3 hazugság, amely hozzáláncol bennünket a bűntudathoz és a szégyenhez

 

A bűntudat és a szégyen olyan bonyolult érzések, amelyek rengeteg szükségtelen szenvedést hoznak létre. Mivel majdnem teljesen ugyanúgy működnek bennünk, a szégyen és bűntudat általában egy összetett egészet alkotnak.

 Írta: Hale Dwoskin

    

Nagyon sok félreértés van a bűntudattal és a szégyennel kapcsolatban. Ezek közül nagyon sokat azok tartanak fenn, akik arra próbálják meg használni ezeket az érzéseket, hogy a hatalmukban tartsanak és feltartóztassanak minket. Nem fogom megnevezni azokat, akik ezt teszik velünk, de ha megvizsgálod az életedet, nagyon nyilvánvalóvá válik a kilétük. Igazság szerint a cikk alatt szeretnék hallani tőled azokról a kreatív módszerekről, ahogy ellened használták ezeket az érzéseket.

A bűntudat és a szégyen olyan bonyolult érzések, amelyek rengeteg szükségtelen szenvedést hoznak létre. Mivel majdnem teljesen ugyanúgy működnek bennünk, a szégyen és bűntudat általában egy összetett egészet alkotnak. Azonban, míg szégyen nélkül lehetséges bűntudatot érezni, szégyent nem érezhetünk bűntudat nélkül. A következőképpen tudjuk megkülönböztetni őket: a bűntudat az az érzés, ami egy bűn után következik, amit észrevettünk. "Rosszat tettem." A szégyen pedig az az érzés, amikor rosszá tesszük, helytelenítjük magunkat azért, amit felismerünk, hogy tettünk. A szégyen másfelől egy gyászhoz, bánathoz kapcsolódó érzés.

Ebben a cikkben először feltárom és leleplezem a leggyakoribb bűntudattal és szégyennel kapcsolatos félreértéseket, mivel e két érzés alattomos módon elrabolja a boldogságunkat, szabadságunkat és lelki nyugalmunkat. Továbbá találni fogsz egyszerű stratégiákat arra is, hogy elengedd ezeket az önszabotáló érzéseket. Mivel a legtöbb tekintetben felcserélhetők, a cikk további részében a bűntudatra és szégyenre együttesen vagy "bűntudatként" vagy "bűntudat/szégyenként" fogok utalni.

 
A Bűntudat és a Szégyen nevében fenntartott hazugságok

Három főbb mítosz van a bűntudattal/szégyennel kapcsolatban, ami gyakran súlyosan korlátozza az életünket és nyomorulttá tesz bennünket. Az első és legnagyobb hazugság az, hogy a bűntudat meg tud védeni minket attól, hogy megbüntessenek. Valójában a bűntudat tudattalanul az, hogy "Tartozom neked" azzal, hogy megkapjam a büntetést. Így van. Amikor bűnösnek érezzük magunkat, vonzzuk a büntetést a világból, és magunknak is megteremtjük. És itt a pofon: soha nem érezzük úgy, hogy eléggé meg lettünk volna büntetve.

 
Első számú hazugság: A bűntudat megóv minket a büntetéstől

 Hogyan bukkan fel az önbüntetés? Először is csinálunk valamit, vagy gondolunk arra, hogy megteszünk valami olyat, amiről azt hisszük, hogy nem kellene megtennünk, vagy helytelen dolog azt tenni.

Érdekes módon gyakran még akkor is bűnösnek érezzük magunkat, amikor nem csináltuk végig az egész külső tevékenységet. Aztán vagy "megússzuk" a világ szemében, vagy nem, de éberek maradunk arra, hogy mit tettünk vagy gondoltunk, és nem vagyunk hajlandóak egykönnyen elereszteni magunkat a horogról. Mivel azt hisszük, hogy a külső büntetés elkerülhetetlen, megbüntetjük magunkat azért, hogy megelőzzük a kapott büntetést. De mivel elképzelésünk sincs arról, hogy a mások vagy akár a saját belső vezérlésünk mit határoz meg megfelelő mértékű büntetésnek, gyakran túlzásba visszük.

 Az első alkalom, amire emlékszem, hogy kiróttam magamra ilyenfajta bűntudat-motivált büntetést, az iskolai előkészítőben volt, amikor dühös lettem az egyik diáktársamra, és olyan erősen meglöktem, hogy megcsúszott, elesett és betört egy üveget. Nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy bántottam, és annyira féltem, hogy a tanárom és a szüleim mit fognak tenni, hogy megbüntessenek, hogy felvettem egy üvegszilánkot és megvágtam vele magam, belül reménykedve abban, hogy a tettem majd megvéd minden közelgő következménytől. Természetesen ez nem működött. Így is megfeddést és büntetést kaptam. Az annyira jelentéktelen volt, hogy még csak elő sem tudom hívni a történteket, kivéve azt, hogy megbüntettek, és ráadásul még egy vágás is volt a kezemen.

 Állj meg egy pillanatra és gondolj valamire, ami miatt bűnösnek érzed magad, hogy megteszed vagy nem teszed, kimondod vagy nem mondod, vagy gondolj csak akár olyasvalamire, amit gondolsz vagy érzel. Egy ponton figyeld meg, hogy bünteted-e magadat, és egy közelgő külső büntetés miatt félelemben élsz-e.

 Amikor azokra a dolgokra gondolsz, amik miatt bűnösnek érzed magad, akkor azt is nézd meg, hogy a bűntudatod valóban megvédett-e téged a büntetéstől, ahogy azt az érzés "megígérte" neked, hogy meg fog. Hasonlóan a többi hazugsághoz, amit más érzésektől hallunk, gyakran azt veszed majd észre, hogy a bűntudatod az ellenkező hatást hozta létre. Azt okozta, hogy megbüntesd magad. És, ha a tetteid másokat is érintettek, az a legvalószínűbb, hogy a bűntudat nem védett meg attól, hogy megbüntessenek. Mindezek után, ha a bűnösség érzése valóban megvédene a külső büntetéstől, nem lennének üresebbek a börtöneink?

 Egy tipp: Egy egyszerű módja annak, hogy megtörd ezt a körforgást, vagy az, hogy eldöntötted, hogy elég büntetést kaptál már, vagy egyszerűen elengeded annak az akarását, hogy büntetni akarod magadat ezért a gondolatért vagy tettért.

 
Második számú hazugság: A bűntudat kordában tart minket

 A második bűntudat nevében fenntartott hazugság az, hogy az érzés megóv minket attól, hogy ismételjük a "rossz" cselekedeteinket. De történt-e veled - vagy valamilyen ismerősöddel - valaha is olyan, hogy bármi, amit tettél, mondtál vagy gondoltál, ami miatt bűnösnek érzed magad, azt egynél többször mondtad, tetted vagy gondoltad? Persze, hogy volt ilyen. Mindannyiunknak volt. A bűntudat gyakran arra ösztökél minket, hogy pontosan ugyanazokat a dolgokat csináljuk vagy folytassuk tovább, amikről azt hittük, hogy már előfordult, hogy rosszul csináltuk őket - újra, magunkra kirótt büntetésképpen. A bűntudat az egyik legnagyobb oka azoknak a tetteknek, melyeket később megbánunk.

 Gondold át a következő példát. Képzeld el, hogy diétázol, hogy lefogyj. Aztán egy picit megbotlasz és eszel egy sütit vagy egy tálkányi fagyit és bűntudatod van miatta. Mit teszel ilyenkor? Pontosan. Megbünteted magad azzal, hogy megeszel még egy sütit vagy még egy gombóc jégkrémet. Most még bűnösebbnek érzed magad. Elég hamar, egyfajta fokozódó büntetésképp a meggondolatlanságod miatt az egész zacskó sütit és az egész bödön jégkrémet kivégzed. És valószínűleg nem engeded meg magadnak, hogy akár  csak egy falatot is élvezz belőle. Ismerősen hangzik? Naná! A fogyókúraipar szép hasznot húz ebből a kevéssé ismert jelenségből, ami a legtöbb diétázó kudarcát okozza.  

 Szintén ez az oka annak, hogy a világ tele van olyan emberekkel, akik különféle módokon vezekelnek olyan bűnökért, amelyeknek az újbóli elkövetéséhez minden szándékuk megvan (ha nem is nyíltan, legalábbis tudatalatt).

Tipp: Ha ebben a bűntudat-körben találod magad, engedd el, hogy újra akarod csinálni, vagy egyszerűen csak vedd észre, mi történik, és üdvözöld azokat az érzéseket, amelyek a viselkedést motiválják, ez majd elkezdi megtörni a mintázatot.

Most nem azt javaslom, hogy mindannyian hanyag fesztelenséggel kezdjünk el csinálni bármit, amit akarunk, az erkölcs vagy a fegyelmezett viselkedés irányelveit figyelmen kívül hagyva. Mivel azonban legtöbbünket nem állítanak meg a bűntudat-érzéseink abban, hogy megtegyünk olyasmit, amit később megbánunk, amikor hajlandóak vagyunk elengedni a bűntudatot/szégyent, az gyakran nagyon a javunkra válik. A bűntudattól/szégyentől való szabadulás azt jelenti, hogy szabadságunkban áll jobb, egészségesebb és támogatóbb választásokat hozni.

 
Harmadik számú hazugság: Ez a mi hibánk

Egy másik terület, ahol a bűntudat jelentős szerepet játszik, az, hogy képtelenek vagyunk túllépni a gyerekkori bántalmazáson. Amikor a szüleink, felvigyázóink, tanáraink vagy spirituális vezetőink bántalmaztak bennünket fiatal korunkban, nehezünkre esik elfogadni, hogy ezek az emberek képesek voltak valami ennyire rosszat tenni. Fiatal korunkban a felnőtteknek (különösen az olyan befolyással bíróknak mint a szüleink) a miénkkel összehasonlítva óriási hatalmuk van a világban. Végtére is ők biztosítják számunkra az ételt és a tetőt a fejünk felett, és nekik kellene megvédeni bennünket a külvilággal szemben. Mivel még nem vagyunk képesek önállóan a túlélésre, az, hogy kiderül a gyarlóságuk, közvetlenül veszélyezteti az életben maradásunkat. Lehetséges, hogy a felnőtteket isteni rangra emeljük, vagy legalábbis Isten földi helytartójáéra. Ezért, amikor bántalmazás ér minket, az egyetlen másik résztvevőt szándékozunk hibáztatni, akit találunk: önmagunkat. Ezt az önvédelem egy torzított, képzeletbeli formájaként tesszük.

 A Sedona Módszer tanfolyamokon gyakran dolgozom együtt olyanokkal, akik gyerekkori bántalmazás túlélői. Mivel a túlélők gyakran önmagukat hibáztatják a történtek miatt, rengetegen bűnösnek érzik magukat, és egész életükben önmagukat büntetik azoknak a felnőtteknek a hibái miatt, akikben megbíztak. Mihelyst elengedik a bűntudat érzését, és abbahagyják, hogy magukat hibáztassák és büntessék a bántalmazóik vétkei miatt, képesek lesznek felszabadítani magukat a trauma és szégyen érzelmi, mentális és zsigeri mintázatai alól, amelybe be lettek zárva.

 Tipp: Ha magadat hibáztatod valaki más vétke miatt, jusson eszedbe, hogy nem a te hibád, még akkor sem, ha úgy érzed. És engedd el azt is, hogy mások hibája miatt magadat akarod hibáztatni.

Forrás: https://www.huffpost.com/entry/guilt-and-shame_b_3862489

 

Fordította: Szecskó Emese