2017. december 15., péntek

Formálhatóság vagy rugalmasság?

Hol van a rugalmasság a Te valóságodban?

Cikk az Access Consciousness honlapjáról



Volt már valaha olyan érzésed, hogy egész életedben műanyagba csomagalva zsugorodsz? És tényleg ebben akarsz élni?

"A plasztikusság, formálhatóság az az elv, hogy minden úgy van, ahogy van." - magyarázta nemrég Gary Douglas az Access consciousness alapítója.

"Amikor plasztikussá teszed az életedet, az olyan, mintha ennek a valóságnak a fűzőjét viselnéd, ami csak azt engedi, hogy olyan formád legyen, amit mások is képesek érzékelni és látni."

Az ötvenes évek végén Garynek volt egy barátja, akinek az anyukája fehér bútort vett otthonra, majd letakarta  műanyaggal, hogy ne koszolódjon. Nem tudtál rajta ülni, de az édesanya azt gondolta, hogy szép élete van, mert minden be volt vonva műanyaggal.

Az e havi Creative Edge of Consciousness című hívásban Gary és a csodálatos Brendon Watt arról beszéltek, hogy mennyire szeretik az emberek, hogy az életükben mindent lassúnak, rendszerezettnek és plasztikusnak megtartani.

Ez nem mindig kézzelfogható vagy észlelhető. Például amikor eldöntöd, hogy szükséged van valamire, akkor az a korlátozás formájában fog téged tartani.

"A legtöbb embernek jóváhagyásra van szüksége, és az ő életükben ez lesz a formálhatóság, plasztikusság" - mondja Gary. "Amikor zsugorfóliázod magad a jóváhagyás szükségességébe, annak szükségességébe, hogy lássanak, elismerjenek téged, akkor plasztikussá teszed az életedet."

Az életed formálhatóvá tétele végül az, hogy mások valóságainak a szerkezetén belül teremtesz.

A formálhatóság ellenszere az elasztikusság, rugalmasság. A rugalmasság annak a képessége, hogy Te légy Mr. Fantasztikus (A Fantasztikus négyesből) , és túlnyúlj ezen a valóságon, a korlátozásaidon, és mindenen, amiről azt gondolod, hogy értékes.

"Az elasztikusság a lehetőségek keresése. Amikor folyamatosan azzal vagy kérdésben, hogy hogyan tegyél valamit, és nem azzal, hogy megteheted-e."- magyarázta Gary.

Arról szól, hogy beleállsz az éberségedbe a lehetőségekről és választásokról, ahogy Gary is tette a kastéllyal Olaszországban és El Lugarral Costa Ricában.

"Ha senki más nem látja azt a lehetőséget, amit te látsz, az nem azt jelenti, hogy az nem lehetőség." - teszi hozzá Brendon. - "Azt jelenti, hogy te vagy az egyetlen, aki eléggé más, hogy meglássa a lehetőséget."

És, ha hatalmas összegeket akarsz teremteni, hajlandónak kell lenned arra, hogy meglásd azokat a lehetőségeket, amiket mások nem vesznek észre.

Egy nagyszerű kérdés, amit használhatsz: Életed mely területeit tetted plasztikussá, amivel rendben tarthatod őket, ami távol tart téged a lehetőségek káoszának rugalmasságától?

A lehetőség mindig rugalmas tér, és nem fix nézőpont. A válasz sem lehetőség.

Gary azt mondja: "A legtöbb ember azt csinálja, hogy megpróbálja megtalálni a válaszokat, és nem a "Mi az igazi lehetőség itt?" kérdésében él."

"Azzal kezdődik, hogy észrevesszük, hogy mi vagyunk a lehetőségek rugalmassága, és a választásaink nagyszerűbb jövőt képesek teremteni."



Forrás: http://access-consciousness-blog.com/2017/12/where-is-the-elasticity-in-your-reality/

Fordította: Szecskó Emese













2017. október 5., csütörtök

Kifogysz az időből? Válaszd a térűrt...

Kifogysz az időből? Válaszd a térűrt...



Idő és tér. Milyen gyakran kapcsoljuk őket össze? Mintha mindkettő, az idő és a tér is érvényes és valódi lenne; nem az. Az idő kitalálmány, mondja Gary Douglas, az Access Consciousness alapítója.

Gary Douglas és Dr. Dain Heer nemrég adott lenyűgöző betekintést az időbe és annak korlátaiba.

"Amikor helytállóvá teszed az időt, a terednek, térűrödnek össze kell húzódnia és le kell csökkennie, hogy elhihesd, hogy az idő sorozatának egy tárgya vagy, már ahogy az itt létezik." Gary magyarázata a Creative Edge of Consciousness című híváson belül: "Ahogy az idő megsemmisítését választod, nő a tered, a térűr."

Idő nélkül ítélet sem tud létezni, mivel az idő szükséges ahhoz, hogy ítélkezni tudj.

"Térűr lehetsz. Idő nem." - teszi hozzá Dain. - "Az idő a létezés, a lényed felszámolása is."

Egy nagyon egyszerű példaként nézzük meg, mennyire szétválasztjuk az időt múltra, jelenre és jövőre.

"Itt vagy, állítólag jelen, de elkülönülsz a múlttól és a jövőtől, ami nem igaz számunkra." - mondja Dain. - "Végtelen lényekként lehet éberségünk a múltról és meg is változtathatjuk azt, amit a POD&POC*-kal meg is teszünk. Megváltoztatjuk az egész múltat attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdődött."

Az idő megteremti a korlátozott valóság alapvető bizonyítékát. Az időből való kifogyás az alapja a szükségnek ("szűk-ség" - a ford.). Az elképzelés arról, hogy mennyi időd van, az időd kicsiny doboza a legnagyobb dolog, amivel itt a legtöbben harcolnak.

Azt választjuk, hogy valóssá tesszük az időt. Így az is egy választás, hogy felszámoljuk az időt mint valóságot. És  a dolgok itt kezdenek érdekessé válni.

"Ha abbahagyod, hogy abból működsz, hogy az idő lényeges eleme az univerzumodnak, akkor az az energia, térűr és tudatosság leszel, ami lehetővé teszi, hogy meghajlítsd a teret, megváltoztasd az időt és megváltoztass mindent." - mondja Gary. - "Amivé válik, az egy térűr a lehetőségeknek, ami azon a térűrön alapszik, ami te vagy, és nem azon az időn, amid van."

Ha igazán akarod a változást, legyél a tér, a térűr, és akkor túlléphetsz azon, amit mindenki más korlátozásként magáénak tud.

A teret, térűrt még ez a valóság sem tudja korlátozni.



*A POD&POC az Access Consciousness egyik eszköze, egy tisztító mondat, amelyről itt olvashatsz többet, a videón pedig magyar felirat is beállítható:

https://www.accessconsciousness.com/theclearingstatement




Forrás: http://access-consciousness-blog.com/2017/10/running-time-choose-space/

Fordította: Szecskó Emese



2017. szeptember 1., péntek

Kulcsok a jövő teremtéséhez

Kulcsok a jövő teremtéséhez

Írta: Gary Douglas


Mi az értékes termék az életedben? Mit értékelsz jobban? A múltat, a jelent vagy a jövőt? A legtöbb ember inkább a múltat tartja értékesnek, és azt, hogy most mije lehet, ahelyett, hogy mit teremthetne a jövőnek. De ha nem értékeled a jövőt, soha nem fogod megteremteni azt a jövőt, amire vágysz.

Íme négy kulcs a jövőd teremtéséhez:

1. Hála

Az egyik kulcsösszetevője a jövő teremtésének az, hogy hálás vagy mindenért és mindenkinek. Ha nem vagy hálás azért, amid ma van, soha nem fogod a jövőt teremteni.

"Hálával minden növekedik." Mary Davis
Ha hálás vagy, képes vagy a jövőt teremteni, ha nem vagy az, akkor mindent pusztítasz, azt kivéve, ami jelenleg van. A pillanatban élsz, de nem élsz a pillanatban úgy, hogy a jövőt teremted. A pillanatban élni nagyszerű, de hajlandónak kell lenned a jövőt is teremteni. Van egyfajta összefüggés a hála és a jövő között.

Ha nem vagy hálás a testednek, nem fogsz olyan jövőt teremteni, amiben test van. Ez az, ami megöli a bolygót. Az emberek nem becsülik meg a testüket, ezért nem teremtenek testet, ami hálás lehet. Találniuk kell egy módszert, hogy megölhessék magukat, és meg is találják. Ha abbahagyod, hogy arra utalgatsz, milyen volt a tested a múltban, és abból kezded teremteni, hogy ma milyen lehet, akkor az összes múltbéli cuccot képes vagy elengedni. Ha továbbra is azt keresed, ami akkor volt, ki fogsz cseszni magaddal. Nincs múlt. Mostanra válassz, és ne akkorra.

Akkor tudod teremteni a jövődet, amikor hála van az életedben. Nem teremtheted a jövőt hála nélkül. Légy hálás mindenért az életedben, és tedd fel a kérdést: "Milyen hál
ás lehetek, ami azt a jövőt teremti, amelyre vágyom?"

2. A lelkesedés nem teremt jövőt

Az embereknek van egy olyan illúziójuk, hogy amiért izgatottak, amiért rajongva lelkesednek, teremti a jövőjüket. Ez valójában nem igaz. a lelkesedés csak a mának teremt. A lelkesedésed az épp most aktuálisnak szól. amikor lelkesedsz, akkor izgatottá teszed magad azzal kapcsolatban, ami épp történik, mert az végre az, amit a múltból teremtettél és megjelent. Mindig megnézem, mit teremtettem a múltban, ahogy azt is, hogy mit teremtek a jövőnek. A múltra nézek, és hálás vagyok azért, hogy azt kértem húsz évvel ezelőtt, amit kértem, és, hogy az most meg is jelenik. Húsz évbe telt, hogy meglegyen, szívás? Nem, örülök, hogy végül felbukkant. Ez klassz!

3. A kényelemre várakozás megállít

Ha arra vársz, ami kényelmes számodra, soha nem fogod a jövődet teremteni. A kényelem annak a módja, hogy megsemmisítsd az összes jövőbeli lehetőségedet. Amikor azt csinálod, ami kényelmes, akkor valójában nem a jövőd felé vagy köteleződve, hanem a kényelem felé. Ez azt jelenti, hogy nincs igazi értéke számodra. Csupán kényelmi értéke van. Ez a kényelmetlen igazság. Senki nem akart Al Gore-ra figyelni, aki a jövő teremtéséről beszélt.

4. Legyél hajlandó változni

Az emberek szeretik az állandóságot; nem szeretik a változásokat. A változás az egyetlen dolog, ami megadja neked a jövő teremtésének a képességét. Én az a változás vagyok, ami a jövőt teremti, mert jobban érdekel a még kiterjedőbb jövő teremtése, mint csak a pénzé. A pénz nem annyira fontos számomra. Másképp is szerezhetek pénzt. Ha túl akarjuk élni, meg kell változtatnunk azt, ahogyan a dolgokat szemléljük. Ha olyan világot akarunk teremteni, amiben több van, másképp kell a dolgokra néznünk. Amíg ez valósággá válik, ez a világ meg fog halni. Az Access célja a világ megváltoztatása, hogy egy jobb hely legyen, és nem az, hogy te jobban érezd magad.

Egy másik lehetséges valóság lehetséges. A kérdés csak az, hogy hajlandó vagy-e azt választani?



Eredeti cikk:  https://garymdouglas.com/keys-to-creating-a-future

Fordította: Szecskó Emese









2017. június 30., péntek

Amikor a kudarc jó lehet az üzletednek

Amikor a kudarc jó lehet az üzletednek

Olykor a hiba, a tudáshoz hasonlóan, hatalom

Írta: Libby-Jane Charleston



Ritka az olyan ember, aki még soha semmiféle kudarcot nem ízlelt meg, és ezt még a legsikeresebb emberek sem tudják elkerülni. Mégis, amikor a gyakori félelmekről van szó, a kudarctól való félelem óriási mértékű, különösen, ha az üzleti világról beszélünk.

Egy mostani tanulmány kimutatta, hogy Ausztráliában a kudarctól való félelem elfojtja az innovációkat, az emberek 55%-a vallotta azt, hogy fél attól, hogy belebukik az üzleti vállalkozásokba. Egy amerikai tanulmány megállapította, hogy ugyanez a félelem a fő tényező az alkalmazottak alacsony produktivitása esetén.

Ráadásul a kudarctól való félelemmel azt is kockáztatod, hogy megakadályozod a lehetőségeket az innovációkra és a kreativitásra. Ezt az üzleti újító és nemzetközi szónok Gary Douglas állítja, aki elmondta a HuffPost Australia-nak, hogy az üzleti kudarcot inkább a növekedésre és a változásra való lehetőségként kellene felfogni.  És abban is hisz, hogy valójában semmi sem kudarc.

"Az egyetlen kudarc az, hogy nem vagy hajlandó választani. Ha hajlandó vagy választani, nem hibázhatsz. Lehet, hogy nem olyan dinamikusan sikerült mint ahogy szeretted volna, de igazából nem hibázhatsz."- mondta Douglas.

"Ha úgy tekintesz a kudarcra, mint ami megmutatja, mi az, amiben nem vagy hajlandó sikeres lenni, ahelyett, hogy csak hibaként tekintenél rá, akkor ott van nagyszerűbb lehetőség. A siker valójában arról szól, hogy hajlandó vagy ránézni arra, mit változtathatsz meg, és meg is változtatod."

kép lelőhelye:
http://www.moneysoldiers.com/tag/business-leadership/
Alan Manly, "A valószínűtlen Vállalkozó" szerzője azt nyilatkozta a HuffPost Australia-nak, hogy a jó vezető egyik ismertető jele az, hogy felismeri, hogy a kudarc, a tudáshoz hasonlóan, hatalom.

"Egy hibaként érzékelt dolog gyakran egy eltérő eredmény attól, mint amit elvártak. Egy cikk helyett egy cakk, úgymond. Becsüld fel ismét, már az új körülményt annyi szempontból, amennyiből csak lehetséges, kilépési stratégiát vagy új előremutató utat keresve." - mondja Manly.

Akkor is, ha van olyan alkalmazottad, aki hibázott, Manly hiszi, van rá mód, hogy könnyedén felemeld . Először is felteheted a kérdést: "Mit tanultunk ebből?"

"Ez egy remek kérdés olyasvalakinek, aki elfogadja, hogy tévedett. A közös tanulási tapasztalat ajtót nyit arra, hogy feltegyük a kérdést, esetleg a kérés nem volt tökéletes vagy megkérdőjelezzük az eredmények megvalósíthatóságát. Folytasd a párbeszédet, amíg meg nem tudod, milyen tapasztalatot szerzett."

Douglas úgy gondolja, hogy a leghatékonyabb üzleti vezetők megengedik másoknak azt, amit ők maguktól talán nem választanának - még akkor is, ha úgy tűnik, lehetővé teszik, hogy "hiba" történhessen.

"Ennek során az alkalmazott képes elfogadni, hogy felelősséggel tartozik az eredményért, és be tudja fogadni az éberséget az általa meghozott választásokból."

"Az igazi vezetés az a képesség, hogy bármit meg tudsz változtatni; a képesség, hogy megerősíted az embereket, és a képesség, hogy előhozod a képességeiket és növeled azokat. Mi lenne, ha nem léteznének hibák? A választás mindig éberséget ad, és az éberség megfizethetetlen."

Gary Douglas tanácsai, hogy egyre kényelmesebbek legyenek számodra a kudarcok:

  • Engedd meg az alkalmazottaidnak, hogy átdolgozzák magukon a hibákat és tanuljanak belőlük. Ha egy alkalmazott "hibázik", érd el, hogy ránézzen, mi az, amit most tud, amit előtte nem tudott. Ahelyett, hogy az eredményt figyeli, és rossznak vagy kudarcnak ítéli meg, kérdezd meg tőle, "Mi más is lehetséges?"
  • Légy éber arra, mi az igazi oka annak, hogy néhány alkalmazott ismétli ugyanazokat a hibákat. Ha van valaki, aki ugyanazt a "hibát" követi el újra és újra, vagy nem akarja igazán azt az állást, olyan karriert épít, ami nem is érdekli valójában, vagy van valami, ami akadályozza őt.
  • Vedd észre, hogy a "hiba" végső soron segít téged. A jó vezetők semmire nem tekintenek kudarcként. Ha valami, amit választottál, nem azt a bizonyos eredményt hozta, tegyél fel kérdéseket. Mi a helyes ebben, amit eddig még nem vettem észre?



"Soha ne mondd meg az embereknek, hogyan csinálják a dolgokat. Mondd meg nekik, mit kell elvégezni,
és meg fognak lepni a találékonyságukkal." George Patton generális


Forrás: http://www.huffingtonpost.com.au/2017/06/15/when-failing-can-be-good-for-your-business_a_22240848/

Fordította: Szecskó Emese

2017. május 18., csütörtök

Megkérdőjelezni a közmegegyezést?! - Igen! :)


Tíz félreértés, ami megváltoztathatja az életedet



1. A múltad releváns


A múltadból működsz? Sokunknak tanították azt, hogy a múltbéli tapasztalataink összessége vagyunk. Ha ezt igaznak és valósnak veszed, akkor lehetetlen lesz olyat teremteni, ami nem illik a múltadhoz. Ha olyan családból származol, ahol az etnikai vagy vallási háttérnek értéke van, akkor nehezen fogod látni, mi az igaz számodra, azokon a hiedelmeken és értékeken túl.
Mi lenne, ha bármit teremthetnél és bármi lehetnél, amit csak választasz tekintet nélkül a múltadra? Mennyire lenne örömteli és táguló? Egy nagyszerű gyakorlat, ha érdekel, hogyan juss túl a múltadon, az, ha utazol, vagy számodra ismeretlen helyekre mész, és valaki teljesen másnak tetteted magad. Ha egy olasz katolikus családból származol az USA keleti partjáról, választhatod, hogy akár kaliforniai, akár ausztrál ateista vagy (és nincs akcentusod, mert Iowa-ban tanulsz). Mennyi szórakozásod és szabadságod lehet, ha hajlandó vagy megváltoztatni a múltadat, akár csak ideiglenesen? Mit fedezhetsz fel önmagadból?


"Emlékszel még, ki voltál, mielőtt a világ
megmondta, kinek kellene lenned?"
2. Szerepeket és identitásokat kaptál

Amíg technikailag anya vagy apa, vagy valakinek a lánya, fia, unokaöccse vagy, valójában ez az, aki vagy, vagy sokkal több vagy ennél? A karriereddel azonosítod magadat? Ügyvéd vagyok, ács vagy feleség? Mi van, ha ezek csak szerepek, amiket akkor játszol, ha szükséges, de tudatában vagy, hogy egyiknek sem kell meghatároznia téged. Minden alkalommal, amikor rákattanunk egy személyazonosságra, amivel meghatározzuk magunkat, hatalmas korlátokat állítunk magunknak. Részben ez adja a nehézséget sok embernek a nyugdíjba vonuláskor, váláskor, vagy amikor a gyerekek kiröppennek a fészekből. Ha abban hiszel, hogy az vagy, amit teszel, akkor el kell veszítened egy darabot magadból, amikor változnak a körülményeid. Mi van, ha valójában egy végtelen lény vagy, aki bármikor megváltozhat, és ténylegesen újrateremtheti magát, ha hajlandó rá és választja? Ez rémisztően hangozhat, de mennyivel lenne könnyebb az életed, ha játszanád a választott szerepeidet, és nem azok határoznának meg téged?


3. Mindig konzultálj szakértőkkel, és kövesd a tanácsaikat

Mi lenne, ha tudhatnád, mi számodra az igaz, azon túl, amit bárki mondott neked? Miért tudna egy idegen többet rólad, mint te magad? Ez nem olyan, mint amikor az autódat vagy a számítógépedet megjavíttatod, amikor szükséges, vagy amikor elmész az orvoshoz, amikor beteg vagy. Ez az, amikor becsekkolsz arra, amit igaznak tudsz, és nem teszed mások válaszait helyesebbé vagy értékesebbé, mint a saját éberségedet. Megtagadjuk magunkat és gyakran kerülünk bajba, ha abszolút igazságként és végszóként vesszük egy orvos, ügyvéd, terapeuta, dietetikus vagy idősebb véleményét, anélkül, hogy kérdeznénk róluk. Miért varrnád a tested nyakába ezt a fajta egészségügyi vagy orvosi rendszert, mert valaki azt mondta neked, hogy ez az, amire szükséged van?
"Valaki azt mondta, hogy téveszmés vagyok.
Majdnem leestem az egyszarvúmról."
Mi lenne, ha hajlandó lennél belépni abba, amit igaznak tudsz a magad számára és mindenki más válaszairól úgy beszélnél, hogy nem tulajdonítasz nekik jelentőséget? Sokan szenvednek szükségtelenül, amikor nem kérdeznek és nem ismerik el, amit igaznak tudnak saját maguknak. A veszteségek származhatnak ellenőrizetlen pénzügyi befektetésekből, megkérdőjelezetlen orvosi diagnózisokból és eljárásokból, és számos más területről, ahol automatikusan valaki mást teszünk meg szakértőnek és vakon követjük a tanácsait.

Sokan fejezik ki aggodalmukat afelől, hogy nem tudják, ténylegesen mi az igaz nekik. Érvénytelenítették gyerekkorodban a tudásodat? Mondták, hogy nem tudhatsz valamit, amit tudtál, vagy rossz voltál, mert tudtál és beszéltél arról, amit tudtál és amiről beszéltél? Sokan tudtuk, hogy mi az igaz számunkra, de kinevelték, kiverték belőlünk vagy nevetségessé tették. Mi lenne, ha visszakövetelnéd ezt a kapacitásodat? Ha ahelyett, hogy mindig mások hatásaként létezel, visszaszereznéd a belső tudásodat és bíznál benne, amikor nehéz dolgokkal kell szembenézned? Milyen lenne az életed, ha senkit nem tennél többé az életed szakértőjévé?



4. Felelős vagy azért, hogy mások szükségleteit kielégítsd

Életednek mekkora részét töltöd azzal, hogy mások szükségleteivel foglalkozol? Előfordulhat, hogy az életcéloddá tetted?

Milyen lenne az életed, ha feladnád? Önzőnek és nemtörődömnek kellene ítélned magadat? Mi van, ha az, hogy nemet mondasz mások igényeire, hozzájárulás minden résztvevőnek? Mi van, ha ez azt teremti mindenkinek, hogy választhatnak és még őszintébbek lesznek magukkal?

Legtöbbünket arra kondicionáltak, hogy kielégítsük mások igényeit. Azt tanították, hogy ez a helyes és kedves dolog, amit tenni tudunk, és hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a másik személy szükségletei igaziak és érvényesek. Ez tényleg igaz számodra? Tudsz-e az életedben olyan emberekről, akik feltételezik, hogy ott leszel, hogy teljesíthesd az igényeiket? Itt van néhány gyakran megfogalmazott szükséglet: "Szeretném, ha elmennél nekem a boltba.", "Szeretném, ha érzelmileg elérhetőbb lennél.", "Szeretném, ha abbahagynád az ivást.", "Szeretném, ha viselkednél.", "Szeretném, ha gyakrabban hívnál, látogatnál meg.". Mi ezekben a közös? Az, hogy valójában a személy, akinek szüksége van valamire, az az önző és a nemtörődöm! Arra kér egy másik személyt, hogy tisztelje azt, amiről ő eldöntötte, hogy fontos (őmaga), teljesen tekintet nélkül a partnere hajlandóságára, választásaira vagy vágyaira. Nézzük meg ezt egy példával. Sok nő kéri arra a férfi párját, hogy legyen "érzelmileg elérhetőbb". Ebben hol van a másik ember megbecsülése? Ez valójában egy követelés a másik felé, hogy hajlítsa, görbítse, összefűzze magát valamibe, ami nem ő, azért, hogy az első személy ki legyen elégítve olyan módon, ahogy azt eldöntötte, hogy szükséges a jóllétéhez. Hol van itt a megengedés? Ez nem azt jelenti, hogy nem kérhetjük azt, ami nekünk működik, és, ha egy személynek rengeteg érzelmi interakcióra van szüksége, választhatja azt, hogy tovább megy egy másik személyhez. Nagy különbség van aközött, hogy azt kéred, ami neked működik, és aközött, hogy mástól várod el, hogy megadja azt neked, valamint, hogy felelőssé teszed őt a saját jóllétedért.


Amikor más valaki szükségleteit valódiként vesszük érvényesnek, hatalmat adunk nekik magunk fölött. Sok ember arra használja a szükségleteit, hogy manipuláljon és kontrolláljon másokat. Sok variáció van erre, beleértve az olyasmiket, mint hogy: "ha szeretsz, megteszed ezt nekem", vagy "olyan sokat dolgozom (túl nagy a nyomás rajtam, depressziós vagyok, stb..), segítened kell nekem azzal, hogy ezt megteszed nekem."

Van egy ellentmondás az "igazi szükséglet" létében. Az igazi szükséglet nem az, hogy megkérünk valakit, hogy megváltozzon értünk. Inkább olyan körülmény, ahol, ha bizonyos módon viselkedek, az nagy változást hozhat létre, és ahol a tett igazán kívánt. Autós balesettel vagy tűzzel találkozni és segíteni valakinek, aki csapdába esett, példa az igazi szükségre. A gyerekeknek van igazi szükségük a gondoskodásra, interakcióra, gyengédségre, úgy mint alap élelmiszerekre, ruhára, menedékre és nem bántalmazó környezetre.

Az igazi szükséglet nem az, hogy manipulálunk és leuralunk másokat. Ott van, ahol a személy igazán megkívánja a cselekvésünket vagy közbelépésünket. Ez nagyon különbözik attól, hogy megkérsz valakit, hogy tegyen meg számodra valamit, amiről nincs meg a joga, hogy feltételezze, hogy azt kielégíteni a te feladatod, és/vagy, hogy ez a feltételezés valami, amit magáért megtehet. A legtöbb dolog, amit "szükségnek" hívunk, az valójában csak egy kitalálmány. Van egy régi mondás, miszerint: "A szegényes tervezésed nekem nem jelent válságot."

Természetesen mindig választhatod azt, hogy eleget teszel bizonyos szükségleteknek. Jelenthet neked örömet, ha elugrasz valakinek a boltba, és választhatod azt is, hogy segítesz gondoskodni valakiről, aki nagyon beteg. A lényeg, hogy választás legyen.

Ha azt választod, hogy nem foglalkozol más emberek szükségleteivel, valószínűleg ellenállással fogsz találkozni. Az emberek szeretik azt gondolni, hogy mások a lekötelezettjeik, de a lényeg, hogy nem vagy az! Az életed, energiád és időd mekkora részét szabadíthatnád fel, ha hajlandó lennél feladni, hogy mások szükségleteit elégítsd ki?

Az, ha kiszolgálod mások igényeit, nagyrészt következtetések és feltételezések eredménye. Tényleg vegetáriánus étterembe kell menned, mert a sógorod a múlt héten vegán lett? A családnak kötelező együtt buliznia? Vannak más lehetőségek is? A kérdezés ki tudja nyitni a lehetőségek ajtajait.

Ha már egyszer megláttuk, hogy a szükségletek kitalálmányok, sokkal könnyebb lesz választani, hogy teljesíted a másik kérését vagy sem. Jusson eszedbe, azért vagy itt, hogy az a nagyszerűség legyél, aki vagy, és nem azért, hogy másokért élj.


5. A következetesség erény

Érezted már magadat nyomás alatt azért, hogy következetes légy? Célozgatták már mások arra, hogy a munka, a barátok, a lakhelyek és a szerelmek gyakori váltása az éretlenség jele? Próbáltál már következetes lenni, amiből csak az lett, hogy frusztrált lettél a nem működő házasságod miatt, vagy a munka miatt, ami dögunalmas volt számodra? A következetesség semminek nem a mértéke, kivéve talán a képzelet hiányának. Az élet folyton változik, és új lehetőségekkel ajándékoz meg bennünket. Miért ne használnád ezt előnyödre? Vegyünk néhány egyszerű példát. Tegyük fel: egy gyerek csak 3 féle színnel kezd el játszani: pirossal, zölddel és kékkel. Készít húsz darab rajzot velük. Hirtelen felfedezi, hogy létezik lila, türkiz, narancssárga, citromsárga, és még sok más szín is, és ezeket is bevonja a rajzolásba. El tudsz képzelni olyan szülőt vagy kultúrát, amelyik azt mondja: "Hogy mersz ilyen következetlen lenni?! Mostantól megint csak pirosat, zöldet és kéket használhatsz!"? Tapasztaltál meg már valaha is ilyet az életedben?
Az igazi indok, amiért az emberek megkövetelik a következetességet másoktól az, hogy azok ezáltal kontrollálhatóvá válnak és könnyen dobozba tehetőek, szépen felcímkézve és elfelejtve. A legtöbb ember automata pilótában működik, így a másokkal kapcsolatos következetesség lehetővé teszi számukra, hogy ne kelljen jelen lenniük és azzal foglalkozniuk, ami éppen van. A következetesség magával vonja azt az elképzelést is, hogy egy érett egyénnek van egy stabil személyisége, más szavakkal, az érett személy az, aki megállt a növekedésben és a változásban. Nem hangzik ez egybe egy kicsit a halállal? El tudod képzelni magadról, hogy megállsz a növekedésben és a változásban? A következetesség lehet valami olyan, amit értékelünk a számítógépeinkben és a porszívóinkban, de semmi köze nincs valakihez, aki ténylegesen él. Hajlandó lennél több következetlenséget hozzáadni az életedhez?


6. A gondolataidnak, érzéseidnek, érzelmeidnek jelentősége van

Kérdezték már tőled: "Mit érzel ezzel kapcsolatban?" Mintha ez valami nagyon fontosnak a mutatója lenne? Megtanultad, hogy a gondolataid, érzéseid és érzelmeid a fontos kulcsok ahhoz az emberhez, aki vagy és mindenhez, ami számít neked? "Érezted" már úgy magad valaha, hogy valami baj van veled, mert nem értetted a trauma-drámát és fájdalmat, amit mások látszólag magukhoz öleltek?
Mi van, ha a gondolatok, érzések és érzelmek inkább olyanok, mint felhő az égen? Mi lenne, ha csak keresztüllebegnének rajtad (valójában másvalakihez tartoznak), és csak úgy észrevennéd őket, mint egy változást az időjárásban? Amikor a gondolatainkkal, érzéseinkkel, érzelmeinkkel azonosítjuk magunkat, beállítjuk magunkat sértettnek, hibáztatottnak, hibáztatónak, és számtalan indokot és igazolást adunk és követelünk meg, mindent halálra elemzünk és általában nem vagyunk jelen. Mennyire örömteli ez? A gondolatok, érzések és érzelmek nem csak távol tartanak minket a jelenléttől, de elszakítanak az éberségünktől, ami nagyon nehézzé teszi, hogy lássuk és jelen legyünk azzal, ami van.

A gondolatok, érzések és érzelmek az érzékelés, tudás és létezés alacsonyabb harmóniái. Amikor hajlandóak vagyunk érzékelésből, tudásból és létezésből működni, akkor képesek vagyunk jelen lenni mindannak, amit az Univerzum ajándékozni szeretne nekünk!


7. Mindent számon kell tartanod

Ez azt jelenti, hogy bármikor, amikor valaki ad neked valamit, mondjuk egy 12.000 forintos ajándékot, neked egy ugyanolyan értékű ajándékot kell visszaadnod. És ha bármikor valaki kedveskedik neked valamivel, neked viszonoznod kell a szívességet. Ismerősen hangzik ez számodra? Megkaptad a tipikus családi leckéket, mint például: "ha kaptál, adnod is kell"? Ez nagymértékű számontartás, és ez igaz a negatív aspektusban is, habár ez kicsit bonyolultabb lesz. Mondjuk, valaki valamilyen bosszúságot okoz neked. Igazat tehetsz azzal, hogy valami ugyanolyan durvaságot teszel vele, de választhatod a "magasabb utat" is, miszerint, hogy nem a goromba igazságtételt választod, hanem kivonod magad és teljesen fölé helyezkedsz, mivel elutasítod, hogy leereszkedj hozzá. Az egyik dolog, amit a számontartós rendszer felállít, az az, hogy te és én, mindannyian valakinek vagy valaminek a hatásaként létezünk. Ha elvárod magadtól, hogy számontartsd a dolgokat, akkor állandóan reakciós módban vagy, és soha nem teremtő módban. Látod, hogy mállasztja szét ez a választás szabadságát?
Mi lenne, ha meghoznád a választást, hogy nem tartasz számon semmit? Mi lenne, ha csak úgy el tudnál fogadni valakitől ajándékot és tudnád, hogy már az elfogadásod önmagában is ajándék? Ez az, amit az Access Consciousness a befogadás és ajándékozás egyidejűségének hív. Nincs többé lekötelezés, szemet szemért, csak a pillanat és a személyek nagyszerűségének elismerése. A nemviszonzás alkalmazható azokra az esetekre is, amikor valaki durván bírál téged, vagy más módon gorombáskodik veled. Mi lenne, ha ezt csak elismernéd valahogy így: "Nahát, ez az ember nagyon goromba!"? Mi lenne, ha nem vennéd magadra, és foglalkoznál tovább a saját dolgoddal? Mekkora könnyedséggel tudna ez hozzájárulni az életedhez és a létezésedhez?



8. Mindig mások és a körülmények hatása alatt állsz

Nagyon csábító lehet néha úgy tenni, mintha minden csak úgy megtörténne velünk. Mindig mások a hibásak! Ez jó ötletnek tűnhet, mert maga után vonja, hogy a "rossz" dolgok, amiket használunk, nem a mi hibánk és minden bizonnyal nem a mi teremtésünk. A rossz hír vagy a jó hír, attól függően, milyen a nézőpontunk, az, hogy ez nem igaz. A választásainkkal, kérdéseinkkel, és azzal az energiával, amit választunk, ténylegesen teremtjük az életünket. Általában ha valami "rossz" történik, jelzés arról, hogy hajlandóak voltunk elvágni magunkat az éberségünktől azzal kapcsolatban, ami ott volt. Működtél már valaha olyan hiedelemből, ami nem volt igaz, és csodálkoztál azon, miért nem megy semmi? Legtöbben tettünk ilyet. Természetes a vágy, hogy azt higgyük, hogy egy "barát" őszinte és támogató, amikor ténylegesen, ha hajlandóak lennénk éberek lenni, talán megkímélhetnénk magunkat a szemellenzősség fájdalmától. Abban, ha hajlandóak vagyunk elismerni, hogy mi vagyunk az életünk teremtői, az a nagyszerű dolog, hogy kiszed minket az áldozat szerepből és bizalmat ad magunkban. Amíg megnyugtatóbbnak tűnhet azt hinni, hogy nem mi vagyunk felelősek az életünk eseményeiért, az strandlabdaként hagy minket egy vihar hullámain hánykolódva - ez inkább szánalmas látvány!
Mennyivel jobb tudni azt, hogy képes vagy megteremteni az életet, amire vágysz, és nem kell a körülmények áldozatának lenned?

Segíthet, ha ez az elgondolás eszedbe jut, amikor valaki durva és ítélkező veled szemben. Nagyon könnyű belemenni abba, hogy: "Bántottak engem!" - de valójában igaz ez? Mi lenne, ha azt választanád, hogy akárcsak magadban így válaszolj: "Váó, ez az ember nagyon goromba! Tudom hogy ez róla szól és nekem nincs hozzá semmi közöm!" Mekkora felszabadulás lehet, ha megválasztod, hogyan felelj, ahelyett, hogy megjósolható automatikus válaszokba mennél?

Az, hogy hajlandóak vagyunk elismerni, hogy mi teremtjük az életünket, megadja nekünk az összes képességet és alkalmat, hogy elkezdjük ténylegesen azt az életet teremteni, amire vágyunk, és a tudását annak, hogy soha többé nem kell az áldozat szerepben fetrengenünk!


9. A tested nemtudatosság és egy olyan tárgy, amit manipulálni kell, és megcsináltatni vele, amit akarsz

A testünk valójában tudatos lény, a saját preferenciáival és kapacitásaival. Érezted már úgy valaha, hogy harcolsz a testeddel, majdnem mintha egy másik lény lenne? Nos, valószínűleg tényleg ezt tetted! Legtöbbünknek azt tanították, hogy a test nem több egy mechanikai típusú tárgynál, amiről a szakértők meg tudják mondani, hogyan változtatható meg, és működtethető nekünk tetsző módon, mint egy számítógép vagy autó. Mennyire működött ez neked jól? Ha hasonlítasz a legtöbbünkre, akkor nem túl jól! A jó hír az, hogy, ha realizálod, hogy a tested ténylegesen tudatosság, elkezdheted megismerni, elkezdhetsz barátkozni vele, és egy sokkal együttműködőbb kapcsolatot kialakítani vele, ahol a tested nem érzi magát idegenként! Tényleg tudhatsz meg többet a testedről, arról, ami benne zajlik, és képes vagy jobban tudni, mit kíván, mint egy szakértő. A szakértők "mind-egy-méret"-ben vannak, de valójában nincs két egyforma test. Ez nem azt jelenti, hogy ne kérj tanácsot szakértőktől, de mindig bízz abban, amit egyből és először igaznak tudsz.

Szóval hogy is kezdesz kapcsolatot kiépíteni a testeddel? Először is, mivel valószínűleg már évek óta figyelmen kívül hagytad az üzeneteit, ne lepődj meg, ha eltart egy ideig. Ha legtöbbünkhöz hasonló vagy és hozzánk hasonlóan úgy bántál volna a kutyáddal vagy a macskáddal, mint a testeddel, akkor boldog lenne, ha lát téged, vagy inkább elfutna? 
A legjobb módja az elindulásnak a kérdezés. Mi történik veled? Éhes vagy? Fáradt? Szeretnél valamit inni? Szeretnél valamilyen mozdulatot tenni? Sétálni? Táncolni? Miután felteszed ezeket a kérdéseket, engedd meg magadnak, hogy éberré válj a feljövő energiára. Amikor kérdéseket teszel fel a testünknek, általában nem olyan válaszokat kapsz, mint egy másik személytől kaphatsz. A válasz gyakran finomabb, de, ha hajlandó vagy még éberebb lenni, köteteket beszél hozzád. Néhány embernek az izomteszt működik jól a testükkel való kommunikáció során. Rengetegféle technika van, és az is nagyszerű, ha azok működnek neked!

Ha már egyre inkább kapcsolatban vagyunk a testünkkel, akkor általában boldogan adja a tudtunkra, éppen mi zajlik benne; azonban, ha nem figyelünk, a testünk fokozottabban fogja megkísérelni, hogy tudtunkra adja, közölnivalója van felénk, és ez lehet olyan érzés, mintha egy kalapáccsal vágtak volna fejbe!
Amikor érzékelsz egy "fájdalmat" vagy intenzitást a testedben, segíthet a kérdés: "Testecském, milyen éberséget próbálsz nekem itt adni?" Ez sok problémától menthet meg a jövőben. Minél inkább hajlandó vagy a testedre figyelni, ő annál inkább tudatja veled, mit kíván és mire vágyik, és az életed annál könnyedebb lesz! Mennyivel több könnyedség és öröm lehet az életedben, ha a tested lesz a legjobb barátod? Végül is, mindig veled van!


10. A legtöbb dolog az életben megváltoztathatatlan

Mi lenne, ha tudnád, hogy bármit megváltoztathatsz magaddal és az életeddel kapcsolatban? Felcsigázna? Megijesztene? Vagy kihívást jelentene? Legtöbbünknek azt tanították, hogy "vagyunk, akik vagyunk", hogy van egyfajta alapvető és szilárd természetünk vagy énünk, amin egy kicsit állíthatunk, de ténylegesen nem változtathatjuk meg. Mi van, ha ez nem igaz? Nocsak! Mit szeretnél megváltoztatni magaddal kapcsolatban?
Az az igazság, hogy a legtöbb dolog, amiről eldöntöttük, hogy megváltozhatatlan magunkkal  kapcsolatban, valójában döntések, bírálatok és következtetések eredményei, amiket mi alkottunk magunkról, vagy másoktól vettünk át. Szabadulj meg a döntésektől, bírálatoktól és következtetésektől, és majdnem minden megváltoztatható! Példaként, lehet, hogy gyerekkorodban azt mondták neked, hogy te vagy a csinos (vagy jóképű), és a lány vagy fiú testvéred az okos. Mivel a nézőpontjaink teremtik a valóságunkat (ez az egyik nagyon hasznos Access Consciousness eszköz), lehet, hogy egész életedben úgy viselkedtél, mint aki nem túl okos! Nézzük meg ezt más módon is. Ha azt mondogatod egy gyereknek újra és újra, hogy buta, elkezdi elhinni, és olyan eseményeket teremt, amik bizonyítják ezt. Ha komolyan elhiszed, hogy buta vagy, lehetsz jó valaha is az iskolában? Felnövekedésünk során újra és újra a családunk, az oktatási intézményünk, a vallásunk, a kormányunk és a kultúránk határoz meg bennünket. "Ilyen és ilyen vagy, de nem vagy ilyen és ilyen." Hajlandó lennél megvizsgálni az összes meghatározást magadról, és megkérdezni magadtól, hogy szeretnéd-e megváltoztatni őket? Mekkora szabadságod lenne, ha hajlandó lennél elpusztítani és nemteremtetté tenni az összes döntést, ítéletet és következtetést arról, aki vagy, és aki nem vagy? Mi lenne, ha jó lehetnél a számokkal, a szervezettséggel, pénzügyekkel kapcsolatban vagy nem lennél szégyenlős?

Az egyik ok, amiért mások szeretnek minket definiálni az, hogy ez könnyebbé teszi az életüket. Ha beletehetnek minket egy dobozba, akkor automata pilótában kapcsolódhatnak hozzánk, és nem kell jelen lenniük velünk. Volt már valaha olyan élményed, hogy felnőttként hazautaztál (a szüleid házába) és gyerekként kezeltek vagy visszaálltál a gyermekkori mintákba és szerepekbe? Ez egy példája annak, hogy egy régi dobozába léptél, annak, aki vagy.

Egy másik hazugság, amit mondtak nekünk azzal kapcsolatban, hogy mi változtatható meg és mi nem, az az, hogy meg tudunk, és meg kell próbálnunk másokat megváltoztatni. Nagyon sok nő, és esetenként férfi a partnerét megszerelendő dologként vagy projektként vállalja be. Észrevetted már, hogy ez milyen ritkán működik? Hogy a "projekt" általában ingerült lesz és végül távozik? Csak úgy lehet valakiből projektet csinálni, ha van egy felsőbbrendűségi nézőpontunk, ami nem ad semmit hozzá a kapcsolathoz. Ebben az az őrültség, hogy ha valaki azt kívánja a másiktól, hogy változzon meg, megváltoztathatná magát, mondjuk kevesebb ítélettel és fix nézőponttal és több megengedéssel. A másik személy megváltozik ténylegesen? Működik ez? Itt egy kis infó, amivel még lehet, nem találkoztál. Amikor a  másikkal kapcsolatos ítéletmentesség és teljes megengedés teréből közelítünk, akkor az a változás, a még nagyobb varázslat és a kivirágzás terét kínálja neki. Minden ítélet, bármelyik a sok formájából, leállítja ezt a folyamatot. Gandhi azt mondta: "Légy a változás, amit a világban látni akarsz." Ez csodálatos, de azáltal, hogy magunkat megváltoztatjuk, egy olyan teret hozunk létre, ahol mások is könnyedén választhatják a változást.

Önmagunk megváltoztatása egy része annak, hogy megalkotjuk önmagunkat. Nem vagyunk kőbe vésve. Ki szeretnél lenni? Mit szeretnél teremteni? Mi tenné ezt lehetségessé? A valóság megoldásokból és válaszokból működik. Ha szeretnél fogyni, használd ezt a diétát. Ha "jobb ember" szeretnél lenni (vegyük észre itt az ítéletet), kövesd ezt az önsegítő tervet. Az igazi változás nem abból származik, hogy valaki más megoldásait alkalmazzuk, hanem inkább kérdezésből, választásból, lehetőségekből és hozzájárulásból. Egy nagyszerű kérdés a kezdéshez: Mi más is lehetek és mit tehetek másképp? Ezt életed bármely területén használhatod. Mi más is lehetek és mit tehetek másként a pénzügyeimmel, kapcsolataimmal, testemmel stb.? Ha felteszed ezt a kérdést, és utána hajlandó vagy várni, bármilyen éberség is bukkanjon fel, az kiszedhet az aktuális paradigmádból a korlátozott menüjével együtt valamibe, ami teljesen más.

Hozhatsz létre változásokat, valójában bármit megváltoztathatsz magaddal kapcsolatban, amit csak szeretnél. A trükk az, hogy először elpusztítasz és nemteremtetté teszel minden döntést, ítéletet és következtetést magaddal kapcsolatban egy bizonyos területen, és utána nyitott kérdéseket teszel fel, mint például: Mi lehetséges itt azon túl, mint amit valaha is gondoltam?, és Milyen energia, térűr és tudatosság lehetek, ami megváltoztatná ezt teljes könnyedséggel? Segíthet, ha eszedbe jut, hogy az egyetlen dolog/személy, amit/ akit valójában megváltoztathatsz, az Te magad vagy. De azáltal, hogy Magadat megváltoztatod, valójában egy olyan teret hozol létre, ahol mások is meg tudnak változni. Hogyan lehetne ez még ennél is jobb?




Forrás: http://access-consciousness-blog.com/2015/01/ten-misconceptions-that-can-change-your-life/

Fordította és képekkel teletűzdelte: Szecskó Emese

2017. április 19., szerda

Fogadod is a pénzt, amit kérsz?

3 gondolkodásmód, ami megállítja a gazdagodásodat

Írta: Curry Glassel


Minden ítéleted olyan helyet jelöl, amit nem tudsz befogadni. Minden sztori, amit megveszel arról, hogyan fogod teremteni az életedet. Hiány alapú gondolkodásban élsz? Úgy találod, hogy igaz, hogy a szegénység önmagát bizonyítja? Amikor egy nézőpontot valódinak ítélsz, bezárod azt a testedbe és a valóságodba. Semmi, ami nem passzol annak a nézőpontnak az energiájával, nem léphet az életedbe, ha nem vagy hajlandó fogadni azt.

Az alábbiakban 3 gyakori gondolkodásmódról olvashatsz, ami elválaszt a gazdagság befogadásától:

Mi van, ha kudarcot vallok?

Találtál már olyan lehetőségeket a pénzzel, amiket szeretnél megvalósítani? Egy új karrier törekvés? Egy új üzleti ötlet? Valami, amibe szeretnél befektetni? De várjunk csak.. Mi van, ha elbuksz? Hirtelen az a könnyedség és kreativitás eltűnik a lefolyóban. Mi van, ha tényleg kudarcot vallasz? Tényleg annyira rossz lenne? Lehet, hogy nem élveznéd az új munkakörödet és otthagynád. Az üzleted talán nem virágozna úgy, ahogy remélted, és választhatnál valami mást. A befektetésed talán nem jól alakulna, és nem nyernél rajta pénzt. Aztán rengeteg éberséged lenne arról, hogy mi az, ami működik neked, és mi az, ami nem. Mindez tényleg annyira rossz lenne? Ha folyton a lehető legrosszabb dologra figyelsz, meghívod azt a valóságodba, mivel sok időt töltesz azzal az elképzeléssel. Mi lenne, ha kérdeznél, ahelyett, hogy belemész a kudarc hazugságába? Kérdezheted azt, hogy "Milyen lenne az életem öt éve múlva, ha ezt választanám?" vagy "Milyen információra van szükségem, mielőtt ezt választom?" Vagy "Ez most aktuális vagy a jövőben lesz az?"




Soha nem tenném meg ezt és ezt a pénzért!

Mi az, amit nem vagy hajlandó megtenni a pénzért? Egy mód arra, hogy ezt kiderítsd, az, ha megvizsgálod, mi miatt ítélsz el másokat, amit megtesznek a pénzért? Gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy mi az, amiért rossznak tartod, ha pénzt fogadsz el. Mennyi pénzed lenne, ha nem lenne ellenállásod azzal kapcsolatban, hogy valamilyen tevékenységet a pénzért rossznak vagy jónak ítélj? Ez nem azt jelenti, hogy ott kell hagynod a munkahelyedet és ezeket a dolgokat kell csinálnod helyette. Különbség van aközött, hogy valamit nem vagy hajlandó megtenni és aközött, hogy azt választod, hogy nem teszel meg valamit. Ha azt választod, hogy valamit nem teszel meg, azzal nem állsz ellen és nem ítélkezel. Nézőpontok nélkül mondod azt, hogy "Köszönöm, nem" egy választásnak, ami nem azt a valóságot teremtené, amit szeretnél magadnak. Önmagad mekkora részét állítod le, hogy bírálattal és ellenállással fogadj be? Minden alkalommal, amikor ítélkezel, leállítod egy világát a jövőbeni lehetőségeknek, amik megvalósulásra várnak.

Akkor leszek boldog, ha ennyi pénzem lesz

A pénz az örömöt követi. És nem fordítva. Az emberek azt gondolják, hogy akkor lesznek boldogok, ha lesz bizonyos mennyiségű pénzük, de ez nem igaz. A pénzen rengeteg szép dolgot lehet venni, de boldogságot nem. Mi lenne, ha csak úgy boldog lennél? Mi lenne, ha úgy lennél hálás a pénzügyi helyzetednek, ahogy az éppen van és folyamatosan azt kérdeznéd: Mi más is lehetséges? Te lényként nem tartasz igényt a pénzre, a tested igen - szóval igaz az, hogy akkor leszel boldog, ha több pénzed lesz? Vagy hazugság? Még egy megfontolandó dolog: ha meghívást kapsz egy partira, szereted magad megbecsültnek érezni, akit szívesen látnak? Vagy azt szereted, ha az emberek arról panaszkodnak, hogy nem vagy elég? A pénz nem élvezi a károgós bulit. A pénz olyan emberek közelében szeret lenni, akik megbecsülik, örömteliek és időt akarnak vele tölteni. Ha elkezdesz hálát és nagyrabecsülést érezni mindazért a pénzért, ami eddig megjelent nálad, még akkor is, ha többet kértél, még, ha késett is egy kicsit, talán boldogabb lesz és gyakrabban jelentkezik.

Rendelhető cicás autómatrica :)
link az oldal alján


Forrás: http://www.curryglassell.com/blog/3-mindsets-stopping-you-from-becoming-wealthy

Autómatrica: https://www.amazon.com/Money-Funny-Vinyl-Window-Sticker/dp/B016UX5RNK

Fordította: Szecskó Emese

2017. április 5., szerda

Létezik-e, hogy a szorongás ajándék?

 Lehetséges, hogy a szorongás valójában ajándék?


Írta: Susanna Mittermaier


A szorongást gyakran gyengítő állapotnak tekintik. Mi van akkor, ha nem az? Mi lenne, ha a szorongást is lehetne a teljes élet lehetőségeként hasznosítani, ahelyett, hogy olyan állapotként tekintenénk rá, ami kezelésre szorul?

A legtöbb ember tapasztalt már szorongást életének valamely pontján. Ez rossz közérzetet, nyugtalanságot, és olyan aggódás érzését jelenti, ami extrém esetekben akár pánikbetegséghez is vezethet. A szorongás mindig fizikai összetevővel jár, mint például gyorsabb szívritmus, légszomj, nyomás érzése a mellkasban, izzadás és néha hányinger.

A legtöbb ember megtanulta, hogy értelmezze a testi tüneteit. Ha valamikor rossz közérzetet tapasztal, akkor arra a következtetésre jut, hogy valami biztosan rossz. Ad ez neked valaha is lehetőséget arra, hogy megtudd, igazából mi történik veled és a testeddel? Minden egyes alkalommal, ha eldöntöd, hogy valami rossz, akkor nem látsz mást, csak negatív ítéletet. Ha pedig el kezdesz kérdésben lenni és kíváncsi vagy, akkor lehetőséged van arra, hogy szabaddá válj. Az a közhiedelem, hogy miután valaki megértette, mi történik, a helyzetet már lehet kontrollálni. De működik-e bármikor is a kontroll?

A testi tünetek megfékezése csak ritkán működik úgy, hogy próbálunk nekik értelmet adni. Amikor próbálsz  megszabadulni a szorongástól, még nyugtalanabb leszel. Mi lenne lehetséges, ha többé már nem kontrollálnád a szorongást, hanem pozitív erőként használnád az életedben?

Milyen ajándék lehet a szorongás?

Akkor teremtesz fájdalmat és rossz közérzetet, ha ellenállsz annak, ami éppen van. Aminek ellenállsz, az nem tágít.

Mi van, ha az, amit félelemként és szorongásként ismersz fel, valami teljesen más, mint aminek te előtte értelmezted?

- Először is, az indíttatásod mindig az, hogy harcolj a szorongás ellen és próbálj megszabadulni tőle. Mindenből, ami ellen védekezel, még többet teremtesz.

- Kezdd úgy, hogy megengeded a testednek, hogy megnyilvánuljon. Menj el valahova, ahol tered van megengedni a testednek, hogy olyan állapotban legyen, amilyenben éppen van. A megengedés nagy kulcs a változáshoz! Amikor megengedésben vagy, nem egyet értesz és igazodsz, és nem ellenállsz és reagálsz. Teret adsz a testednek, amiben létezni tud.



- Ne menj bele semmilyen negatív bírálatba. Ne magyarázd, amit a tested adott pillanatban tesz. Vegyél egy mély levegőt, és légy a testeddel. Képzeld azt, hogy egy síró gyermekre vigyázol. Milyen nyugalom lennél annak a gyermeknek? Lennél az a magad számára is?

- Tedd fel a kérdést: "Testecském, mi az, amit mondasz nekem? Milyen információt adsz nekem? " A tested folyamatosan rengeteg információt szed össze. Kérdezd: "Ami épp történik, az az enyém vagy azt vettem magamra, hogy mások hogyan érzik magukat körülöttem?" Mondd: "Mindazt, ami nem az enyém, visszaküldöm a feladónak."

- A tested élő! Hála istennek. Ami félelemnek vagy nyugtalanságnak tűnik, az valójában a tested elevensége. A tested nonstop szolgáltatja neked az információkat a körülötted zajló dolgokról. Amikor azt mondod, ez félelem, akkor nem teremtesz semmi mást a félelmen kívül. A nézőpontod teremti a valóságodat.

- Ahelyett, hogy ellenállsz a testedtől kapott információnak, akár használhatod is! Amikor nyilvánosság előtt beszélsz, és feszültséget érzel a testedben, az éberséged az, ami bejelez. Amit félelemnek hívsz, az az, amiről az adott helyzetben éber vagy. Hány ember ül a hallgatóság között azt gondolva. "Óh, istenem, mennyire boldog vagyok, hogy nem nekem kell most a színpadon lennem, meghalnék a félelemtől!"- és te felcsíped ezt az információt és a magadévá teszed.

- Használd a szorongást! A szorongás elevenség. Milyen gyakran intettek óvatosságra gyerekként és nyugtattak azzal, hogy ne félj, amikor valójában izgatott voltál? Megtanultad, hogy az öröm és az izgatottság fiziológiáját a nyugtalanság értelmezésével párosítsd. Amikor megengeded az életteliséget, az egész életed kiterjed. Hajlandó lennél ezt az energiát arra használni, hogy hozzájárulás legyen neked, ahelyett, hogy kontrollálnád? Ha többé már nem magyarázod, hanem használod ezt az energiát, ami maga az elevenség, mennyivel több energia lenne elérhető számodra az életedben, a testedben, a pénzügyeidben és a kapcsolataidban? Ha többé már nem kontrollálsz, milyen örömteli és békés lehetsz?

Milyen örömöt és izgatottságot fedezhetsz fel azon túl, amit eddig szorongásnak hívtál? Ezek azok az ajándékok, amelyeket a tested elkezd majd beazonosítani.


A szerzőről:

Susanna Mittermaier klinikai szakpszichológus és Neked Való Hang és Access Consciousness Facilitátor. Bestseller író és nemzetközi előadó, és a Pragmatikus Pszichológia megalkotója.




Forrás:     https://balancedbabe.com/can-anxiety-actually-gift/

Fordította: Szecskó Emese