogy számontartsd a dolgokat, akkor állandóan reakciós módban vagy, és soha nem teremtő módban. Látod, hogy mállasztja szét ez a választás szabadságát?
Mi lenne, ha meghoznád a választást, hogy nem tartasz számon semmit? Mi lenne, ha csak úgy el tudnál fogadni valakitől ajándékot és tudnád, hogy már az elfogadásod önmagában is ajándék? Ez az, amit az Access Consciousness a befogadás és ajándékozás egyidejűségének hív. Nincs többé lekötelezés, szemet szemért, csak a pillanat és a személyek nagyszerűségének elismerése. A nemviszonzás alkalmazható azokra az esetekre is, amikor valaki durván bírál téged, vagy más módon gorombáskodik veled. Mi lenne, ha ezt csak elismernéd valahogy így: "Nahát, ez az ember nagyon goromba!"? Mi lenne, ha nem vennéd magadra, és foglalkoznál tovább a saját dolgoddal? Mekkora könnyedséggel tudna ez hozzájárulni az életedhez és a létezésedhez?



8. Mindig mások és a körülmények hatása alatt állsz

Nagyon csábító lehet néha úgy tenni, mintha minden csak úgy megtörténne velünk. Mindig mások a hibásak! Ez jó ötletnek tűnhet, mert maga után vonja, hogy a "rossz" dolgok, amiket használunk, nem a mi hibánk és minden bizonnyal nem a mi teremtésünk. A rossz hír vagy a jó hír, attól függően, milyen a nézőpontunk, az, hogy ez nem igaz. A választásainkkal, kérdéseinkkel, és azzal az energiával, amit választunk, ténylegesen teremtjük az életünket. Általában ha valami "rossz" történik, jelzés arról, hogy hajlandóak voltunk elvágni magunkat az éberségünktől azzal kapcsolatban, ami ott volt. Működtél már valaha olyan hiedelemből, ami nem volt igaz, és csodálkoztál azon, miért nem megy semmi? Legtöbben tettünk ilyet. Természetes a vágy, hogy azt higgyük, hogy egy "barát" őszinte és támogató, amikor ténylegesen, ha hajlandóak lennénk éberek lenni, talán megkímélhetnénk magunkat a szemellenzősség fájdalmától. Abban, ha hajlandóak vagyunk elismerni, hogy mi vagyunk az életünk teremtői, az a nagyszerű dolog, hogy kiszed minket az áldozat szerepből és bizalmat ad magunkban. Amíg megnyugtatóbbnak tűnhet azt hinni, hogy nem mi vagyunk felelősek az életünk eseményeiért, az strandlabdaként hagy minket egy vihar hullámain hánykolódva - ez inkább szánalmas látvány!
Mennyivel jobb tudni azt, hogy képes vagy megteremteni az életet, amire vágysz, és nem kell a körülmények áldozatának lenned?

Segíthet, ha ez az elgondolás eszedbe jut, amikor valaki durva és ítélkező veled szemben. Nagyon könnyű belemenni abba, hogy: "Bántottak engem!" - de valójában igaz ez? Mi lenne, ha azt választanád, hogy akárcsak magadban így válaszolj: "Váó, ez az ember nagyon goromba! Tudom hogy ez róla szól és nekem nincs hozzá semmi közöm!" Mekkora felszabadulás lehet, ha megválasztod, hogyan felelj, ahelyett, hogy megjósolható automatikus válaszokba mennél?

Az, hogy hajlandóak vagyunk elismerni, hogy mi teremtjük az életünket, megadja nekünk az összes képességet és alkalmat, hogy elkezdjük ténylegesen azt az életet teremteni, amire vágyunk, és a tudását annak, hogy soha többé nem kell az áldozat szerepben fetrengenünk!


9. A tested nemtudatosság és egy olyan tárgy, amit manipulálni kell, és megcsináltatni vele, amit akarsz

A testünk valójában tudatos lény, a saját preferenciáival és kapacitásaival. Érezted már úgy valaha, hogy harcolsz a testeddel, majdnem mintha egy másik lény lenne? Nos, valószínűleg tényleg ezt tetted! Legtöbbünknek azt tanították, hogy a test nem több egy mechanikai típusú tárgynál, amiről a szakértők meg tudják mondani, hogyan változtatható meg, és működtethető nekünk tetsző módon, mint egy számítógép vagy autó. Mennyire működött ez neked jól? Ha hasonlítasz a legtöbbünkre, akkor nem túl jól! A jó hír az, hogy, ha realizálod, hogy a tested ténylegesen tudatosság, elkezdheted megismerni, elkezdhetsz barátkozni vele, és egy sokkal együttműködőbb kapcsolatot kialakítani vele, ahol a tested nem érzi magát idegenként! Tényleg tudhatsz meg többet a testedről, arról, ami benne zajlik, és képes vagy jobban tudni, mit kíván, mint egy szakértő. A szakértők "mind-egy-méret"-ben vannak, de valójában nincs két egyforma test. Ez nem azt jelenti, hogy ne kérj tanácsot szakértőktől, de mindig bízz abban, amit egyből és először igaznak tudsz.

Szóval hogy is kezdesz kapcsolatot kiépíteni a testeddel? Először is, mivel valószínűleg már évek óta figyelmen kívül hagytad az üzeneteit, ne lepődj meg, ha eltart egy ideig. Ha legtöbbünkhöz hasonló vagy és hozzánk hasonlóan úgy bántál volna a kutyáddal vagy a macskáddal, mint a testeddel, akkor boldog lenne, ha lát téged, vagy inkább elfutna? A legjobb módja az elindulásnak a kérdezés. Mi történik veled? Éhes vagy? Fáradt? Szeretnél valamit inni? Szeretnél valamilyen mozdulatot tenni? Sétálni? Táncolni? Miután felteszed ezeket a kérdéseket, engedd meg magadnak, hogy éberré válj a feljövő energiára. Amikor kérdéseket teszel fel a testünknek, általában nem olyan válaszokat kapsz, mint egy másik személytől kaphatsz. A válasz gyakran finomabb, de, ha hajlandó vagy még éberebb lenni, köteteket beszél hozzád. Néhány embernek az izomteszt működik jól a testükkel való kommunikáció során. Rengetegféle technika van, és az is nagyszerű, ha azok működnek neked!

Ha már egyre inkább kapcsolatban vagyunk a testünkkel, akkor általában boldogan adja a tudtunkra, éppen mi zajlik benne; azonban, ha nem figyelünk, a testünk fokozottabban fogja megkísérelni, hogy tudtunkra adja, közölnivalója van felénk, és ez lehet olyan érzés, mintha egy kalapáccsal vágtak volna fejbe!
Amikor érzékelsz egy "fájdalmat" vagy intenzitást a testedben, segíthet a kérdés: "Testecském, milyen éberséget próbálsz nekem itt adni?" Ez sok problémától menthet meg a jövőben. Minél inkább hajlandó vagy a testedre figyelni, ő annál inkább tudatja veled, mit kíván és mire vágyik, és az életed annál könnyedebb lesz! Mennyivel több könnyedség és öröm lehet az életedben, ha a tested lesz a legjobb barátod? Végül is, mindig veled van!


10. A legtöbb dolog az életben megváltoztathatatlan

Mi lenne, ha tudnád, hogy bármit megváltoztathatsz magaddal és az életeddel kapcsolatban? Felcsigázna? Megijesztene? Vagy kihívást jelentene? Legtöbbünknek azt tanították, hogy "vagyunk, akik vagyunk", hogy van egyfajta alapvető és szilárd természetünk vagy énünk, amin egy kicsit állíthatunk, de ténylegesen nem változtathatjuk meg. Mi van, ha ez nem igaz? Nocsak! Mit szeretnél megváltoztatni magaddal kapcsolatban?
Az az igazság, hogy a legtöbb dolog, amiről eldöntöttük, hogy megváltozhatatlan magunkkal  kapcsolatban, valójában döntések, bírálatok és következtetések eredményei, amiket mi alkottunk magunkról, vagy másoktól vettünk át. Szabadulj meg a döntésektől, bírálatoktól és következtetésektől, és majdnem minden megváltoztatható! Példaként, lehet, hogy gyerekkorodban azt mondták neked, hogy te vagy a csinos (vagy jóképű), és a lány vagy fiú testvéred az okos. Mivel a nézőpontjaink teremtik a valóságunkat (ez az egyik nagyon hasznos Access Consciousness eszköz), lehet, hogy egész életedben úgy viselkedtél, mint aki nem túl okos! Nézzük meg ezt más módon is. Ha azt mondogatod egy gyereknek újra és újra, hogy buta, elkezdi elhinni, és olyan eseményeket teremt, amik bizonyítják ezt. Ha komolyan elhiszed, hogy buta vagy, lehetsz jó valaha is az iskolában? Felnövekedésünk során újra és újra a családunk, az oktatási intézményünk, a vallásunk, a kormányunk és a kultúránk határoz meg bennünket. "Ilyen és ilyen vagy, de nem vagy ilyen és ilyen." Hajlandó lennél megvizsgálni az összes meghatározást magadról, és megkérdezni magadtól, hogy szeretnéd-e megváltoztatni őket? Mekkora szabadságod lenne, ha hajlandó lennél elpusztítani és nemteremtetté tenni az összes döntést, ítéletet és következtetést arról, aki vagy, és aki nem vagy? Mi lenne, ha jó lehetnél a számokkal, a szervezettséggel, pénzügyekkel kapcsolatban vagy nem lennél szégyenlős?

Az egyik ok, amiért mások szeretnek minket definiálni az, hogy ez könnyebbé teszi az életüket. Ha beletehetnek minket egy dobozba, akkor automata pilótában kapcsolódhatnak hozzánk, és nem kell jelen lenniük velünk. Volt már valaha olyan élményed, hogy felnőttként hazautaztál (a szüleid házába) és gyerekként kezeltek vagy visszaálltál a gyermekkori mintákba és szerepekbe? Ez egy példája annak, hogy egy régi dobozába léptél, annak, aki vagy.

Egy másik hazugság, amit mondtak nekünk azzal kapcsolatban, hogy mi változtatható meg és mi nem, az az, hogy meg tudunk, és meg kell próbálnunk másokat megváltoztatni. Nagyon sok nő, és esetenként férfi a partnerét megszerelendő dologként vagy projektként vállalja be. Észrevetted már, hogy ez milyen ritkán működik? Hogy a "projekt" általában ingerült lesz és végül távozik? Csak úgy lehet valakiből projektet csinálni, ha van egy felsőbbrendűségi nézőpontunk, ami nem ad semmit hozzá a kapcsolathoz. Ebben az az őrültség, hogy ha valaki azt kívánja a másiktól, hogy változzon meg, megváltoztathatná magát, mondjuk kevesebb ítélettel és fix nézőponttal és több megengedéssel. A másik személy megváltozik ténylegesen? Működik ez? Itt egy kis infó, amivel még lehet, nem találkoztál. Amikor a  másikkal kapcsolatos ítéletmentesség és teljes megengedés teréből közelítünk, akkor az a változás, a még nagyobb varázslat és a kivirágzás terét kínálja neki. Minden ítélet, bármelyik a sok formájából, leállítja ezt a folyamatot. Gandhi azt mondta: "Légy a változás, amit a világban látni akarsz." Ez csodálatos, de azáltal, hogy magunkat megváltoztatjuk, egy olyan teret hozunk létre, ahol mások is könnyedén választhatják a változást.

Önmagunk megváltoztatása egy része annak, hogy megalkotjuk önmagunkat. Nem vagyunk kőbe vésve. Ki szeretnél lenni? Mit szeretnél teremteni? Mi tenné ezt lehetségessé? A valóság megoldásokból és válaszokból működik. Ha szeretnél fogyni, használd ezt a diétát. Ha "jobb ember" szeretnél lenni (vegyük észre itt az ítéletet), kövesd ezt az önsegítő tervet. Az igazi változás nem abból származik, hogy valaki más megoldásait alkalmazzuk, hanem inkább kérdezésből, választásból, lehetőségekből és hozzájárulásból. Egy nagyszerű kérdés a kezdéshez: Mi más is lehetek és mit tehetek másképp? Ezt életed bármely területén használhatod. Mi más is lehetek és mit tehetek másként a pénzügyeimmel, kapcsolataimmal, testemmel stb.? Ha felteszed ezt a kérdést, és utána hajlandó vagy várni, bármilyen éberség is bukkanjon fel, az kiszedhet az aktuális paradigmádból a korlátozott menüjével együtt valamibe, ami teljesen más.

Hozhatsz létre változásokat, valójában bármit megváltoztathatsz magaddal kapcsolatban, amit csak szeretnél. A trükk az, hogy először elpusztítasz és nemteremtetté teszel minden döntést, ítéletet és következtetést magaddal kapcsolatban egy bizonyos területen, és utána nyitott kérdéseket teszel fel, mint például: Mi lehetséges itt azon túl, mint amit valaha is gondoltam?, és Milyen energia, térűr és tudatosság lehetek, ami megváltoztatná ezt teljes könnyedséggel? Segíthet, ha eszedbe jut, hogy az egyetlen dolog/személy, amit/ akit valójában megváltoztathatsz, az Te magad vagy. De azáltal, hogy Magadat megváltoztatod, valójában egy olyan teret hozol létre, ahol mások is meg tudnak változni. Hogyan lehetne ez még ennél is jobb?




Forrás: http://access-consciousness-blog.com/2015/01/ten-misconceptions-that-can-change-your-life/

Fordította és képekkel teletűzdelte: Szecskó Emese

Fogadod is a pénzt, amit kérsz?

3 gondolkodásmód, ami megállítja a gazdagodásodat

Írta: Curry Glassel

Minden ítéleted olyan helyet jelöl, amit nem tudsz befogadni. Minden sztori, amit megveszel arról, hogyan fogod teremteni az életedet. Hiány alapú gondolkodásban élsz? Úgy találod, hogy igaz, hogy a szegénység önmagát bizonyítja? Amikor egy nézőpontot valódinak ítélsz, bezárod azt a testedbe és a valóságodba. Semmi, ami nem passzol annak a nézőpontnak az energiájával, nem léphet az életedbe, ha nem vagy hajlandó fogadni azt.

Az alábbiakban 3 gyakori gondolkodásmódról olvashatsz, ami elválaszt a gazdagság befogadásától:

Mi van, ha kudarcot vallok?

Találtál már olyan lehetőségeket a pénzzel, amiket szeretnél megvalósítani? Egy új karrier törekvés? Egy új üzleti ötlet? Valami, amibe szeretnél befektetni? De várjunk csak.. Mi van, ha elbuksz? Hirtelen az a könnyedség és kreativitás eltűnik a lefolyóban. Mi van, ha tényleg kudarcot vallasz? Tényleg annyira rossz lenne? Lehet, hogy nem élveznéd az új munkakörödet és otthagynád. Az üzleted talán nem virágozna úgy, ahogy remélted, és választhatnál valami mást. A befektetésed talán nem jól alakulna, és nem nyernél rajta pénzt. Aztán rengeteg éberséged lenne arról, hogy mi az, ami működik neked, és mi az, ami nem. Mindez tényleg annyira rossz lenne? Ha folyton a lehető legrosszabb dologra figyelsz, meghívod azt a valóságodba, mivel sok időt töltesz azzal az elképzeléssel. Mi lenne, ha kérdeznél, ahelyett, hogy belemész a kudarc hazugságába? Kérdezheted azt, hogy "Milyen lenne az életem öt éve múlva, ha ezt választanám?" vagy "Milyen információra van szükségem, mielőtt ezt választom?" Vagy "Ez most aktuális vagy a jövőben lesz az?"

Soha nem tenném meg ezt és ezt a pénzért!

Mi az, amit nem vagy hajlandó megtenni a pénzért? Egy mód arra, hogy ezt kiderítsd, az, ha megvizsgálod, mi miatt ítélsz el másokat, amit megtesznek a pénzért? Gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy mi az, amiért rossznak tartod, ha pénzt fogadsz el. Mennyi pénzed lenne, ha nem lenne ellenállásod azzal kapcsolatban, hogy valamilyen tevékenységet a pénzért rossznak vagy jónak ítélj? Ez nem azt jelenti, hogy ott kell hagynod a munkahelyedet és ezeket a dolgokat kell csinálnod helyette. Különbség van aközött, hogy valamit nem vagy hajlandó megtenni és aközött, hogy azt választod, hogy nem teszel meg valamit. Ha azt választod, hogy valamit nem teszel meg, azzal nem állsz ellen és nem ítélkezel. Nézőpontok nélkül mondod azt, hogy "Köszönöm, nem" egy választásnak, ami nem azt a valóságot teremtené, amit szeretnél magadnak. Önmagad mekkora részét állítod le, hogy bírálattal és ellenállással fogadj be? Minden alkalommal, amikor ítélkezel, leállítod egy világát a jövőbeni lehetőségeknek, amik megvalósulásra várnak.

Akkor leszek boldog, ha ennyi pénzem lesz

A pénz az örömöt követi. És nem fordítva. Az emberek azt gondolják, hogy akkor lesznek boldogok, ha lesz bizonyos mennyiségű pénzük, de ez nem igaz. A pénzen rengeteg szép dolgot lehet venni, de boldogságot nem. Mi lenne, ha csak úgy boldog lennél? Mi lenne, ha úgy lennél hálás a pénzügyi helyzetednek, ahogy az éppen van és folyamatosan azt kérdeznéd: Mi más is lehetséges? Te lényként nem tartasz igényt a pénzre, a tested igen - szóval igaz az, hogy akkor leszel boldog, ha több pénzed lesz? Vagy hazugság? Még egy megfontolandó dolog: ha meghívást kapsz egy partira, szereted magad megbecsültnek érezni, akit szívesen látnak? Vagy azt szereted, ha az emberek arról panaszkodnak, hogy nem vagy elég? A pénz nem élvezi a károgós bulit. A pénz olyan emberek közelében szeret lenni, akik megbecsülik, örömteliek és időt akarnak vele tölteni. Ha elkezdesz hálát és nagyrabecsülést érezni mindazért a pénzért, ami eddig megjelent nálad, még akkor is, ha többet kértél, még, ha késett is egy kicsit, talán boldogabb lesz és gyakrabban jelentkezik.

Rendelhető cicás autómatrica :)
link az oldal alján

Forrás: http://www.curryglassell.com/blog/3-mindsets-stopping-you-from-becoming-wealthy

Autómatrica: https://www.amazon.com/Money-Funny-Vinyl-Window-Sticker/dp/B016UX5RNK

Fordította: Szecskó Emese

Létezik-e, hogy a szorongás ajándék?

 Lehetséges, hogy a szorongás valójában ajándék?

Írta: Susanna Mittermaier

A szorongást gyakran gyengítő állapotnak tekintik. Mi van akkor, ha nem az? Mi lenne, ha a szorongást is lehetne a teljes élet lehetőségeként hasznosítani, ahelyett, hogy olyan állapotként tekintenénk rá, ami kezelésre szorul?

A legtöbb ember tapasztalt már szorongást életének valamely pontján. Ez rossz közérzetet, nyugtalanságot, és olyan aggódás érzését jelenti, ami extrém esetekben akár pánikbetegséghez is vezethet. A szorongás mindig fizikai összetevővel jár, mint például gyorsabb szívritmus, légszomj, nyomás érzése a mellkasban, izzadás és néha hányinger.

A legtöbb ember megtanulta, hogy értelmezze a testi tüneteit. Ha valamikor rossz közérzetet tapasztal, akkor arra a következtetésre jut, hogy valami biztosan rossz. Ad ez neked valaha is lehetőséget arra, hogy megtudd, igazából mi történik veled és a testeddel? Minden egyes alkalommal, ha eldöntöd, hogy valami rossz, akkor nem látsz mást, csak negatív ítéletet. Ha pedig el kezdesz kérdésben lenni és kíváncsi vagy, akkor lehetőséged van arra, hogy szabaddá válj. Az a közhiedelem, hogy miután valaki megértette, mi történik, a helyzetet már lehet kontrollálni. De működik-e bármikor is a kontroll?

A testi tünetek megfékezése csak ritkán működik úgy, hogy próbálunk nekik értelmet adni. Amikor próbálsz  megszabadulni a szorongástól, még nyugtalanabb leszel. Mi lenne lehetséges, ha többé már nem kontrollálnád a szorongást, hanem pozitív erőként használnád az életedben?

Milyen ajándék lehet a szorongás?

Akkor teremtesz fájdalmat és rossz közérzetet, ha ellenállsz annak, ami éppen van. Aminek ellenállsz, az nem tágít.

Mi van, ha az, amit félelemként és szorongásként ismersz fel, valami teljesen más, mint aminek te előtte értelmezted?

- Először is, az indíttatásod mindig az, hogy harcolj a szorongás ellen és próbálj megszabadulni tőle. Mindenből, ami ellen védekezel, még többet teremtesz.

- Kezdd úgy, hogy megengeded a testednek, hogy megnyilvánuljon. Menj el valahova, ahol tered van megengedni a testednek, hogy olyan állapotban legyen, amilyenben éppen van. A megengedés nagy kulcs a változáshoz! Amikor megengedésben vagy, nem egyet értesz és igazodsz, és nem ellenállsz és reagálsz. Teret adsz a testednek, amiben létezni tud.

- Ne menj bele semmilyen negatív bírálatba. Ne magyarázd, amit a tested adott pillanatban tesz. Vegyél egy mély levegőt, és légy a testeddel. Képzeld azt, hogy egy síró gyermekre vigyázol. Milyen nyugalom lennél annak a gyermeknek? Lennél az a magad számára is?

- Tedd fel a kérdést: "Testecském, mi az, amit mondasz nekem? Milyen információt adsz nekem? " A tested folyamatosan rengeteg információt szed össze. Kérdezd: "Ami épp történik, az az enyém vagy azt vettem magamra, hogy mások hogyan érzik magukat körülöttem?" Mondd: "Mindazt, ami nem az enyém, visszaküldöm a feladónak."

- A tested élő! Hála istennek. Ami félelemnek vagy nyugtalanságnak tűnik, az valójában a tested elevensége. A tested nonstop szolgáltatja neked az információkat a körülötted zajló dolgokról. Amikor azt mondod, ez félelem, akkor nem teremtesz semmi mást a félelmen kívül. A nézőpontod teremti a valóságodat.

- Ahelyett, hogy ellenállsz a testedtől kapott információnak, akár használhatod is! Amikor nyilvánosság előtt beszélsz, és feszültséget érzel a testedben, az éberséged az, ami bejelez. Amit félelemnek hívsz, az az, amiről az adott helyzetben éber vagy. Hány ember ül a hallgatóság között azt gondolva. "Óh, istenem, mennyire boldog vagyok, hogy nem nekem kell most a színpadon lennem, meghalnék a félelemtől!"- és te felcsíped ezt az információt és a magadévá teszed.

- Használd a szorongást! A szorongás elevenség. Milyen gyakran intettek óvatosságra gyerekként és nyugtattak azzal, hogy ne félj, amikor valójában izgatott voltál? Megtanultad, hogy az öröm és az izgatottság fiziológiáját a nyugtalanság értelmezésével párosítsd. Amikor megengeded az életteliséget, az egész életed kiterjed. Hajlandó lennél ezt az energiát arra használni, hogy hozzájárulás legyen neked, ahelyett, hogy kontrollálnád? Ha többé már nem magyarázod, hanem használod ezt az energiát, ami maga az elevenség, mennyivel több energia lenne elérhető számodra az életedben, a testedben, a pénzügyeidben és a kapcsolataidban? Ha többé már nem kontrollálsz, milyen örömteli és békés lehetsz?

Milyen örömöt és izgatottságot fedezhetsz fel azon túl, amit eddig szorongásnak hívtál? Ezek azok az ajándékok, amelyeket a tested elkezd majd beazonosítani.


A szerzőről:

Susanna Mittermaier klinikai szakpszichológus és Neked Való Hang és Access Consciousness Facilitátor. Bestseller író és nemzetközi előadó, és a Pragmatikus Pszichológia megalkotója.




Forrás:     https://balancedbabe.com/can-anxiety-actually-gift/

Fordította: Szecskó Emese

10 mítosz a figyelemzavarról

10 mítosz a figyelemzavarokról

Írta: Lu Hanessian

Amikor a fiam nagyon kicsi volt, az emberek nehezen kezelhetőnek tartották.

Boldog, energikus, kíváncsi, kreatívan vezérelt, felfedező, cselekvő, kinesztetikus (mozgással asszociálva tanuló) gyermek, aki azt akarta tudni, miért van „konduktora” a vonatnak (kalauz) és a zenekarnak is (karmester), aki csodálkozott azon, hogy a ketchup foltot hagy a piros pólón, és aki 3 évesen megkérdezte tőlem, hogy mi a lélek.

A fiam olyan hangokat is meghallott, amiket én nem. A zajnak olyan rétegeit, amik bántották a fülét. A pénztárgép hangja az élelmiszerboltban. A légkondicionáló zúgása. Az óra ketyegése. Azt mondta, hogy az elméje millió rádióállomással volt tele, és az összes ugyanakkor volt adásban.

Azt mondta, hogy ettől „izgága” lesz. Mikor 7 éves lett, ez „nyugtalanra” váltott. 10 éves korában ezt „hangyáknak” nevezte.

12 éves korára a „hangyákat folyékony nitrogénba mártották, és teljesen összekenték őt”. És azt mondta, hogy fáj a lába.

Elmondása szerint azért adott ki hangokat és azért volt ütemes, azért beszélt néha hangosan, hogy a hangokat ellensúlyozza a fejében, és azért mozgatta sokat a lábát, hogy elmúljon a combjából a fájdalom.

Szemléletesen el tudta magyarázni a biolumineszcencia fogalmát, de eltévesztette az iskolai feladat utasításait, különösen, ha az volt a kérés, hogy gyorsan és több lépésben hajtsák azt végre.

A tanárok néha azt gondolták, hogy nem figyel.

„Túlságosan is figyelek” – magyarázta nekünk iskola után frusztráltan. –„A fényekre, az emberekre, a hangokra a folyosón, a tanár tekintetére beszéd közben, arra, hogy körülöttem mit csinál a többi diák, és minden másra.”

Nyugtalanság, himbálózás és hangyák

Nem szükséges kifejezetten az ADHD-ről beszélni, hanem elég az egyedi igényű gyerekekről is. A fiam nem rendelkezik ADHD-val, de érti a tüneteit.

„Ha az emberek tudnának együttérezni, és belehelyezkednének egy olyan személy bőrébe, aki érzékeny a környezet összes ingerére, és valóban azt éreznék, amit ő is, többé nem ítélkeznének olyan hamar.”-mondja.-„És akkor a tanárok (és a szülők) nem feltételeznék azt, hogy a gyerek lusta, goromba vagy nem együttműködő.”

Ahhoz, hogy empatikussá váljunk, és a tanulás és a növekedés hídjai legyünk, számításba kell vennünk azt is, milyen régóta figyeljük mások egyedi tapasztalatait és kihívásait, és milyen egyszerűen ítéljük azokat rossznak, helytelennek vagy rendellenesnek.

Kétszáz évvel ezelőtt Dr. Michael Crichton feljegyezte kilenseinek a beszámolóit saját tapasztalataikról és érzékenységükről:

„Az emberek fel-alájárkálása a szobában, ugyanott egy kicsi zaj, egy asztal elmozdítása, egy hirtelen ajtózáródás, egy kicsit melegebb vagy hidegebb hőmérséklet, túl sok vagy épp túl kevés fény: ezek mind rontják a páciensek állandó figyelmét, mivel minden benyomástól könnyen izgatottá válnak. Szédülnek, fejfájásuk van, és gyakran akár olyan idegességi szinteket élnek meg, ami az őrület határát súrolja. Ha az emberek ennek a gyakran előforduló viselkedésnek a hatása alá kerülnek, sajátos módon hívják az idegi állapotukat, ami eléggé kifejezi az érzéseiket. Azt mondják, hogy nyugtalanok.”

Nyugtalanság. Himbálózás. Idegesség. Hangyák.

Habár egyik sem hangzik túl tudományosan, talán pontosabb kifejezések, hogy segítsék a hasonlókat tapasztaló gyerekeket abban, hogy biztonságosnak érezzék a kommunikációt, a kapcsolódást és, hogy a címkézés által kijelölt határok nélkül tanuljanak.

Például a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) címkének hosszú története van. 1968-ban hozzáadták a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders-hez (DSM).

Az elmúlt 10 évben 53%-kal nőtt a 4 és 17 éves kor közötti, ADHD-val diagnosztizált gyerekek száma, ami kb. 6,4 millió gyereket jelent. Susanna Visser a CDC-től megállapította, hogy több mint 10.000 kisgyermeket kezeltek ADHD-val.

A gyerekeknek felírt erős pszichotikumok száma szintén növekedőben van.

Az USA rendelőiben az elmúlt 10 évben negyvenszeresére nőtt a gyermekkori bipoláris rendellenességek miatt tett látogatások száma.

Hiányosság vagy többlet?

A DSM szerint egy ADHD-val diagnosztizált személynél az alábbi tünetek némelyike, vagy akár mind is megfigyelhető:

Nehézség a részletekre való odafigyelésben; gondatlan hibák elkövetése; nemtörődöm és rendetlen módon elvégzett munka; könnyű összezavarhatóság a tárgytól eltérő ingerrel; a folyamatban lévő feladat megszakítása olyan jelentéktelen hangokra vagy eseményekre fordított figyelemmel, amelyet mások gyakran nem vesznek észre; képtelenség arra, hogy a feladatok és tevékenységek során fenntartsa a figyelmet; nehezen fejezik be azokat az iskolai vagy papírmunkákat, amelyek koncentrációt igényelnek; gyorsan váltanak át egyik befejezetlen tevékenységről a másikra; halogatás; feledékenység a mindennapi teendőkben (pl. elfelejt találkozókat, vagy elfelejt ebédet készíteni magának); kudarcot vall a feladat teljesítése közben; nem hallgat másokra, és a társas helyzetekben nem követi a tevékenységek sorrendjét vagy szabályait.

Azt is tekintetbe kell venni, hogy a tehetség, az érzékeli folyamatok kihívásai, és néhány táplálkozási hiányosság, mint pl. a magnézium, cink és B vitamin hiánya, szintén hozzájárulnak a listán szereplő legtöbb jellemző meglétéhez.

Nem kétséges, annak, hogy a zaklatottság, stressz, alváshiány, helytelen táplálkozás és a másokkal napi 24 órás kapcsolattartás high-tech korában éljünk, agyunk figyelmi, összpontosítási és emlékezési képességeivel fizetjük meg az árát. A szükséges egészségmegőrző hozzájárulások nélkül (pl. elegendő pihenés, helyes táplálkozás, immunerősítő mindfulness („éberség”)praktiták és gyakorlatok) az agyunk és az idegrendszerünk a fenti lista sok jellemzőjét hozhatja létre.

Ha egy gyermek traumát, elhanyagoltságot, érzelmi vagy fizikai bántalmazást, vagy szegényes összekapcsolódásokat tapasztalt meg kisgyermekkorában, életének első néhány évében, nagymértékben megnő az esélye annak, hogy a fenti tünetek megjelenjenek a viselkedésében. Ha egy gyermeknek egyedi igényei vannak, - például érzékszervi és hallási feldolgozási nehézségei vannak -, és a gyereket félreértjük: nehezen kezelhetőnek, ellenállónak, nem közreműködőnek értelmezzük, következésképpen inkább büntetően semmint intuitívan foglalkozunk vele, akkor valószínűleg szintén sok fenti jellemző fog nála előfordulni.

Mai kultúránkban az ADD egy öndiagnosztizáló vicc lett azon „multi-tasker”-ek körében (több dolgot egyszerre végző személy), akik nem tudnak koncentrálni, nem fejezik be a projektjeiket, és a ház kulcsaival együtt a kocsi kulcsát is a kesztyűtartóban hagyják.

Fenti nehézségek listája természetesen nem képezi vicc tárgyát, hanem emberségesebb megközelítést érdemel, hogy megértsük, kezeljük vagy akár feloldjuk a szorongás efféle kognitív és neoróbiológiai jeleit és jellemzőit. Előfordulhat, hogy az ADD és ADHD újraértelmezése megkívánja tőlünk, hogy újragondoljuk, mi az a „túl sok” vagy „túl kevés”, hogy újradefiniáljuk a „hiányosság” fogalmát, hogy kibontsuk a fenti jellemzőkben megbúvó ajándékokat, melyeket az optimális és kapcsolódó oktatási környezet kap, és feltegyük a kérdést, létezik-e még egyáltalán a „normális”.

Peter Quily, aki 2003 óta tréningel ADHD-s felnőtteket, „Figyelemtöbbleti Állapotnak” hívja a jelenséget.

„Ez nem annyira hiányosság. Mi mindent látunk. ADD-vel alapvetően nem jól szűrünk, ami azt jelenti, hogy többet látunk, hallunk, érzünk, érzékelünk, mint ahogy mások teszik. Tehát több érzéki benyomást élünk meg másoknál. Problémánk azzal van, hogy túl kreatívak vagyunk, és a sok ötlet közül egyet kell kiválasztanunk és azt végigvinnünk.”

„Reális képem van az ADHD-ról.”- mondja. „Túl sokan tekintik az ADHD-t pusztán patológiának. Csak a negatív oldalát nézik. De ha főleg a betegségek és rendellenességek szemüvegén keresztül néztek minket– mivel kizárólag ezeket keresitek – ki fogjátok hagyni az előnyös jellemvonásainkat.”

Anne Maxwell, író és terapeuta, ettől jobban nem is érthetne egyet. Mindenféle egyedi igénnyel és saját tanulási stílussal rendelkező gyermekkel foglalkozik. Maxwell visszaemlékszik arra, amikor egy szülő elvitte hozzá a lányát, hogy segítsen neki, és az aggódó és felbőszült anya azt mondta: „A lányom rosszul viselkedik.”

Munka közben azonban Maxwell nem vett észre rossz magatartást. Ezzel szemben egy összetett történettel rendelkező örökbe fogadott gyermeket látott, aki kisgyermekként még az utcákon kóborolt.

Az édesanyja kifejtette: „Az apja kábítószer túladagolásban halt meg, az örökbefogadó családtagnak pedig túl sok problémája volt.” Ezután Maxwell feltette védjegyének számító kérdéseit, olyan kulcskérdéseket, amelyek elmondása szerint képesek mindent megváltoztatni: „Mi van akkor, ha ő nem probléma? Mit tudsz róla? Mire van szüksége?”

Egy héttel később az anya a követezőket jelezte vissza Maxwellnek: „Amikor elvetettem azt a gondolatot, hogy ő egy probléma, és el kezdett érdekelni, hogy mire van szüksége, minden sokkal könnyebb lett.”

„Te mit tudsz?”

Maxwell, aki okleveles klinikai szociális munkás és játékterapueta, a megalapítója a houstoni „Child and Family Play Therapy Center”–nek (Gyermek és Családi Játékterápia Központnak), ahol munkájával hozzásegíti a családokat ahhoz, hogy képesek legyenek megtenni azokat a változtatásokat az életükben, amit akarnak, és amire igényük van.

„Amikor megváltoztatod a nézőpontodat, és megváltoztatod a valóságodat.” –mondja Maxwell.

Könyvében, melynek címe „Tanítanál-e egy halat fára mászni?” és, melyet barátaival és egyben kollégáival, Gary Douglas-szel és Dain Heer-rel írt, Maxwell egy másfajta nézőpontot nyújt azokkal a gyerekekkel kapcsolatban, akik „különböznek társaiktól, nem kevesebbek, nem rosszak, nem hibásak, akik más módon tanulnak, nem rosszabbul, nem tévesen.”

„A probléma az, hogy arra bátorítják őket, azt mondják nekik, hogy illeszkedjenek egy olyan tanulási módszerhez, ami nekik nem működik, és aminek következtében úgy érzik, valami baj van velük, hogy buták vagy lassúak, vagy nem tudják, hogyan tanulhatnának.” – magyarázza.

Maxwell el van ámulva az egyszerű kérdések erejétől, amelyek kifejezésre juttatják kliensei legelemibb szükségleteit, vagy akár tehetségüket és céljaikat is.

A „Mi történt?” helyett azt kérdezd, „Te mit tudsz erről?”, szorongásos helyzetben pedig a „Mi a baj?” helyett a „Mi a helyzet?” kérdést tedd fel. Ez kinyitja az ajtókat, és kihozza a gyerekeket a beszűkült gondolkodásmódból, a konfliktusból. Olyan térbe lépnek, amely a sajátjuk.

„Azt láttam, hogy még azok a gyerekek is, akik levertnek látszottak a körülmények miatt, amibe beleszülettek, vagy amelyben adott helyzetben találták magukat, valahogyan tudták, hogy a dolgok lehetnének másképpen, lehetnének jobban.”

„Amit a szülőknek mondanék az az, hogy elengedhetetlen tudni, hogy mi az ADHD és mi nem az. Illetve, hogy olyan embertől gyűjtsenek információt róla, aki valójában ismeri. Ha elhiszed a mítoszokat, megerősíted őket. Akaratlanul is bántod a gyermekedet a tudatlanság és félreinformáltság fenntartásával. A tekintélyelvű nevelés épp ellenkező viselkedést vált ki. Ha nem érted meg gyermeked agyának működését, azt, hogy miképp tanul, kevésbé hatékony, stresszesebb szülő leszel, és ennek eredményeképpen gyermeked is feszültebb lesz.”

Amikor Emily Talley lányát az elmúlt évben ADHD-snak értékelték és diagnosztizálták, a3 gyermekes Collinswood anyuka felismerte: „Nem arról van szó, hogy szándékosan ellenállt volna. Ez nem ellenszegülést mutat. Ez egy biológiai tevékenység. Úgy gondolom, hogy szülőként egy ilyen diagnózis megengedi nekem, hogy hálás legyek a gyermekemnek is.”

Mítoszok és téves értelmezések

Az alábbiakban 10 mítosz olvasható gyermekeink egyedi igényeiről és képességeiről, amelyeknek az újraértelmezését és újraformálását érdemes fontolóra venni.

1.mítosz: Képesnek kell lenniük a koncentrálásra és a figyelésre.

Ez a klasszikus „kellene”. Ritu Pandua szerint, aki Voorhees jógaedző, „a befelé fókuszálás olyan képesség, amely segít a gyerekeknek a kifelé fókuszálásban. Amikor megtanítom a gyerekeknek a légzés erejét, hogy miképp irányítsák a légzésüket a befelé fókuszáláshoz, és, hogy elfelejtsék az összes, őket zavaró gondolatot és zajt, nagy váltást látok bennük.” Ha a gyereknek gondja van a fókuszálással, előfordul, hogy minden második percben dobol az asztalon, kibámul az ablakon, vagy felkel a helyéről, mivel a koncentrálás képessége kihívás neki. Talley hozzáteszi: „Azt hiszem, a lányomnak teljesebb rálátása van, jobban érti az ADHD-t, az elméje és a teste működését. Mostanra már felismeri a kioldógombjait azoknak az időszakoknak, amikor nehezebb számára a fókuszálás, és azokkal az eszközökkel is rendelkezik, amelyek hozzásegítik, hogy ismét a saját középpontjába kerüljön.”

2.mítosz: Szándékosan keverik a bajt.

Egyik első osztályos sem azzal kel fel reggelenként, hogy szándékosan bajt okozzon aznap. Ha baj történik, mindig rejlik mögötte egy felderíthető kiváltó ok. A baj egy belső konfliktus külső hatása, és, amikor mások reakciói is belekeverednek, a baj már egy kapcsolati dinamikáról, és nem pusztán a gyerekről szól. Maxwell hozzáteszi: „Nagyon sok gyermek unatkozik, „alulösztönzött”, és nem tudja, hogyan kezelje azt, hogy hibásnak tartja vagy butának érzi magát.”

3.mítosz: Illeszkedniük kell a tanulási normákba.

Minden gyermek egyedien tanul. Mivel az USA-ban 10 gyerekből 1-et érint az ADHD, és diákok milliói vesznek igénybe speciális tanulási igényeik miatt különböző szolgáltatásokat, a tanulási norma eszméje egyre inkább tévesen meghatározottá, és gyakran mérhetetlenné is válik. A tesztelés csak a történet egy részét mondja el, és nagyon sok okos gyerek nem teljesít jól rajtuk. Az egyedi igényű és tanulási stílusú gyerekek szembemennek a normákkal.

4.mítosz: Az ADHD magatartászavar.

Az egyszerűen csak megfigyelt viselkedésből levont végleges következtetés ritkán lesz pontos. A modern technika eljövetelével már belátásunk nyílik az agyba, még egyenként a sejtekbe is, hogy megfigyeljük az idegi kisüléseket és a velük megegyező agyi működéseket, és nem csak azt, hogy melyik kéregállományban történik, hanem a személy érzelmeit, érzékeléseit, és gondolati folyamatait is láthatjuk. „Valójában, -mondja Quily,- az ADHD nem viselkedésmód, hanem az agy szürke- és fehérállománya közötti agyi kapcsolás és a térfogatbeli szerkezeti különbségek adják.”
Az érzékszervi folyamatok kihívásai megnyilvánulhatnak a viselkedésben is, de az agynak azon képességében gyökereznek, hogy a belső és külső érzékszervi információkat feldolgozza. Például azt mondani a gyereknek, hogy ne duruzsoljon, olyan, mintha a gyerek agyától kérnénk azt, hagyja abba az érzékszervi információk efféle feldolgozását.

5.mítosz: A megküzdési mechanizmusuk nem megfelelő.

„Valójában, - mondja Maxwell,- az ADD, ADHD, OCD-vel és autizmussal rendelkező gyerekek teste és agya más, így eltérő igényeik vannak, beszabályozással és mozdulatokkal szükséges őket lenyugtatni. Amikor a gyerek enyhén megüti a lábát, a testét szabályozza. „Ha azt akarjuk, hogy a gyerekek adaptívabb formáját sajátítsák el a megküzdésnek, értenünk kell, hogyan tanítsuk a készségeket kontextusba helyezve, hogy a játékon, elköteleződésen és részvéten keresztül tényleg megtanulják és megszilárdítsák őket.

6.mítosz: A gyermeked nem ismeri az igényeit.

Az egyetlen személy, aki igazán tudja, milyen a gyerekednek lenni, az a gyereked. Eszerint, a legmegfelelőbb személy arra, hogy megállapítsa, hogyan érez vagy mire van szüksége, szintén a gyermeked. Ha azt mondja, nem tudja, csak azért van, mert még nem lett megtanítva, hogyan vizsgálja az érzelmeit, kényelmetlenség-érzetét, és szükségleteit illetve az sem, hogyan fogalmazza meg és fejezze ki őket. Ez tanítható készség, és ahogy nő, a saját érdekében minden egyes gyereknek meg kell tanulnia az önérvényesítést. „Az, aki befelé-fókuszált, kapcsolatban van önmagával, és így tudja, mire van szüksége, és mit kell tennie.” – biztosítja Pandya, aki fiatalok százaival dolgozik New Jersey környékén.

7.mítosz: Mivel gyerekek, nincs rálátásuk arra, hogy mi történik.

Maxwell szerint: „A szülők azt mondják: ’Honnan is tudhatná, hisz csak egy gyerek?’, ’Túl kicsi volt ahhoz, hogy emlékezzen rá.’, de a tény az, hogy valóban emlékszik, és olyan módon tapasztalja meg a dolgokat, amit nem mindig tud neked elmagyarázni vagy megmutatni.”

Quily, aki a vancouveri intézet társigazgatója, még a következőket teszi hozzá:

8.mítosz: Ha ADD-d van, nem lehetsz jó az iskolában és nem lehet jó munkád.

„Valójában, -mondja,- nagyon sok kiscégtulajdonosnak van figyelemhiányos zavara, és van 4 ADHD-s milliárdos is.” Talley szerint: „A gyermekemnek ADHD-ja van. Csodálatos, éles eszű, kreatív lány, és éltanuló.”

9.mítosz: Ez már csak így van, és nem tud megváltozni.

„Ez egy másik romboló tévhit az ADD-vel vagy feldolgozási nehézségekkel rendelkező gyerekekről” – halljuk Maxwelltől. – Nem csak a dolgok változhatnak meg, de segíthetünk a gyermekeinknek is, hogy erőteljes és pozitív változáskatalizátorai legyenek önmaguknak és a világnak is.”

10.mítosz: Más emberek jobban ismerik a gyerekedet, mint te magad.

Quily megjegyzi: „Minden szülőnek tudnia kell, mi az, ami a gyermekének működik. Beszélgessenek más szülőkkel. A tudatlanság szégyent szül. A társadalom nemcsak a gyermekedet szégyeníti meg, hanem szülőként téged is. Az ADHD-val rendelkező emberek miatti feszültség mértéke minden várakozást felülmúl.”

Forráscikk:

http://www.courierpostonline.com/story/life/2015/02/27/myths-attention-disorders/24132797/

További információkat itt találsz:

Anne Maxwell, Gary Douglas és Dain Heer: "Would You Teach a Fish to Climb a Tree?"

https://accessconsciousness.me/shop/2014/02/21/teach-fish-climb-tree-anne-maxwell-lcsw-gary-m-douglas-dr-dain-heer/

Pete Quily oldalai: www.addcoach4u.com vagy www.adultaddstrengths.com

www.totallyADD.com

"Pozitívan ADD": http://www.drhallowell.com

Ritu Pandya, jógatanár: https://www.facebook.com/pages/Happiness-Within

Fordította: Szecskó Emese