2020. december 11., péntek

 3 hazugság, amelyek hozzáláncolnak minket a bűntudathoz és szégyenhez

A bűntudat és a szégyen olyan bonyolult érzések, amelyek rengeteg szükségtelen szenvedést hoznak létre. Mivel majdnem teljesen ugyanúgy működnek bennünk, a szégyen és bűntudat általában egy összetett egészet alkotnak.


Írta: Hale Dwoskin


    

Nagyon sok félreértés van a bűntudattal és a szégyennel kapcsolatban. Ezek közül nagyon sokat azok tartanak fenn, akik arra próbálják meg állandósítani ezeket az érzéseket, hogy a hatalmukban tartsanak és feltartóztassanak minket. Nem fogom megnevezni azokat, akik ezt teszik velünk, de ha megvizsgálod az életedet, nagyon nyilvánvalóvá válik a kilétük. Igazság szerint a cikk alatt szeretnék hallani tőled azokról a kreatív módszerekről, ahogy ellened használták ezeket az érzéseket.

A bűntudat és a szégyen olyan bonyolult érzések, amelyek rengeteg szükségtelen szenvedést hoznak létre. Mivel majdnem teljesen ugyanúgy működnek bennünk, a szégyen és bűntudat általában egy összetett egészet alkotnak. Azonban, míg szégyen nélkül lehetséges bűntudatot érezni, szégyent nem érezhetünk bűntudat nélkül. A következőképpen tudjuk megkülönböztetni őket: a bűntudat az az érzés, ami egy érzékelt bűn után következik. "Rosszat tettem." A szégyen az az érzés, hogy mi magunkat rosszá tesszük, helytelenítjük magunkat azért, amit érzékelünk, hogy tettünk. A szégyen másfelől egy gyászhoz, bánathoz kapcsolódó érzés.

Ebben a cikkben először feltárom és leleplezem a leggyakoribb bűntudattal és szégyennel kapcsolatos félreértéseket, mivel e két érzés alattomosan elrabolja a boldogságunkat, szabadságunkat és lelki nyugalmunkat. Továbbá találni fogsz egyszerű stratégiákat arra is, hogy elengedd ezeket az önszabotáló érzéseket. Mivel a legtöbb célra felcserélhetők, a cikk további részében a bűntudatra és szégyenre együttesen fogok utalni vagy "bűntudatként" vagy "bűntudat/szégyenként".

A Bűntudat és a Szégyen nevében fenntartott hazugságok

Három főbb mítosz van a bűntudattal/szégyennel kapcsolatban, amik gyakran súlyosan korlátozzák az életünket és nyomorulttá tesznek bennünket. Az első és legnagyobb hazugság az, hogy a bűntudat meg tud védeni minket attól, hogy megbüntessenek. Valójában a bűntudat egy tudattalan "Tartozom neked" azzal, hogy megkapjam a büntetést. Így van. Amikor bűnösnek érezzük magunkat, vonzzuk a büntetést a világból, és magunknak is megteremtjük. És itt a pofon: Soha nem érezzük úgy, hogy eléggé meg lettünk volna büntetve.

Első számú hazugság: A bűntudat megóv minket a büntetéstől

Hogyan bukkan fel az önbüntetés? Először is csinálunk valamit, vagy gondolunk arra, hogy megteszünk valami olyat, amiről azt hisszük, hogy nem kellene megtennünk, vagy, hogy helytelen dolog azt tenni.
Érdekes módon gyakran még akkor is bűnösnek érezzük magunkat, amikor nem csináltuk végig az egészet külső cselekvéssel. Aztán vagy "megússzuk" a világ szemében, vagy nem, de éberek maradunk arra, hogy mit tettünk vagy gondoltunk, és nem vagyunk hajlandóak egykönnyen elengedni magunkat a horogról. Mivel azt hisszük, hogy a külső büntetés elkerülhetetlen, megbüntetjük magunkat azért, hogy megelőzzük annak a befogadását. De mivel elképzelésünk sincs arról, hogy mit határoznak meg mások vagy akár a saját belső vezérlő képességünk megfelelő mértékű büntetésnek, gyakran túlzásba visszük.

Az első alkalom, amire emlékszem, hogy kiróttam magamra ilyenfajta bűntudat-motivált büntetést, az iskolai előkészítőben volt, amikor dühös lettem az egyik diáktársamra, és olyan erősen meglöktem, hogy megcsúszott, elesett és betört egy üveget. Nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy bántottam, és annyira féltem, hogy mit fognak a tanárom és szüleim tenni, hogy megbüntessenek, hogy felvettem egy üvegszilánkot és megvágtam vele magam, belül reménykedve abban, hogy a tettem majd megvéd minden közelgő következménytől. Természetesen ez nem működött. Így is megfeddést és büntetést kaptam. Ez annyira jelentéktelen volt, hogy még csak elő sem tudom hívni a történteket, kivéve azt, hogy megbüntettek, és ráadásul még egy vágás is volt a kezemen.

Állj meg egy pillanatra és szemlélj meg bármit, amiért bűnösnek érzed magad, hogy megteszed vagy nem teszed meg, kimondod vagy nem mondod, vagy még akár csak valamit, amit gondolsz vagy érzel. Vedd észre, hogy bünteted-e magadat és egy bekövetkező külső büntetés miatt félelemben élsz-e.

Amikor azokra a dolgokra gondolsz, amik miatt bűnösnek érzed magad, akkor azt is nézd meg, hogy a bűntudatod valóban megvédett-e téged a büntetéstől, ahogy azt az érzés "megígérte" neked, hogy fog. Hasonlóan a többi hazugsághoz, amit más érzésektől hallunk, gyakran azt veszed majd észre, hogy a bűntudatod az ellenkező hatást hozta létre. Azt okozta, hogy megbüntesd magad. És, ha a tetteidbe mások is bele voltak vonva, az a legvalószínűbb, hogy nem védett  meg attól, hogy büntetést kapj tőlük. Mindezek után, ha a bűnösség érzése valóban megvédene a külső büntetéstől, nem lennének sokkal üresebbek a börtöneink?

Egy tipp: Egyik egyszerű módja annak, hogy megtörd ezt a ciklust vagy az, hogy eldöntötted, hogy elég büntetést kaptál már, vagy egyszerűen elengeded annak az akarását, hogy büntetni akarod magadat ezért a gondolatért vagy tettért.

Második számú hazugság: A bűntudat kontrollban tart minket

A második bűntudat nevében fenntartott hazugság az, hogy az érzés megóv minket attól, hogy ismételjük a "rossz" cselekedeteinket. De történt-e veled valaha is olyan - vagy valakivel, akit ismersz -, hogy bármi, amit tettél, mondtál vagy gondoltál, ami miatt bűnösnek érzed magad, egynél többször mondtad, tetted vagy gondoltad? Persze, hogy volt ilyen. Mindannyiunknak volt. A bűntudat gyakran arra ösztökél minket, hogy pontosan ugyanazokat a dolgokat csináljuk vagy folytassuk tovább, amikről azt hittük, hogy már előfordult, hogy rosszul csináltuk őket - újra, magunkra kirótt büntetésképpen. A bűntudat az egyik legnagyobb oka azoknak a tetteknek, amiket később megbánunk.

Gondold át a következő példát. Képzeld el, hogy diétázol, hogy lefogyj. Aztán egy picit megbotlasz és eszel egy sütit vagy egy tálkányi fagyit és bűntudatod van miatta. Szóval mit teszel? Pontosan. Megbünteted magad azzal, hogy megeszel még egy sütit vagy még egy gombóc jégkrémet. Most még bűnösebbnek érzed magad. Elég hamar, egyfajta növekedő büntetésképp a meggondolatlanságod miatt, az egész zacskó sütit és az egész bödön jégkrémet kivégzed. És valószínűleg nem engeded meg magadnak, hogy akár  csak egy falatot is élvezz belőle. Ismerősen hangzik? Naná! A diéta ipar ezen a  jelenségen gyarapodik, amit megértettek, és ami a legtöbb diétázó bukását okozza.  

Szintén ez az oka annak, hogy a világ tele van olyan emberekkel, akik különféle módokon vezekelnek olyan bűnökért, amelyeknek az újbóli elkövetéséhez minden szándékuk megvan (ha nem is nyíltan, legalább tudatalatt).

Tipp: Ha ebben a bűntudat-körben találod magad, engedd el, hogy újra akarod csinálni, vagy egyszerűen csak vedd észre, mi történik, és üdvözöld azokat az érzéseket, amelyek a viselkedést motiválják, ez majd elkezdi megtörni a mintázatot.

Most nem azt javaslom, hogy mindannyian hanyag fesztelenséggel kezdjünk el csinálni bármit, amit akarunk, az erkölcs vagy a fegyelmezett viselkedés irányelveit figyelmen kívül hagyva. Azonban, mivel a bűntudat-érzéseink nem állítanak meg legtöbbünket abban, hogy megtegyünk olyasmit, amit később megbánunk, amikor hajlandóak vagyunk elengedni a bűntudatot/szégyent, az gyakran nagyon az előnyünkre válik. A bűntudattól/szégyentől való szabadulás azt jelenti, hogy szabadok vagyunk jobb, egészségesebb és támogatóbb választásokat hozni.

Harmadik számú hazugság: A mi hibánk

Egy másik terület, ahol a bűntudat jelentős szerepet játszik, az, hogy képtelenek vagyunk túllépni a gyerekkori bántalmazáson. Amikor a szüleink, felvigyázóink, tanáraink vagy spirituális vezetőink bántalmaztak bennünket fiatal korunkban, nehezünkre esik elfogadni, hogy ezek az emberek képesek voltak valami ennyire rosszat tenni. Fiatalon a felnőtteknek (különösen az olyan befolyással bíróknak mint a szüleink) a miénkkel összehasonlítva óriási hatalmuk van a világban. Végtére is ők biztosítják számunkra az ételt és a tetőt a fejünk felett, és nekik kellene megvédeniük bennünket a külvilággal szemben. Mivel még nem tudunk egyedül túlélni, az, hogy kiderül a gyarlóságuk, közvetlenül veszélyezteti a túlélésünket. Lehetséges, hogy a felnőtteket isteni rangra emeljük, vagy legalábbis Isten földi helytartójáéra. Ezért, amikor bántalmazás ér minket, megkíséreljük a hibáztatást ráragasztani az egyedüli másik résztvevőre: önmagunkra. Ezt az önvédelem egy torzított, kitalált formájakánt tesszük.

A Sedona Method tanfolyamokon gyakran dolgozom együtt olyanokkal, akik a gyerekkori bántalmazás túlélői. Mivel a túlélők gyakran önmagukat hibáztatják a történtek miatt, rengetegen bűnösnek érzik magukat, és egész életükben önmagukat büntetik azoknak a felnőtteknek a hibái miatt, akikben megbíztak. Mihelyst elengedik a bűntudat érzését, és abbahagyják, hogy magukat hibáztassák és büntessék a bántalmazóik hibái miatt, képesek lesznek felszabadítani magukat a trauma és szégyen érzelmi, mentális és zsigeri mintázatai alól, amelybe be lettek zárva.

Tipp: Ha magadat hibáztatod valaki más vétke miatt, jusson eszedbe, hogy nem a te hibád, még akkor sem, ha úgy érzed. És engedd el azt is, hogy magadat akarod hibáztatni mások botlásai miatt.




Forrás: https://www.huffpost.com/entry/guilt-and-shame_b_3862489

Fordította: Szecskó Emese





2020. december 9., szerda



 Hogyan törj ki az elismerés-függőségedből


Míg a megbecsültség egy egészséges dolog, az a szükségérzet, hogy az életedben szereplő emberektől várod ezt (a főnöködtől, hitvesedtől, szüleidtől, barátaidtól, szomszédaidtól, még a gyerekeidtől is), az épp ennek az ellenkezője.

Írta: Hale Dwoskin



Mindenkinek szüksége van arra, hogy rendszeresen megbecsülve érezze magát. Ez abból a nagyon emberi szükségletünkből fakad, hogy tudjuk és érezzük, jó munkát végzünk az életben. És abból a tényből is fakad, hogy főemlősként megvan a szükségletünk a szüleinkkel, családunkkal és nemzetségünkkel való kötődésre. Ráadásul egy kis elismerés arra sarkallja az agyunkat, hogy felszabadítsa a jóérzés kemikáliáját, a dopamint.

Míg a megbecsültség egy egészséges dolog, az a szükségérzet, hogy az életedben szereplő emberektől várod ezt (a főnöködtől, hitvesedtől, szüleidtől, barátaidtól, szomszédaidtól, még a gyerekeidtől is), az épp ennek az ellenkezője. Az efféle elismeréshez való függőség azt okozhatja, hogy kihagysz lehetőségeket, és az összes saját álmodat talonba teszed annak a kedvéért, hogy elismerjenek, kedveljenek. És még, ha kapsz is elismerést magadon kívülről, ha nem érzed jól magad a bőrödben, akkor azt hazugságnak fogod érezni és továbbra is üresnek fogod érezni magad.

Az, hogy elismerést akarsz az emberektől, elterjedt dolog a társadalmunkban. Legtöbben azt érezzük, hogy mások elismerése nélkül nem vagyunk értékesek azzal kapcsolatban, hogy kik vagyunk és mit csinálunk.

Elismerésfüggő vagy?

Hogyan mondhatod meg, hogy függsz-e attól, hogy keresed mások elismerését? Ha néhányat felismersz ezekből az árulkodó jelekből, lehetséges, hogy nem megfelelő helyen keresed a szeretetet:

- Úgy jellemzed magadat, hogy szeretsz örömet okozni másoknak
- Sokkal jobban érdekel, hogy mennyi barátod van a Facebookon, mint amennyi valójában az életedben van?
- Hajlandó vagy megtenni bármit, amit a főnököd vagy a hitvesed kér tőled, még akkor is, ha túlzó, vagy túlzott nyomás alá helyez téged
- Gondot okoz nemet mondani az embereknek.
- A sikerességedet azon alapulva méred, hogy mások mit gondolnak rólad. 
- Mások igénye alapján extra kötelezettségeket vállaltál, csak azért, hogy később neheztelhess rájuk.
- Nem követted az álmodat, hogy vállalkozásba kezdj, énekes legyél, körbeutazd a világot, stb... mert valaki azt mondta, hogy ne tedd.
- Még abban sem vagy igazán biztos, hogy te mit akarsz önmagad számára.
- Nagyon sok szabadidődet felemészti mások igényeinek a kielégítése (és csak ritkán a saját szükségleteidé).
- Ha valami olyat teszel, amit valaki nem ismer el, nagyon bűnösnek érzed magad.

Hogyan hagyd abba az elismerés keresését?

A mások elismerésétől való függésnek az a kockázata, hogy az életedet végül másokért éled. Nem érzed úgy, hogy szabadon követheted a céljaidat és álmaidat, és ha ezt teszed, bűnösnek érzed magad miatta. De megérdemled, hogy azt az életet éld, amit TE akarsz, és nincs szükséged senkire sem, hogy elismerjen, csakis önmagadra.

Ha megengeded magadnak, hogy igazán ránézz, meg fogod látni, hogy az összes értéked belülről fakad. Megadhatod magadnak közvetlenül az elismerést, amit másoknál keresel.

Íme egy egyszerű eszköz, amit használhatsz, hogy abbahagyd azt a szokást, hogy ott keresd az elismerést, ahol soha nem fogod igazán megtalálni.

Próbáld ki most.

Ahogy ezt feltárod, tedd meg a tőled telhető legjobbat és ezeket a kérdéseket a szíveddel válaszold meg a fejed helyett, miközben elkerülöd a túlgondolást és a helyes válaszról folytatott vitát. És a válaszaiddal légy annyira őszinte, amennyire csak tudsz. Gyakran akkor is elengedsz, amikor a válaszod "nem".

Gondolj valakire, akinek szeretnéd az elismerését, és ebben a pillanatban egyszerűen tedd fel magadnak a kérdést:
1. Lehetséges, hogy elengedem, hogy elismerést akarok kapni ettől a személytől?
2. Elengedném?
3. Mikor?
4. Megengedném magamnak, hogy közvetlenül megadjam magamnak az elismerést (szeretetet), amennyire én tudom?

Minden egyes alkalommal, amikor végigmész a fenti kérdéseken, meg fogsz könnyebbülni kicsit. Légy türelmes magaddal, és légy állhatatos ezzel a felfedező úttal, és látni fogod az eredményeket. Ha alkalmazod ezt önmagad számára, eljuthatsz arra a pontra, ahol nem függsz többé mások elismerésétől - ahol pontosan úgy szereted és fogadod el magadat, ahogy vagy.

Jusson eszedbe, hogy te vagy a szeretet és az elismerés forrása. Nincs szükséged arra, hogy másoktól kapd meg. Úgy el tudod engedni mások elismerésének akarását magaddal kapcsolatban, mint ahogyan el tudsz engedni bármilyen más érzést, és egésznek és teljesnek érzed magadat egymagadban.

Élvezd! Oszd meg velem is, hogyan állsz ezzel a felfedező úttal. 

Kérlek, szóljatok hozzá, és oszd meg ezt a cikket azokkal is, akikkel törődsz.

Ez a bejegyzés a The Sedona Method; Your Key to Lasting Happiness, Success and Emotional Wellbeing c. könyveiben, az elvonulásain és a Ltting Go: The Sedona Method Movie c. filmben felfedezett elveken alapszik. Egy egyszerű, erős, elegáns és könnyen megtanulható eszköz több mint három évtizedes tapasztalatain alapul, ami megmutatja, hogyan lépj bele abba a természetes képességedbe, hogy azonnal elengedj bármilyen kényelmetlen vagy nem akart érzést, gondolatot vagy hiedelmet. További információért keresd fel a www.sedona.com weboldalt.



Eredeti cikk: https://www.huffpost.com/entry/how-to-break-free-of-your_b_6071692

Fordította: Szecskó Emese





2020. március 22., vasárnap

Leleplezzük az intimitás mítoszait:
Tudj meg 3 mítoszt az intimitásról és teremts mélyebb kapcsolódást

Írta: Dr. Dain Heer



Hányszor halljuk újra és újra, hogy az életedben lévő intimitás kulcsa az, ha találsz valakit, akivel közeli kapcsolatod van. Mi van, ha az, hogy partnered, kedvesed vagy hitvesed van, nem az a fókuszpont, amire szükséged van, hogy megteremtsd az intimitás érzetét az életedben? Mi lenne, ha azt mondanám neked, hogy a valódi intimitás megteremtéséhez te vagy az a személy, akivel a legintimebb kapcsolatban kell lenned?

Íme 3 legenda az intimitásról, és arról, hogyan kezdd el kialakítani az intimitást az életedben, ami lehetővé teszi, hogy ne csak önmagaddal teremts nagyszerűbb kapcsolatot, hanem körülötted mindennel és mindenkivel.

Első intimitásmítosz: Az intimitás a szexről szól

Mostanra már elég biztos vagyok abban, hogy legtöbben rájöttünk, teremthetünk szexet intimitás nélkül és intimitást szex nélkül. Szóval mik is valójában az intimitás elemei? Elárulok valamit - a szex nem tartozik közéjük. Az a fajta intimitás, aminek a kialakítására invitállak, az az önmagaddal való intimitás olyan szintje, ami lehetővé teszi, hogy gondoskodó, kedves és nagylelkű legyél önmagaddal, és amit senki és semmi nem tud megingatni.

A valódi intimitás ott kezdődik, amikor hajlandó vagy arra, hogy nagyszerűbb kapcsolatod legyen önmagaddal. Az egyik legkönnyedebb módja az önmagaddal való csodás kapcsolat kialakításának az, amikor hálával tekintesz önmagadra.

Sokan hajlamosak vagyunk arra, hogy kizárólag bíráljuk és ne ismerjük el önmagunkat. Mi lenne, ha már ma elkezdenéd ezt megváltoztatni? Írj le legalább 3 olyan dolgot naponta, amiért hálás vagy magadnak. Amikor hajlandó vagy hálával tekinteni önmagadra és az életedre, akkor mindennek lehetősége lesz a növekedésre, ahelyett, hogy kevesebbé válna (a szexet is beleértve!).

Második intimitásmítosz: Az intimitás azt jelenti, hogy vakon megbízol valakiben.

Milyen sokszor azonosítjuk félre a "bizalmat" a "vakhittel"? A vakhit az, amikor azt gondoljuk, hogyha eléggé szeretünk valakit és megfelelően törődünk vele, meg fog változni. De hányszor gondoltad a következőket: "Annyira szeretem ezt az embert, és ha látja, mennyire szeretem, biztos vagyok benne, hogy változtatni fog ezen." - és soha nem történt meg?

Az egyetlen dolog, amiben bízhatsz másokkal kapcsolatban az, hogy holnap pontosan ugyanolyanok lesznek, mint ma voltak.

Nem azt mondom, hogy az emberek nem változnak. Arról beszélek, hogy, ha elvárod valakitől, hogy megváltozzon, valójában majdnem lehetetlenné teszed neki a változást. Miért? Mert ebben a tekintetben valószínűleg pont olyan, mint te: amikor valaki azt akarja, hogy megváltozz, azt mondja, hogy meg kell változnod, vagy akár csak energetikailag vetíti rád ki, hogy változnod kellene vagy másnak kellene lenned, te mit teszel? Ha hasonlítasz azokra, akiket ismerek, azt mondod: "Már csak azt kéne! nem fogok megváltozni! Azt akarod, hogy más legyek? Felejtsd el, ezt nem csinálom!" Még akkor sem fogod megtenni, ha valójában vágysz arra a változásra, mert ők akarják, hogy megtedd!

Ebben az egy dologban biztosan bízhatsz - mint ahogy igazán más nem tud irányítani téged, te sem irányíthatsz másokat vagy kényszerítheted őket a változásra!

Mi lenne, ha soha nem lenne szükséged arra, hogy valaki megváltozzon, főleg arra, hogy te megváltozz? Mi van,  ha valójában nincs veled semmi baj, épp úgy, ahogy vagy? Ha hajlandó vagy önmagadra nem hibaként, hanem ajándékként tekinteni, azzal igazából elkezdesz megnyílni egy olyan mélyebb bizalomra önmagaddal, ami nem vakhiten alapul.

Harmadik intimitásmítosz: Az intimitás az, amikor nem utasítanak vissza és nem bántanak

Nagyon sokan korlátokat és falakat emeltünk másokkal szemben felnőtté válásunk során, és azt hittük, azok majd megvédenek minket azoktól az ismétlődő sérülésektől, amiket a múltban kaptunk. Azt gondoljuk, ha megtaláljuk a tökéletes partnert, akivel sebezhetőek lehetünk, akkor majd végre el tudjuk dobni ezeket a korlátokat és intimitásban leszünk.

De mi van akkor, ha ez az egész egy hatalmas félreértelmezés? Mi van, ha a sértetlenség vagy vissza nem utasítottság kulcsa valójában a sebezhetőséged, éppen most? Amíg fenntartod a falaidat, nem lehetsz intimitásban, mert valójában elzárod magad a falak mögé, és elvágod magad mindentől, a jótól épp úgy, mint a rossztól.

Amikor hajlandó vagy arra, hogy sebezhető légy és ne legyenek korlátaid, akkor előjössz a búvóhelyedről és sokkal többet fogadsz be. Abban, hogy sebezhető vagy, van öröm, mert igazából annak az energiája, hogy "Szia, ez vagyok én, a bibircsók és minden!", ahol az összes aspektusát élvezed annak, hogy önmagad vagy, tudva, hogy igazán soha senki nem tud kisebbé vagy értéktelenebbé tenni téged. Ez annak a felismerése, hogy nem kell tökéletesnek lenned, és soha többé nem kell bírálnod vagy elrejtened semmilyen részedet sem.

A sebezhetőség fontos eleme az intimitásnak önmagaddal, és egyben potenciál is. Ha önmagad semmilyen részét nem kellene
bírálnod vagy rejtegetned, akkor könnyedebb és mókásabb lenne az élet? Mi lenne, ha te lennél az az ember az életedben, aki soha többé nem utasítana el téged vagy állítana eléd korlátokat? Mennyivel több szabadsággal ajándékozna ez meg téged?



Forrás: https://balancebydeborahhutton.com.au/debunking-the-myths-of-intimacy-learn-3-myths-about-intimacy-and-create-a-deeper-connection/

Fordította: Szecskó Emese

2020. január 26., vasárnap

3 lépés, hogy kilépj a bántalmazás ketrecéből

3 lépés, hogy kilépj a bántalmazás ketrecéből

Írta: Dr. Lisa Cooney




Benne ragadtál a bántalmazás láthatatlan ketrecében?

Bántalmazás - minden formája (fizikai, mentális, érzelmi, szexuális, pénzügyi, stb.) átható. Még akkor is képes összeszűkíteni és korlátozni a jelenlegi életedet, ha a bántalmazás évtizedekkel ezelőtt történt. A bántalmazás hatása az élet minden területén megjelenik: egészség, kapcsolatok, pénzügyek és karrier.

Az összeszűkítésnek és korlátozásnak erre a tapasztalására utalok a "bántalmazás láthatatlan ketreceként". Kliensek ezrei a világ minden részéről mind hasonló tapasztalatokat írtak le a múltbéli bántalmazásuk hatásaként. Ha valaha is tapasztaltál bántalmazást, lehet, hogy te is úgy érzed, be vagy zárva egy láthatatlan ketrecbe, aminek nem találod a kulcsát.

Úgy élni az életet, hogy közben beragadtál a bántalmazás ketrecébe olyan, mintha néznéd magad, ahogy az életed lufijából kimegy a levegő. Nem tudod, hogyan állítsd le vagy változtasd meg, olyan érzés, mintha a ketrec birtokolna téged.

Amikor a ketrecben vagy, korlátozásokkal, hiánnyal, szorongással és depresszióval tankolod magad. Automata pilótán élsz. Ebben nincsen semmi generatív, és mihez kezdesz, amikor nincs semmi generatív valamiben?

Te is kevésbé generatívvá válsz, és a szomorúság, szorongás és depresszió növekedni fog. Gyakran ilyenkor kezdenek az emberek tablettákat szedni, inni vagy elrejtőzni, elkülönítve önmagukat. Balesetekbe is keveredhetnek, vagy veszélyes helyzeteknek tehetik ki magukat, mert ismerős nekik az, hogy milyen krízisben lenni.

A legrosszabb ebben az, hogy a bántalmazás ketrecében töltött élet elkezd ismerőssé válni: az érdemtelenség érzései és a "nem vagyok elég" és a "kevesebb vagyok" mintázatai ismétlődnek az életed összes területén. A bántalmazás láthatatlan ketrecét arra tervezték, hogy távol tartson a szabadságtól, élvezettől és lehetőségektől.

Ha belekezdesz a bántalmazáson túljutás kalandjába, és elhagynád a ketrecet, akkor valami meglepő dolog történik. A szabadság, élvezet és lehetőség, amit tapasztalsz, az annyira ismeretlen lehet, hogy sokkolva, ijedten őrülten érzitek magatokat és pusztán vissza akartok kuporodni a ketrecetekbe.

Mert a ketrecet ismered. A ketrec az, ami biztonságosnak érződik. Kapaszkodva tartod a rácsokat és sokkal merevebbé, sokkal korlátozattabbá válsz, mint előtte valaha. Kétségbeesetten el akarod hagyni a ketrecet, de az, hogy meg is tedd, valahogy rossz érzés.

Hogyan jutsz túl a bántalmazáson és lépsz ki a ketrecből anélkül, hogy annyira fájdalmas lenne?


Kezdd ezzel a 3 lépéssel:

1. lépés: Ismerd el a mintázatot

A legnagyobb probléma a ketrecbe való visszatérés és a nem tudatossá válás újra. Ha ezt csinálod, csak folytatni fogod a bántalmazás mintázatait, ami annyi fájdalmat adott neked az életedben.

Éberré válni erre a mintázatra (hogy megpróbálod elhagyni, megijedsz és visszatérsz a ketrecbe), elismerni és tudni, hogy ez normális, lényeges, hogy ébren maradj és valami mást válassz ahelyett, hogy a ketrec ismerős területén maradnál.

2. lépes: Barátkozz össze a ketreccel

Tudom, hogy ez őrülten hangozhat, de az egyetlen módja, hogy változást teremts az életedben és túljuss a bántalmazáson az, hogy először elfogadod a ketrecet, amiben éltél. Barátodként tiszteld a ketrecet, mivel valójában az volt a legnagyobb szövetségesed a gyógyulásban. Fejezd ki a háládat az erősségéért és leleményességéért: megvédett téged egy olyan időben, amikor védelemre volt szükséged.

Amikor magadhoz öleled a ketrecet és valami mást választasz és nem a bezárást, ellágyulsz. Megnyílsz arra a lehetőségre, hogy egységközösségben legyél a fájdalmaddal. Végülis ez az egyetlen módja annak, hogy szétoszlasd a ketreced rácsait és belépj a valódi szabadságba.

3. lépés: Kérj támogatást

Kapcsolatban sebesülünk meg és kapcsolatban is gyógyulunk. A bántalmazás kicsavarja bennünk a dolgokat - végül mindenkit ellökünk magunktól miközben kétségbeesetten vágyunk a támogatásra.

Az utadon elengedhetetlen, hogy támogatást vegyél igénybe. Először lehet, hogy még magzatpózban leszel a ketrecben, de az, hogy ott van veled valaki, aki teret ad neked arra, hogy felállj, a legjobb érzés a világon.

És aztán, támogatással, felfedezed, hogyan tudod úgy elhagyni a ketrecet, hogy az nem fájdalmas vagy ijesztő. Nagyobb szabadságba és örömbe lépsz, és magadhoz öleled ezt az új meztelen sebezhetőséget, ami te vagy, és amit én Radikális Elevenségnek hívok. 

Bízz bennem, Barátom, személyes és szakmai tapasztalatból is tudom: lehetséges kiszabadítani magadat a bántalmazás ketrecéből. Ez a három lépés támogatni fog, hogy a megerősítést válaszd az elerőtlenítés ismerős mintája helyett, amire a ketrec sarkall.

Billentsük fenéken a bántalmazást, együtt. A Radikálisan Eleven életed vár rád.







Fordította:  Szecskó Emese

2020. január 18., szombat

Szabadítsd fel a tested az Intimitás 5 Elemével

Szabadítsd fel a tested az Intimitás 5 Elemével
Írta: Dr. Lisa Cooney





A Lezárás: Mi is az?

Miközben világszerte facilitálok tanfolyamokat, újra és újra látom az embereket lezárni, hogy óvják, védelmezzék vagy másképpen gondoskodjanak a testükről válaszképpen a bántalmazásra - még akkor is, ha a bántalmazás évtizedekkel ezelőtt volt.

Rugalmatlanná és merevvé válnak. Lehet, hogy tele vannak fájdalommal. Krónikus problémákat alakítanak ki, úgy mint soha el nem múló váll vagy hátfájást.
Vagy érzéketlennek és elkülönültnek érezhetik magukat. Akárhogy is, a testük az ellenségükké válik, ahelyett, hogy a szövetségesük lenne.

Beragadtál a lezárásba?

Képzelj el egy gyermeket szorosan, egy labdává összegömbölyödve: a szeme zárva, ujjai a fülében, a térdei a mellkasához húzva. Semmit nem akar látni vagy hallani. Nem kívánja az érintést. Azt akarja, hogy mindenki hagyja békén. Ez a lezárás.

Mégis mindannyian tudjuk, ez a kislány igazából arra vágyik, hogy valaki felvegye, megtartsa, elmondja neki, hogy biztonságban van, hogy soha többé nem fog hozzányúlni senki, és befogadhatja az érintést, és a kedves, megnyugtató és végül kellemes érintkezéseket.

Egykor én voltam ez a kislány. Évtizedekbe telt, mire kijutottam a lezárásból, és új kapcsolatot kezdtem a testemmel. Ha nincsenek meg a szükséges eszközeid vagy támogatásod, hogy elengedd a bántalmazást a testedből, lehet, hogy te is lezártan élsz tovább.

Lezárásból a Testeddel Való Egységközösségbe

Amikor lezársz, elkülönülsz a testedtől és a benne rejlő bölcsességtől. Úgy érezheted, hogy a tested korlátozás: vele lenni barátságtalan és veszélyes. A "testeddel való egységközösség" elképzelése káprázatnak tűnhet. Ez mégis olyan lehetőség, ami valóban megtapasztalható.

És az egész azzal kezdődik, hogy új beszélgetést indítasz a testeddel.

Az Intimitás 5 Eleme

Az Access Consciousness eszközei és leleményei megerősítettek, hogy kikerüljek a lezárásból a testemmel való egységközösség terébe. Különösen az Intimitás 5 Eleme: bizalom, megengedés, sebezhetőség, hála és tisztelet. Hadd osszam meg veled, mik ezek:

1. Bizalom: figyelni a tested jelzéseit és azok alapján cselekedni; bízni a testedben az, hogy megteszed, ami szükséges

2. Megengedés: a helyes vagy helytelen, jó vagy rossz ítéletei nélkül lenni a testeddel és válaszolni neki

3. Sebezhetőség: hajlandóság, hogy nyitott legyél és leengedd az összes faladat, kezdve azokkal, amiket önmagaddal szemben állítottál

4. Hála: szeretni és elismerni a testedet, még a legjobban megítélt részeidet is

5. Tisztelet: tisztelettel bánni a testeddel

Az intimitás 5 elemét használtam, hogy egy új beszélgetésben kalauzoljon a testemmel.

Mindaddig, amíg meg nem ismertem az intimitás 5 elemét, a kapcsolatom a testemmel olyan volt egy tipikus öreg házaspár kapcsolata, akik már évtizedek óta nem figyelnek egymásra; közömbösek egymással,  elbeszélnek egymás mellett, és szelektív figyelmet használnak, hogy be- vagy kihangoljanak amikor csak akarnak.
De amint elkezdtem használni a Bizalom első elemét, ténylegesen figyeltem arra, mit tud a testem. Kiderült, hogy a testem sokat tud arról, hogy mit szeretne enni vagy viselni; hogyan szeret mozogni; mi vagy ki az, akinek jó vagy épp nem jó érzés a közelében lenni.

Minél inkább figyeltem a testemre, minél több mindent felfedett előttem a testem, annál jobban kezdtek a testem és köztem lévő akadályok puhulni. A merevség elkezdett feloldódni. Lassan, de ez is egy kezdés volt. Nem éreztem többé úgy magam, hogy én lennék az az idős házaspár.

A megengedés 2. elemének használata közben szembe kellett néznem és el kellett engednem az ítéletek és a szégyen évtizedeit, amit  a testemről cipeltem. Úgy éreztem, ezzel az elemmel több ezer kilónyi lánc lett eltávolítva a testemből.

Számomra a sebezhetőség 3. eleme az intimitás valódi szíve. Ez az, ahol látnom kell magamat teljesen védtelenül - minden részemet, amire talán jóként, rosszként vagy csúfként tekintenek. Azáltal, hogy önmagammal voltam egy ilyen meztelen, védtelen módon, olyan egységközösségre találtam, amit azelőtt soha nem ismertem. Nem volt több színlelés, maszk vagy látszat. Képes voltam további bújkálások nélkül teljesen önmagammal lenni.

A hála 4. eleme egy kis kihívást jelentett számomra. Mondjak köszönetet ennek a testnek, ami annyi bántalmazást viselt el? Annyi traumát? Hogyan köszönhetném ezt meg? Ezt lassan kezdve gyakoroltam, hálát adva a megjelenésem különböző aspektusaiért, amikért mindig bókokat kaptam, mint például a mosolyom, a szemem. Egy idő után el kezdtem értékelni az erőmet. Az életerőmet. És egy idő után még a gömbölyded vonalaimat is megbecsültem.

Talán a tisztelet 5. elemét volt a legnagyobb kihívás  magamhoz ölelni. A 20-as éveimben rengetegféleképpen voltam tiszteletlen a testemmel: drogokkal, alkohollal és szabad szerelemmel. Nem tudtam, hogyan kezeljem a lezárást, szóval mindent megtettem azért, hogy elnémítsam magam. Ez is egy másik módja volt, hogy folytassam a bántalmazás ismerős mintázatát: azáltal, hogy tiszteletlen vagyok a testemmel.

Egy egészség-krízis kellett hozzá, hogy végre ráébredjek arra a tényre, hogy ha nem kezdem el becsülni a testemet, a testem továbbra is lefelé fog haladni a fájdalom és halálközelség veszélyes útján. Ez nagyon megalázó volt. Azáltal, hogy véget vetettem az egészségtelen szokásaimnak és helyette a testem tiszteletét választottam, valódi egységközösségbe léptem. A testem a legjobb barátom és szövetségesem lett.

És a lezárás? Az eltűnt. Elköteleződtem önmagam és a testem felé, hogy mindennap gyakoroljam - ÉLJEM - az intimitás 5 elemét, és ez az, ami a Radikális Elevenség terében tart engem.

A testeddel való kapcsolatod olyan mint egy partnerrel, házastárssal, szeretővel vagy kedves baráttal lévő esetleges kapcsolat: szerepel benne az intimitás tánca. Nem arról van szó, hogy minden egyes másodpercben egységközösségben vagyok a testemmel, de észreveszem, hogy ha nem figyelek a testemre és gyorsan irányt változtatok. És ha néhány tünet megjelenik, ahelyett, hogy belemennék a testem rosszaságába, elkezdek arra figyelni, mit próbál elmondani nekem.

Arra bátorítalak, hogy használd az intimitás 5 elemét, hogy új fajta beszélgetést indíts a testeddel. Lehet, hogy hozzám hasonlóan neked is eltart majd egy ideig, mire minden egyes elemet magadhoz ölelsz. És a saját tapasztalatomból és a több ezer klienssel való munkából kiindulva tudom, hogy ha elköteleződsz az 5 elem gyakorlásához, nagy váltásokat fogsz észre venni. Ez nem csak abban fog támogatni, hogy kikerülj a lezárásból, de az elemek abban is támogatnak téged, hogy minden kapcsolatodban nagyobb könnyedséget és intimitást tapasztalj meg.



Fordította: Szecskó Emese

2019. november 26., kedd

Elválsz önmagadtól, hogy kapcsolatban legyél?

Elválsz önmagadtól, hogy kapcsolatban legyél?


Írta: Dr. Dain Heer




Én személy szerint tudom, hogyan kell egy kapcsolatot nagyon rosszul csinálni. Emiatt nagyon rá kellett néznem erre a területre, hogy lássam, mi más is lehetséges.

Vizsgáltam, vizsgáltam és vizsgáltam, mi teremt nagyszerű kapcsolatot, és meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem olyan, mint amilyennek gondoltam.

Arra jöttem rá, hogy legtöbben elkezdünk elválni önmagunktól, hogy kapcsolatban lehessünk, és ezzel a választásunkkal még azelőtt elkezdünk véget vetni a kapcsolatunknak, mielőtt elkezdődne.

Kezdjük azzal, hogy megvizsgáljuk a kapcsolat szót. Definíció szerint két tárgy közötti távolság mértékét jelenti. Miért? Mert ahhoz, hogy két tárgy kapcsolódni tudjon egymással, el kell különülniük egymástól; máskülönben egységben lennének, és többé nem kapcsolatban vannak, mert nem különülnek el egymástól.

De sokan, amikor bármilyen kapcsolatban vagyunk, megfelejtkezünk a partnerünk és a köztünk lévő szükséges elkülönülésről. Ehelyett, megkísérelve, hogy egységbe kerüljünk a partnerünkkel, elkülönülünk önmagunktól, elkülönülünk azoktól a dolgoktól és emberektől, amiket és akiket élvezünk, és azért, hogy valaki másról gondoskodjunk, elválunk különböző részeinktől.

A kapcsolatban történő elválás önmagunktól történhet nagyon finoman, és gyakran kis áldozatokkal kezdődik, amiket meghozunk és figyelmen kívül hagyunk, mert annyira jelentéktelennek tűnnek. Például, te szeretsz kocogni. A partnered nem. Szóval ahelyett, hogy elmennél kocogni, a partnereddel töltöd az időt, hogy megmutasd neki, hogy igazán törődsz vele. "Annyira szeretlek, hogy feladnám ezt a számomra értékes dolgot, hogy veled lehessek." Ez csak az egyik módja annak, ahogy elválsz önmagadtól, hogy kapcsolatot teremts.

Mi van, ha lehetséges valami teljesen más? Mi van, ha úgy is lehetsz kapcsolatban, hogy nem kell elválnod semmilyen részedtől, vagy semmilyen módon nem kell elkülönülnöd önmagadtól vagy bárki mástól?

Íme három tipp, hogy elkezdj minden lenni, ami vagy, és közben nagyszerű kapcsolatod legyen:

1. Tedd nemdefiniálttá a kapcsolatot

Valójában a kapcsolatról való gondolataid, érzéseid, következtetéseid mekkora része a tiéd? A kapcsolatról alkotott hitrendszered mekkora részét alapoztad arra, amit mások igaznak mondanak? A társadalmak, kultúrák, családok, és vallási intézmények mind befolyásolták a szokásos nézőpontokat a kapcsolatokról, amik közül az egyik legdominánsabb az, hogy a kapcsolat áldozatot kíván. Ha beveszed ezt a nézőpontot, akkor folyamatosan feladod magad a partnered kedvéért. Az önfeláldozás mindig odavezet, hogy neheztelsz a másik személyre, és ez eltávolít a kapcsolattól. Az, ha soha nem adod fel magad, lehetővé teszi, hogy még nagyszerűbb módon legyél hozzájárulás a kapcsolatban.

Hajlandó lennél mindent, amit eldöntöttél a kapcsolatokról, nemdefiniálttá tenni? Beleértve azt a nézőpontot is, hogy muszáj feláldoznod önmagadat, hogy bebizonyítsd, hogy gondoskodó vagy? Hogyan?

Vagy egy nagyon egyszerű eszköz, amire úgy utalok most, hogy "érdekes nézőpont", és amikor ezt használod minden egyes meglévő nézőpontodra, akkor képes vagy megváltoztatni a dolgokat. Így működik: amikor észreveszel egy nézőpontot a kapcsolatokról, mint például, "a kapcsolatokért keményen meg kell dolgozni" vagy "ha kapcsolatban vagy, az azt jelenti, hogy fel kell adnod magadat", próbáld ezt mondani magadnak: "Ez egy érdekes nézőpont, van egy ilyen nézőpontom."

Ez lehetővé teszi, hogy elismerd, van egy korlátozó hitrendszered; ott van, és megengedésben vagy vele. Azáltal, hogy ismételgeted ezt a mondatot, észre fogod venni, hogy egyre könnyedebben érzed magad. Ez egy módja annak, hogy átkeretezd az agyadban az átvett nézőpontot, és egyszerűen csak "érdekessé" tedd, ahelyett, hogy jelentőségteljes lenne. Amikor ezt az eszközt használod, az történik, hogy a nézőpontjaid egyszerűen csak érdekessé válnak ahelyett, hogy valódiak és igaziak lennének. És amikor érdekesek, könnyebb elengedni őket.

2. Csináld, amit szeretsz

A világ arra kér, hogy megmutasd magad, mindennel együtt, ami vagy -  minden szépséggel, ragyogással és nagyszerűséggel, ami vagy. Amikor darabokat vágsz le magadból, hogy beilleszkedj egy kapcsolatba, akkor mindenkit megfosztasz attól a csodálatos ajándéktól, ami te vagy.

Milyen lenne a kapcsolatod, ha belevinnél mindent, ami vagy? Amikor azt választjuk, hogy olyan dolgokat csinálunk, amik mókásak nekünk, amikor azt választjuk, hogy kapcsolódunk azokhoz az emberekhez, akik értékesek számunkra, amikor azt választjuk, ami nekünk működik, a kapcsolatunk növekedhet folyamatosan, és kiterjedhet valami csodálatosabba. Amikor abbahagyjuk, hogy önmagunkért választunk, amikor abbahagyjuk csinálni azokat a dolgokat, amiket élvezünk, amikor eltaszítjuk azokat az embereket, akik táplálóak számunkra és törődnek velünk, a kapcsolatunk automata pilótára kapcsol, és az élet és élés kalandja eltűnik.

Ha akarod a kalandot, ha akarod az örömöt, ha akarod a játékosságot és a mókát, továbbra is válassz önmagadért. És a tisztánlátás kedvéért, az, hogy önmagadért választasz, nem azt jelenti, hogy a partnered ellen választasz. Azt jelenti, hogy olyan kapcsolatban vagy, ahol a partnered támogat abban, hogy az igazi és a legjobb önmagad legyél (és ahol te is támogatod a társadat abban, hogy az igazi és a legjobb önmaga legyen).

Kezdheted azzal, hogy napi egy órán át valami olyasmivel foglalkozol, amit szeretsz. Menj el sétálni. Olvass könyvet. Fess. Válaszd, amit szeretsz.

3. Kezdj el Hálanaplót vezetni

Amit elismerünk, növekedni kezd. Amikor azokra a dolgokra kezdesz figyelni, amikért hálás vagy, még több dolog jelenik meg, amiért hálás lehetsz, ezért kezdd el gyakorolni, hogy hálás vagy .  A hála az egyik legnagyszerűbb módja, hogy birtokolj mindent, ami vagy és mindenként létezz, ami vagy. Amikor hálás vagy önmagadnak, akkor nem ítélkezel magadon. Nem keresel valaki mást, aki által jól érzed magad.
önmagadnak

Mindennap írj le két-három dolgot, amiért hálás vagy magadnak. Ez először kicsit nehézkes lehet, mivel ítélkezni magadon sokkal könnyebb, mint az, hogy hálás legyél magadnak. Akkor is csináld. Ha úgy kell, kezdd valami kicsivel, és csak folytasd tovább. Ajándék és hozzájárulás vagy a bolygónak. Itt az ideje, hogy elismerd.

Az összes kapcsolatodnak te vagy a legfontosabb alkotórésze. Amikor eltávolítod magad az egyenletből azáltal, hogy feladod magad, a kapcsolat nem képes működni. Amikor törődsz magaddal, többet tudsz adni másoknak is. Amikor nem törődsz magaddal, akkor kevesebbet tudsz adni, gyakran megbántva érzed magad. Az, hogy törődsz önmagaddal, nem azt jelenti, hogy a társad ellen választasz vagy harcolsz vele. Azt jelenti, hogy bevonod magadat is és őt is.

Amikor azt választod, minden vagy és mindenként létezel, ami vagy, akkor valójában még jobban gondoskodsz másokról, és a kapcsolatod is nagyszerűbb lesz.




Forrás:
https://www.mindbodygreen.com/articles/why-you-shouldnt-have-to-sacrifice-yourself-for-relationship?fbclid=IwAR0xofQS0Z5fbZv92Gxo3Lvx8xcdDR7GonyyY1Zg40UhIeFy6omZqNEVEXQ

Fordította: Szecskó Emese














2019. október 5., szombat

Nem az üzleted vagy

Nem az üzleted vagy

Írta: Susanna Mittermaier



Amikor először elkezdtem az üzletemmel dolgozni, mindössze csak dolgoztam - dolgoztam és dolgoztam. Életem minden pillanatát annak szenteltem, hogy beindítsam az üzletemet. Ha volt egy másodpercem, amikor semmit nem csináltam, bűntudatom volt és stresszeltem, és azt gondoltam, hogy "Nem tehetem meg, hogy ne csináljak semmit. Mit hagyok ki? Mi mást kell még tennem?" Egy idő után észrevettem, hogy kiégtem és éjjel-nappal stresszeltem. Mindennél jobban hiányzott a boldogságom.

Olyan helyre érkeztem, ahol fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy "Tényleg így akarom vinni az üzletemet? Hol az öröm?"

Tudom, mire gondolsz. Az örömre sokszor nem tekintünk az üzlet részeként. Ezt gondoljuk a legkevésbé szükséges hozzávalónak egy sikeres üzlethez... de nekem az öröm mindig olyasmi volt, ami sikeressé tett az életem összes területén, különösen abban tett sikeressé, hogy önmagamként létezzek.


Mi volt a célod eredetileg?

Tehát feltettem magamnak a kérdést: "Mi volt eredetileg a célom azzal, hogy létrehozom a saját vállalkozásomat?" Visszaemlékezve az volt, hogy jobban élvezzem az életemet, világszerte inspiráljam az embereket, hogy tudják, hogy tudnak, és, hogy megerősítsem őket, hogy felfedezzék az "erősségüket", amiket a diagnózisaik mögé rejtettek, és amögé, hogy rosszá tették magukat.

Számomra az üzlet annak a kifejezése, hogy mi vagyok, mit tudok, és, hogy ezt mások számára is elérhetővé tegyem.

Most hadd kérdezzek valamit. Neked mi volt eredetileg a célod az üzleted teremtésével? Különbözünk, és egyik cél sem rossz cél. Ha a pénz az, nagyszerű! Ha az, hogy megváltoztasd a világot, nagyszerű! Hajlamosak vagyunk elfelejteni az eredeti célunkat és a munka veszi át az irányítást. Emlékezz arra, mi indíttatta el veled az üzletedet. A célod, és annak az elismerése újra a megfelelő irányba fog állítani téged és az üzletedet is.

A célod olyan, mint egy navigációs rendszer a sikerhez.

Tanulj meg ellazulni és hallgatni!

Amint elismertem azt, ami elsősorban elindította bennem a vágyat, hogy saját vállalkozásba kezdjek, minden megváltozott. Ellazultam.

Amikor ellazulsz, megváltoznak a dolgok. Az ellazulás milyen hiányát használod arra, hogy elkerüld a sikeres üzletet, amit választhatnál?

Legtöbben azt tanultuk, hogy ne lazítsunk, és, hogy folyamatosan rohanásban legyünk, mintha bármit is így kellene teremteni. Amikor ellazulsz, könnyebbé válik, hogy figyelj mindenre és mindenkire, ami és aki körülötted van. Gyorsabban és könnyedebben kapsz több információt, ami könnyedebbé teszi az üzleti döntéseidet. Az ötletek és a megoldások is akkor tudják megmutatni magukat neked, amikor lazítasz és hallgatsz.

Hogyan tudod gyakorolni a lazítást és a hallgatást?

Akárhol is vagy most, érezd a testedet. Érezd a talajt a talpad alatt. Tedd a kezeidet a testedre és érezd a kapcsolódást a kezeid és a tested között. Most pedig érezd magad körül az egész szobát, miközben érzed a testedet is. Lazulj bele a körülötted lévő szobába, mintha kiterjesztenéd magadat. Terjedj ki és foglald el az egész teret a szobában. Most haladj túl rajta és foglald el a szobán kívüli teret is. Most haladj még tovább és foglald el a várost, amiben vagy... az országot...a kontinenst. Menj olyan messzire, amennyire csak szeretnél, és közben érezd a testedet. Most légy együtt ezzel a térrel és létezz ekként a térként. Minél többször csinálod ezt a gyakorlatot, annál jobban észre fogod venni, hogy tudsz lazítani, befogadni többet és könnyedebben meg fogod hallani a felbukkanó ötleteket.

Kényszerítsd magadat, hogy csinálj valami örömtelit, mókásat!

Miután felismertem, hogy mi volt az eredeti célom az üzletemmel és megtanultam lazítani és hallgatni, azt is felfedeztem, hogy elfelejtettem törődni magammal, a testemmel és különösen azokat a dolgokat felejtettem el, ami nem munka volt. Meg voltam győződve arról, hogy attól leszek sikeres, hogy dolgozom és komoly szakember vagyok. Igen, ez lehetséges, de ez kizárt engem és a testemet.

Mit ér az üzlet, ha te nem vagy benne?

Kényszerítettem magamat a szórakozásra. Amikor azt mondta az elmém, hogy menj a számítógépedhez és dolgozz, megkérdeztem a testemet: "Mire vágysz, mit szeretnél?" A testemnek más elképzelése volt. Azt mondta, menj el sétálni, masszíroztass, élvezd magadat! Szóval így tettem. Az eredmény teljesen meglepő volt. Minden alkalommal, amikor a testemre hallgattam, az üzletem növekedett, és több pénzt kerestem. Erre mit mondasz? Igen! A testünk az üzlet része! Ha bevonod, lehetőségeket mutat neked, hogyan fejleszd tovább az életedet.

Valójában az életednek kellene az üzletednek lennie; nem az üzleted kellene, hogy az életed legyen! 
Nem a vállalkozásod, nem az üzleted vagy.

Mit mond neked a tested, amit folyamatosan figyelmen kívül hagysz? Kezdj el hallgatni rá. Érezd jül magad, és nézd az üzleted növekedését.

Készen állsz arra, hogy más legyél és úgy teremtsd az üzletedet, ahogyan csak te tudod? Mit tudsz egy üzlet teremtéséről, amit elkezdhetsz felfedezni? Mi van, ha kideríted?





Ez a cikk egy szerkesztett kivonata Susanna Mittermaier írásának A Legnagyszerűbb Kaland...Az, Amikor Te Igazán Önmagadként Létezel c. könyvből.





Forrás: https://www.thebusinesswomanmedia.com/you-are-not-your-business/?fbclid=IwAR0hLjtcU8vfml0atoSWG592lTLObtcyN5z6zGrTixQcRI0NHvskZ5R2BDc

Fordította: Szecskó Emese