Fogadod is a pénzt, amit kérsz?

3 gondolkodásmód, ami megállítja a gazdagodásodat

Írta: Curry Glassel

Minden ítéleted olyan helyet jelöl, amit nem tudsz befogadni. Minden sztori, amit megveszel arról, hogyan fogod teremteni az életedet. Hiány alapú gondolkodásban élsz? Úgy találod, hogy igaz, hogy a szegénység önmagát bizonyítja? Amikor egy nézőpontot valódinak ítélsz, bezárod azt a testedbe és a valóságodba. Semmi, ami nem passzol annak a nézőpontnak az energiájával, nem léphet az életedbe, ha nem vagy hajlandó fogadni azt.

Az alábbiakban 3 gyakori gondolkodásmódról olvashatsz, ami elválaszt a gazdagság befogadásától:

Mi van, ha kudarcot vallok?

Találtál már olyan lehetőségeket a pénzzel, amiket szeretnél megvalósítani? Egy új karrier törekvés? Egy új üzleti ötlet? Valami, amibe szeretnél befektetni? De várjunk csak.. Mi van, ha elbuksz? Hirtelen az a könnyedség és kreativitás eltűnik a lefolyóban. Mi van, ha tényleg kudarcot vallasz? Tényleg annyira rossz lenne? Lehet, hogy nem élveznéd az új munkakörödet és otthagynád. Az üzleted talán nem virágozna úgy, ahogy remélted, és választhatnál valami mást. A befektetésed talán nem jól alakulna, és nem nyernél rajta pénzt. Aztán rengeteg éberséged lenne arról, hogy mi az, ami működik neked, és mi az, ami nem. Mindez tényleg annyira rossz lenne? Ha folyton a lehető legrosszabb dologra figyelsz, meghívod azt a valóságodba, mivel sok időt töltesz azzal az elképzeléssel. Mi lenne, ha kérdeznél, ahelyett, hogy belemész a kudarc hazugságába? Kérdezheted azt, hogy "Milyen lenne az életem öt éve múlva, ha ezt választanám?" vagy "Milyen információra van szükségem, mielőtt ezt választom?" Vagy "Ez most aktuális vagy a jövőben lesz az?"

Soha nem tenném meg ezt és ezt a pénzért!

Mi az, amit nem vagy hajlandó megtenni a pénzért? Egy mód arra, hogy ezt kiderítsd, az, ha megvizsgálod, mi miatt ítélsz el másokat, amit megtesznek a pénzért? Gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy mi az, amiért rossznak tartod, ha pénzt fogadsz el. Mennyi pénzed lenne, ha nem lenne ellenállásod azzal kapcsolatban, hogy valamilyen tevékenységet a pénzért rossznak vagy jónak ítélj? Ez nem azt jelenti, hogy ott kell hagynod a munkahelyedet és ezeket a dolgokat kell csinálnod helyette. Különbség van aközött, hogy valamit nem vagy hajlandó megtenni és aközött, hogy azt választod, hogy nem teszel meg valamit. Ha azt választod, hogy valamit nem teszel meg, azzal nem állsz ellen és nem ítélkezel. Nézőpontok nélkül mondod azt, hogy "Köszönöm, nem" egy választásnak, ami nem azt a valóságot teremtené, amit szeretnél magadnak. Önmagad mekkora részét állítod le, hogy bírálattal és ellenállással fogadj be? Minden alkalommal, amikor ítélkezel, leállítod egy világát a jövőbeni lehetőségeknek, amik megvalósulásra várnak.

Akkor leszek boldog, ha ennyi pénzem lesz

A pénz az örömöt követi. És nem fordítva. Az emberek azt gondolják, hogy akkor lesznek boldogok, ha lesz bizonyos mennyiségű pénzük, de ez nem igaz. A pénzen rengeteg szép dolgot lehet venni, de boldogságot nem. Mi lenne, ha csak úgy boldog lennél? Mi lenne, ha úgy lennél hálás a pénzügyi helyzetednek, ahogy az éppen van és folyamatosan azt kérdeznéd: Mi más is lehetséges? Te lényként nem tartasz igényt a pénzre, a tested igen - szóval igaz az, hogy akkor leszel boldog, ha több pénzed lesz? Vagy hazugság? Még egy megfontolandó dolog: ha meghívást kapsz egy partira, szereted magad megbecsültnek érezni, akit szívesen látnak? Vagy azt szereted, ha az emberek arról panaszkodnak, hogy nem vagy elég? A pénz nem élvezi a károgós bulit. A pénz olyan emberek közelében szeret lenni, akik megbecsülik, örömteliek és időt akarnak vele tölteni. Ha elkezdesz hálát és nagyrabecsülést érezni mindazért a pénzért, ami eddig megjelent nálad, még akkor is, ha többet kértél, még, ha késett is egy kicsit, talán boldogabb lesz és gyakrabban jelentkezik.

Rendelhető cicás autómatrica :)
link az oldal alján

Forrás: http://www.curryglassell.com/blog/3-mindsets-stopping-you-from-becoming-wealthy

Autómatrica: https://www.amazon.com/Money-Funny-Vinyl-Window-Sticker/dp/B016UX5RNK

Fordította: Szecskó Emese

Létezik-e, hogy a szorongás ajándék?

 Lehetséges, hogy a szorongás valójában ajándék?

Írta: Susanna Mittermaier

A szorongást gyakran gyengítő állapotnak tekintik. Mi van akkor, ha nem az? Mi lenne, ha a szorongást is lehetne a teljes élet lehetőségeként hasznosítani, ahelyett, hogy olyan állapotként tekintenénk rá, ami kezelésre szorul?

A legtöbb ember tapasztalt már szorongást életének valamely pontján. Ez rossz közérzetet, nyugtalanságot, és olyan aggódás érzését jelenti, ami extrém esetekben akár pánikbetegséghez is vezethet. A szorongás mindig fizikai összetevővel jár, mint például gyorsabb szívritmus, légszomj, nyomás érzése a mellkasban, izzadás és néha hányinger.

A legtöbb ember megtanulta, hogy értelmezze a testi tüneteit. Ha valamikor rossz közérzetet tapasztal, akkor arra a következtetésre jut, hogy valami biztosan rossz. Ad ez neked valaha is lehetőséget arra, hogy megtudd, igazából mi történik veled és a testeddel? Minden egyes alkalommal, ha eldöntöd, hogy valami rossz, akkor nem látsz mást, csak negatív ítéletet. Ha pedig el kezdesz kérdésben lenni és kíváncsi vagy, akkor lehetőséged van arra, hogy szabaddá válj. Az a közhiedelem, hogy miután valaki megértette, mi történik, a helyzetet már lehet kontrollálni. De működik-e bármikor is a kontroll?

A testi tünetek megfékezése csak ritkán működik úgy, hogy próbálunk nekik értelmet adni. Amikor próbálsz  megszabadulni a szorongástól, még nyugtalanabb leszel. Mi lenne lehetséges, ha többé már nem kontrollálnád a szorongást, hanem pozitív erőként használnád az életedben?

Milyen ajándék lehet a szorongás?

Akkor teremtesz fájdalmat és rossz közérzetet, ha ellenállsz annak, ami éppen van. Aminek ellenállsz, az nem tágít.

Mi van, ha az, amit félelemként és szorongásként ismersz fel, valami teljesen más, mint aminek te előtte értelmezted?

- Először is, az indíttatásod mindig az, hogy harcolj a szorongás ellen és próbálj megszabadulni tőle. Mindenből, ami ellen védekezel, még többet teremtesz.

- Kezdd úgy, hogy megengeded a testednek, hogy megnyilvánuljon. Menj el valahova, ahol tered van megengedni a testednek, hogy olyan állapotban legyen, amilyenben éppen van. A megengedés nagy kulcs a változáshoz! Amikor megengedésben vagy, nem egyet értesz és igazodsz, és nem ellenállsz és reagálsz. Teret adsz a testednek, amiben létezni tud.

- Ne menj bele semmilyen negatív bírálatba. Ne magyarázd, amit a tested adott pillanatban tesz. Vegyél egy mély levegőt, és légy a testeddel. Képzeld azt, hogy egy síró gyermekre vigyázol. Milyen nyugalom lennél annak a gyermeknek? Lennél az a magad számára is?

- Tedd fel a kérdést: "Testecském, mi az, amit mondasz nekem? Milyen információt adsz nekem? " A tested folyamatosan rengeteg információt szed össze. Kérdezd: "Ami épp történik, az az enyém vagy azt vettem magamra, hogy mások hogyan érzik magukat körülöttem?" Mondd: "Mindazt, ami nem az enyém, visszaküldöm a feladónak."

- A tested élő! Hála istennek. Ami félelemnek vagy nyugtalanságnak tűnik, az valójában a tested elevensége. A tested nonstop szolgáltatja neked az információkat a körülötted zajló dolgokról. Amikor azt mondod, ez félelem, akkor nem teremtesz semmi mást a félelmen kívül. A nézőpontod teremti a valóságodat.

- Ahelyett, hogy ellenállsz a testedtől kapott információnak, akár használhatod is! Amikor nyilvánosság előtt beszélsz, és feszültséget érzel a testedben, az éberséged az, ami bejelez. Amit félelemnek hívsz, az az, amiről az adott helyzetben éber vagy. Hány ember ül a hallgatóság között azt gondolva. "Óh, istenem, mennyire boldog vagyok, hogy nem nekem kell most a színpadon lennem, meghalnék a félelemtől!"- és te felcsíped ezt az információt és a magadévá teszed.

- Használd a szorongást! A szorongás elevenség. Milyen gyakran intettek óvatosságra gyerekként és nyugtattak azzal, hogy ne félj, amikor valójában izgatott voltál? Megtanultad, hogy az öröm és az izgatottság fiziológiáját a nyugtalanság értelmezésével párosítsd. Amikor megengeded az életteliséget, az egész életed kiterjed. Hajlandó lennél ezt az energiát arra használni, hogy hozzájárulás legyen neked, ahelyett, hogy kontrollálnád? Ha többé már nem magyarázod, hanem használod ezt az energiát, ami maga az elevenség, mennyivel több energia lenne elérhető számodra az életedben, a testedben, a pénzügyeidben és a kapcsolataidban? Ha többé már nem kontrollálsz, milyen örömteli és békés lehetsz?

Milyen örömöt és izgatottságot fedezhetsz fel azon túl, amit eddig szorongásnak hívtál? Ezek azok az ajándékok, amelyeket a tested elkezd majd beazonosítani.


A szerzőről:

Susanna Mittermaier klinikai szakpszichológus és Neked Való Hang és Access Consciousness Facilitátor. Bestseller író és nemzetközi előadó, és a Pragmatikus Pszichológia megalkotója.




Forrás:     https://balancedbabe.com/can-anxiety-actually-gift/

Fordította: Szecskó Emese

10 mítosz a figyelemzavarról

10 mítosz a figyelemzavarokról

Írta: Lu Hanessian

Amikor a fiam nagyon kicsi volt, az emberek nehezen kezelhetőnek tartották.

Boldog, energikus, kíváncsi, kreatívan vezérelt, felfedező, cselekvő, kinesztetikus (mozgással asszociálva tanuló) gyermek, aki azt akarta tudni, miért van „konduktora” a vonatnak (kalauz) és a zenekarnak is (karmester), aki csodálkozott azon, hogy a ketchup foltot hagy a piros pólón, és aki 3 évesen megkérdezte tőlem, hogy mi a lélek.

A fiam olyan hangokat is meghallott, amiket én nem. A zajnak olyan rétegeit, amik bántották a fülét. A pénztárgép hangja az élelmiszerboltban. A légkondicionáló zúgása. Az óra ketyegése. Azt mondta, hogy az elméje millió rádióállomással volt tele, és az összes ugyanakkor volt adásban.

Azt mondta, hogy ettől „izgága” lesz. Mikor 7 éves lett, ez „nyugtalanra” váltott. 10 éves korában ezt „hangyáknak” nevezte.

12 éves korára a „hangyákat folyékony nitrogénba mártották, és teljesen összekenték őt”. És azt mondta, hogy fáj a lába.

Elmondása szerint azért adott ki hangokat és azért volt ütemes, azért beszélt néha hangosan, hogy a hangokat ellensúlyozza a fejében, és azért mozgatta sokat a lábát, hogy elmúljon a combjából a fájdalom.

Szemléletesen el tudta magyarázni a biolumineszcencia fogalmát, de eltévesztette az iskolai feladat utasításait, különösen, ha az volt a kérés, hogy gyorsan és több lépésben hajtsák azt végre.

A tanárok néha azt gondolták, hogy nem figyel.

„Túlságosan is figyelek” – magyarázta nekünk iskola után frusztráltan. –„A fényekre, az emberekre, a hangokra a folyosón, a tanár tekintetére beszéd közben, arra, hogy körülöttem mit csinál a többi diák, és minden másra.”

Nyugtalanság, himbálózás és hangyák

Nem szükséges kifejezetten az ADHD-ről beszélni, hanem elég az egyedi igényű gyerekekről is. A fiam nem rendelkezik ADHD-val, de érti a tüneteit.

„Ha az emberek tudnának együttérezni, és belehelyezkednének egy olyan személy bőrébe, aki érzékeny a környezet összes ingerére, és valóban azt éreznék, amit ő is, többé nem ítélkeznének olyan hamar.”-mondja.-„És akkor a tanárok (és a szülők) nem feltételeznék azt, hogy a gyerek lusta, goromba vagy nem együttműködő.”

Ahhoz, hogy empatikussá váljunk, és a tanulás és a növekedés hídjai legyünk, számításba kell vennünk azt is, milyen régóta figyeljük mások egyedi tapasztalatait és kihívásait, és milyen egyszerűen ítéljük azokat rossznak, helytelennek vagy rendellenesnek.

Kétszáz évvel ezelőtt Dr. Michael Crichton feljegyezte kilenseinek a beszámolóit saját tapasztalataikról és érzékenységükről:

„Az emberek fel-alájárkálása a szobában, ugyanott egy kicsi zaj, egy asztal elmozdítása, egy hirtelen ajtózáródás, egy kicsit melegebb vagy hidegebb hőmérséklet, túl sok vagy épp túl kevés fény: ezek mind rontják a páciensek állandó figyelmét, mivel minden benyomástól könnyen izgatottá válnak. Szédülnek, fejfájásuk van, és gyakran akár olyan idegességi szinteket élnek meg, ami az őrület határát súrolja. Ha az emberek ennek a gyakran előforduló viselkedésnek a hatása alá kerülnek, sajátos módon hívják az idegi állapotukat, ami eléggé kifejezi az érzéseiket. Azt mondják, hogy nyugtalanok.”

Nyugtalanság. Himbálózás. Idegesség. Hangyák.

Habár egyik sem hangzik túl tudományosan, talán pontosabb kifejezések, hogy segítsék a hasonlókat tapasztaló gyerekeket abban, hogy biztonságosnak érezzék a kommunikációt, a kapcsolódást és, hogy a címkézés által kijelölt határok nélkül tanuljanak.

Például a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) címkének hosszú története van. 1968-ban hozzáadták a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders-hez (DSM).

Az elmúlt 10 évben 53%-kal nőtt a 4 és 17 éves kor közötti, ADHD-val diagnosztizált gyerekek száma, ami kb. 6,4 millió gyereket jelent. Susanna Visser a CDC-től megállapította, hogy több mint 10.000 kisgyermeket kezeltek ADHD-val.

A gyerekeknek felírt erős pszichotikumok száma szintén növekedőben van.

Az USA rendelőiben az elmúlt 10 évben negyvenszeresére nőtt a gyermekkori bipoláris rendellenességek miatt tett látogatások száma.

Hiányosság vagy többlet?

A DSM szerint egy ADHD-val diagnosztizált személynél az alábbi tünetek némelyike, vagy akár mind is megfigyelhető:

Nehézség a részletekre való odafigyelésben; gondatlan hibák elkövetése; nemtörődöm és rendetlen módon elvégzett munka; könnyű összezavarhatóság a tárgytól eltérő ingerrel; a folyamatban lévő feladat megszakítása olyan jelentéktelen hangokra vagy eseményekre fordított figyelemmel, amelyet mások gyakran nem vesznek észre; képtelenség arra, hogy a feladatok és tevékenységek során fenntartsa a figyelmet; nehezen fejezik be azokat az iskolai vagy papírmunkákat, amelyek koncentrációt igényelnek; gyorsan váltanak át egyik befejezetlen tevékenységről a másikra; halogatás; feledékenység a mindennapi teendőkben (pl. elfelejt találkozókat, vagy elfelejt ebédet készíteni magának); kudarcot vall a feladat teljesítése közben; nem hallgat másokra, és a társas helyzetekben nem követi a tevékenységek sorrendjét vagy szabályait.

Azt is tekintetbe kell venni, hogy a tehetség, az érzékeli folyamatok kihívásai, és néhány táplálkozási hiányosság, mint pl. a magnézium, cink és B vitamin hiánya, szintén hozzájárulnak a listán szereplő legtöbb jellemző meglétéhez.

Nem kétséges, annak, hogy a zaklatottság, stressz, alváshiány, helytelen táplálkozás és a másokkal napi 24 órás kapcsolattartás high-tech korában éljünk, agyunk figyelmi, összpontosítási és emlékezési képességeivel fizetjük meg az árát. A szükséges egészségmegőrző hozzájárulások nélkül (pl. elegendő pihenés, helyes táplálkozás, immunerősítő mindfulness („éberség”)praktiták és gyakorlatok) az agyunk és az idegrendszerünk a fenti lista sok jellemzőjét hozhatja létre.

Ha egy gyermek traumát, elhanyagoltságot, érzelmi vagy fizikai bántalmazást, vagy szegényes összekapcsolódásokat tapasztalt meg kisgyermekkorában, életének első néhány évében, nagymértékben megnő az esélye annak, hogy a fenti tünetek megjelenjenek a viselkedésében. Ha egy gyermeknek egyedi igényei vannak, - például érzékszervi és hallási feldolgozási nehézségei vannak -, és a gyereket félreértjük: nehezen kezelhetőnek, ellenállónak, nem közreműködőnek értelmezzük, következésképpen inkább büntetően semmint intuitívan foglalkozunk vele, akkor valószínűleg szintén sok fenti jellemző fog nála előfordulni.

Mai kultúránkban az ADD egy öndiagnosztizáló vicc lett azon „multi-tasker”-ek körében (több dolgot egyszerre végző személy), akik nem tudnak koncentrálni, nem fejezik be a projektjeiket, és a ház kulcsaival együtt a kocsi kulcsát is a kesztyűtartóban hagyják.

Fenti nehézségek listája természetesen nem képezi vicc tárgyát, hanem emberségesebb megközelítést érdemel, hogy megértsük, kezeljük vagy akár feloldjuk a szorongás efféle kognitív és neoróbiológiai jeleit és jellemzőit. Előfordulhat, hogy az ADD és ADHD újraértelmezése megkívánja tőlünk, hogy újragondoljuk, mi az a „túl sok” vagy „túl kevés”, hogy újradefiniáljuk a „hiányosság” fogalmát, hogy kibontsuk a fenti jellemzőkben megbúvó ajándékokat, melyeket az optimális és kapcsolódó oktatási környezet kap, és feltegyük a kérdést, létezik-e még egyáltalán a „normális”.

Peter Quily, aki 2003 óta tréningel ADHD-s felnőtteket, „Figyelemtöbbleti Állapotnak” hívja a jelenséget.

„Ez nem annyira hiányosság. Mi mindent látunk. ADD-vel alapvetően nem jól szűrünk, ami azt jelenti, hogy többet látunk, hallunk, érzünk, érzékelünk, mint ahogy mások teszik. Tehát több érzéki benyomást élünk meg másoknál. Problémánk azzal van, hogy túl kreatívak vagyunk, és a sok ötlet közül egyet kell kiválasztanunk és azt végigvinnünk.”

„Reális képem van az ADHD-ról.”- mondja. „Túl sokan tekintik az ADHD-t pusztán patológiának. Csak a negatív oldalát nézik. De ha főleg a betegségek és rendellenességek szemüvegén keresztül néztek minket– mivel kizárólag ezeket keresitek – ki fogjátok hagyni az előnyös jellemvonásainkat.”

Anne Maxwell, író és terapeuta, ettől jobban nem is érthetne egyet. Mindenféle egyedi igénnyel és saját tanulási stílussal rendelkező gyermekkel foglalkozik. Maxwell visszaemlékszik arra, amikor egy szülő elvitte hozzá a lányát, hogy segítsen neki, és az aggódó és felbőszült anya azt mondta: „A lányom rosszul viselkedik.”

Munka közben azonban Maxwell nem vett észre rossz magatartást. Ezzel szemben egy összetett történettel rendelkező örökbe fogadott gyermeket látott, aki kisgyermekként még az utcákon kóborolt.

Az édesanyja kifejtette: „Az apja kábítószer túladagolásban halt meg, az örökbefogadó családtagnak pedig túl sok problémája volt.” Ezután Maxwell feltette védjegyének számító kérdéseit, olyan kulcskérdéseket, amelyek elmondása szerint képesek mindent megváltoztatni: „Mi van akkor, ha ő nem probléma? Mit tudsz róla? Mire van szüksége?”

Egy héttel később az anya a követezőket jelezte vissza Maxwellnek: „Amikor elvetettem azt a gondolatot, hogy ő egy probléma, és el kezdett érdekelni, hogy mire van szüksége, minden sokkal könnyebb lett.”

„Te mit tudsz?”

Maxwell, aki okleveles klinikai szociális munkás és játékterapueta, a megalapítója a houstoni „Child and Family Play Therapy Center”–nek (Gyermek és Családi Játékterápia Központnak), ahol munkájával hozzásegíti a családokat ahhoz, hogy képesek legyenek megtenni azokat a változtatásokat az életükben, amit akarnak, és amire igényük van.

„Amikor megváltoztatod a nézőpontodat, és megváltoztatod a valóságodat.” –mondja Maxwell.

Könyvében, melynek címe „Tanítanál-e egy halat fára mászni?” és, melyet barátaival és egyben kollégáival, Gary Douglas-szel és Dain Heer-rel írt, Maxwell egy másfajta nézőpontot nyújt azokkal a gyerekekkel kapcsolatban, akik „különböznek társaiktól, nem kevesebbek, nem rosszak, nem hibásak, akik más módon tanulnak, nem rosszabbul, nem tévesen.”

„A probléma az, hogy arra bátorítják őket, azt mondják nekik, hogy illeszkedjenek egy olyan tanulási módszerhez, ami nekik nem működik, és aminek következtében úgy érzik, valami baj van velük, hogy buták vagy lassúak, vagy nem tudják, hogyan tanulhatnának.” – magyarázza.

Maxwell el van ámulva az egyszerű kérdések erejétől, amelyek kifejezésre juttatják kliensei legelemibb szükségleteit, vagy akár tehetségüket és céljaikat is.

A „Mi történt?” helyett azt kérdezd, „Te mit tudsz erről?”, szorongásos helyzetben pedig a „Mi a baj?” helyett a „Mi a helyzet?” kérdést tedd fel. Ez kinyitja az ajtókat, és kihozza a gyerekeket a beszűkült gondolkodásmódból, a konfliktusból. Olyan térbe lépnek, amely a sajátjuk.

„Azt láttam, hogy még azok a gyerekek is, akik levertnek látszottak a körülmények miatt, amibe beleszülettek, vagy amelyben adott helyzetben találták magukat, valahogyan tudták, hogy a dolgok lehetnének másképpen, lehetnének jobban.”

„Amit a szülőknek mondanék az az, hogy elengedhetetlen tudni, hogy mi az ADHD és mi nem az. Illetve, hogy olyan embertől gyűjtsenek információt róla, aki valójában ismeri. Ha elhiszed a mítoszokat, megerősíted őket. Akaratlanul is bántod a gyermekedet a tudatlanság és félreinformáltság fenntartásával. A tekintélyelvű nevelés épp ellenkező viselkedést vált ki. Ha nem érted meg gyermeked agyának működését, azt, hogy miképp tanul, kevésbé hatékony, stresszesebb szülő leszel, és ennek eredményeképpen gyermeked is feszültebb lesz.”

Amikor Emily Talley lányát az elmúlt évben ADHD-snak értékelték és diagnosztizálták, a3 gyermekes Collinswood anyuka felismerte: „Nem arról van szó, hogy szándékosan ellenállt volna. Ez nem ellenszegülést mutat. Ez egy biológiai tevékenység. Úgy gondolom, hogy szülőként egy ilyen diagnózis megengedi nekem, hogy hálás legyek a gyermekemnek is.”

Mítoszok és téves értelmezések

Az alábbiakban 10 mítosz olvasható gyermekeink egyedi igényeiről és képességeiről, amelyeknek az újraértelmezését és újraformálását érdemes fontolóra venni.

1.mítosz: Képesnek kell lenniük a koncentrálásra és a figyelésre.

Ez a klasszikus „kellene”. Ritu Pandua szerint, aki Voorhees jógaedző, „a befelé fókuszálás olyan képesség, amely segít a gyerekeknek a kifelé fókuszálásban. Amikor megtanítom a gyerekeknek a légzés erejét, hogy miképp irányítsák a légzésüket a befelé fókuszáláshoz, és, hogy elfelejtsék az összes, őket zavaró gondolatot és zajt, nagy váltást látok bennük.” Ha a gyereknek gondja van a fókuszálással, előfordul, hogy minden második percben dobol az asztalon, kibámul az ablakon, vagy felkel a helyéről, mivel a koncentrálás képessége kihívás neki. Talley hozzáteszi: „Azt hiszem, a lányomnak teljesebb rálátása van, jobban érti az ADHD-t, az elméje és a teste működését. Mostanra már felismeri a kioldógombjait azoknak az időszakoknak, amikor nehezebb számára a fókuszálás, és azokkal az eszközökkel is rendelkezik, amelyek hozzásegítik, hogy ismét a saját középpontjába kerüljön.”

2.mítosz: Szándékosan keverik a bajt.

Egyik első osztályos sem azzal kel fel reggelenként, hogy szándékosan bajt okozzon aznap. Ha baj történik, mindig rejlik mögötte egy felderíthető kiváltó ok. A baj egy belső konfliktus külső hatása, és, amikor mások reakciói is belekeverednek, a baj már egy kapcsolati dinamikáról, és nem pusztán a gyerekről szól. Maxwell hozzáteszi: „Nagyon sok gyermek unatkozik, „alulösztönzött”, és nem tudja, hogyan kezelje azt, hogy hibásnak tartja vagy butának érzi magát.”

3.mítosz: Illeszkedniük kell a tanulási normákba.

Minden gyermek egyedien tanul. Mivel az USA-ban 10 gyerekből 1-et érint az ADHD, és diákok milliói vesznek igénybe speciális tanulási igényeik miatt különböző szolgáltatásokat, a tanulási norma eszméje egyre inkább tévesen meghatározottá, és gyakran mérhetetlenné is válik. A tesztelés csak a történet egy részét mondja el, és nagyon sok okos gyerek nem teljesít jól rajtuk. Az egyedi igényű és tanulási stílusú gyerekek szembemennek a normákkal.

4.mítosz: Az ADHD magatartászavar.

Az egyszerűen csak megfigyelt viselkedésből levont végleges következtetés ritkán lesz pontos. A modern technika eljövetelével már belátásunk nyílik az agyba, még egyenként a sejtekbe is, hogy megfigyeljük az idegi kisüléseket és a velük megegyező agyi működéseket, és nem csak azt, hogy melyik kéregállományban történik, hanem a személy érzelmeit, érzékeléseit, és gondolati folyamatait is láthatjuk. „Valójában, -mondja Quily,- az ADHD nem viselkedésmód, hanem az agy szürke- és fehérállománya közötti agyi kapcsolás és a térfogatbeli szerkezeti különbségek adják.”
Az érzékszervi folyamatok kihívásai megnyilvánulhatnak a viselkedésben is, de az agynak azon képességében gyökereznek, hogy a belső és külső érzékszervi információkat feldolgozza. Például azt mondani a gyereknek, hogy ne duruzsoljon, olyan, mintha a gyerek agyától kérnénk azt, hagyja abba az érzékszervi információk efféle feldolgozását.

5.mítosz: A megküzdési mechanizmusuk nem megfelelő.

„Valójában, - mondja Maxwell,- az ADD, ADHD, OCD-vel és autizmussal rendelkező gyerekek teste és agya más, így eltérő igényeik vannak, beszabályozással és mozdulatokkal szükséges őket lenyugtatni. Amikor a gyerek enyhén megüti a lábát, a testét szabályozza. „Ha azt akarjuk, hogy a gyerekek adaptívabb formáját sajátítsák el a megküzdésnek, értenünk kell, hogyan tanítsuk a készségeket kontextusba helyezve, hogy a játékon, elköteleződésen és részvéten keresztül tényleg megtanulják és megszilárdítsák őket.

6.mítosz: A gyermeked nem ismeri az igényeit.

Az egyetlen személy, aki igazán tudja, milyen a gyerekednek lenni, az a gyereked. Eszerint, a legmegfelelőbb személy arra, hogy megállapítsa, hogyan érez vagy mire van szüksége, szintén a gyermeked. Ha azt mondja, nem tudja, csak azért van, mert még nem lett megtanítva, hogyan vizsgálja az érzelmeit, kényelmetlenség-érzetét, és szükségleteit illetve az sem, hogyan fogalmazza meg és fejezze ki őket. Ez tanítható készség, és ahogy nő, a saját érdekében minden egyes gyereknek meg kell tanulnia az önérvényesítést. „Az, aki befelé-fókuszált, kapcsolatban van önmagával, és így tudja, mire van szüksége, és mit kell tennie.” – biztosítja Pandya, aki fiatalok százaival dolgozik New Jersey környékén.

7.mítosz: Mivel gyerekek, nincs rálátásuk arra, hogy mi történik.

Maxwell szerint: „A szülők azt mondják: ’Honnan is tudhatná, hisz csak egy gyerek?’, ’Túl kicsi volt ahhoz, hogy emlékezzen rá.’, de a tény az, hogy valóban emlékszik, és olyan módon tapasztalja meg a dolgokat, amit nem mindig tud neked elmagyarázni vagy megmutatni.”

Quily, aki a vancouveri intézet társigazgatója, még a következőket teszi hozzá:

8.mítosz: Ha ADD-d van, nem lehetsz jó az iskolában és nem lehet jó munkád.

„Valójában, -mondja,- nagyon sok kiscégtulajdonosnak van figyelemhiányos zavara, és van 4 ADHD-s milliárdos is.” Talley szerint: „A gyermekemnek ADHD-ja van. Csodálatos, éles eszű, kreatív lány, és éltanuló.”

9.mítosz: Ez már csak így van, és nem tud megváltozni.

„Ez egy másik romboló tévhit az ADD-vel vagy feldolgozási nehézségekkel rendelkező gyerekekről” – halljuk Maxwelltől. – Nem csak a dolgok változhatnak meg, de segíthetünk a gyermekeinknek is, hogy erőteljes és pozitív változáskatalizátorai legyenek önmaguknak és a világnak is.”

10.mítosz: Más emberek jobban ismerik a gyerekedet, mint te magad.

Quily megjegyzi: „Minden szülőnek tudnia kell, mi az, ami a gyermekének működik. Beszélgessenek más szülőkkel. A tudatlanság szégyent szül. A társadalom nemcsak a gyermekedet szégyeníti meg, hanem szülőként téged is. Az ADHD-val rendelkező emberek miatti feszültség mértéke minden várakozást felülmúl.”

Forráscikk:

http://www.courierpostonline.com/story/life/2015/02/27/myths-attention-disorders/24132797/

További információkat itt találsz:

Anne Maxwell, Gary Douglas és Dain Heer: "Would You Teach a Fish to Climb a Tree?"

https://accessconsciousness.me/shop/2014/02/21/teach-fish-climb-tree-anne-maxwell-lcsw-gary-m-douglas-dr-dain-heer/

Pete Quily oldalai: www.addcoach4u.com vagy www.adultaddstrengths.com

www.totallyADD.com

"Pozitívan ADD": http://www.drhallowell.com

Ritu Pandya, jógatanár: https://www.facebook.com/pages/Happiness-Within

Fordította: Szecskó Emese

Mit tudnak a gyermekeid a pénzről?

Mit tudnak a gyermekeid a pénzről?

Írta: Gary Douglas

Gyermek és serdülőkorodban tabutéma volt a pénz? Rengeteg új vállakozásötleted és módszered volt arra, hogyan keress pénzt, amik miatt azt mondták rád, hogy tévedsz? Vagy esetleg ignoráltak, amikor ezekről beszéltél. Vagy azt mondták, hogy lehetetlen, és egy nap majd rájössz, hogy is működik az igazi világ. Vagy csak nem tudtad, hogyan vidd tovább és valósítsd meg valójában az ötleteidet.

Azt szeretnéd, hogy a gyermekednek ugyanolyan valósága legyen, mint neked volt, vagy az a forrás szeretnél lenni számukra, ami valami másra bátorítja őket? Mi lenne, ha tudhatnák, amit tudnak, és bátoríthatnád őket arra, hogy a pénzzel örömük és játékosságuk legyen? Mi lenne a más számodra pénzügyileg, ha olyanokat kérdeztek volna tőled, hogy: "Mit tudsz a pénzről, amit senki más nem tud?"

Esélyes, hogy sokkal többet tudsz a pénzről, a készpénzről, a bőségről és az üzletről, mint gondolod, és ugyanez a helyzet a gyerekekkel kapcsolatban is. Hajlandó lennél megengedni nekik, hogy tudják, amit tudnak?  Hajlandó lennél bátorítani a kreativitásukat és az inspirációjukat?

Íme három eszköz, amit használhatsz, hogy erőt adj a gyermekeidnek a pénzzel kapcsolatban:

1. Bátorítsd őket arra, hogy kérjenek pénzt

Tanítsd meg a gyermekedet pénzt kérni, tanítsd meg arra, hogy öröme legyen a pénzzel, és hogy meglássa azokat a lehetőségeket, amiket a pénzzel meg lehet teremteni. A gyerekeknek rengeted brilliáns ötletük és végtelen mennyiségű energiájuk van, amivel hozzájárulnak a teremtéshez, dolgozzanak bármin. A gyerekek gyakran nem a jutalomért visznek végig egy projektet, hanem az izgalom és a lelkesedés miatt, amivel egy ötletet valósággá váltanak.

Talán már hallottad: "Kérjetek és adnak nektek." Sajnos a gyerekeinket túl gyakran tanítjuk a kérés ellenkezőjére. Azt mondjuk nekik, hogy kérni udvariatlanság. Vagy, hogy meg kell elégedniük azzal, amijük van. De a valóság az, hogy kérned kell azt, amire vágysz. A kérésnek nem feltétlenül kell másvalakihez szólnia, de akár azt is lehet. A kezdők, amikor a gyermeküknek van egy kreatív ötletük, tanítsák meg őket arra, hogy feltegyék a kérdést: "Mi más is lehetséges még, amit eddig fontolóra sem vettem?" és "Mit tehetek ma és mi lehetek ma, hogy most azonnal megteremtsem ezt az ötletet?"

2. Válassz!

A gyerekek számára az egyik legnagyobb ajándék az, hogy azzal a nézőponttal jönnek, hogy minden lehetséges és semmi nem állíthatja meg őket. Hajlandóak kérdezni. Hajlandóak új utakat kigondolni, hogy hozzáfogjanak valamihez. Hajlandóak sikoltozni, rugdosódni és sírni, hogy elérjék, amire vágynak. Ez szülőként és felnőttként nem mindig működik nekünk, de mi lenne, ha arra ösztönöznénk a gyerekeket, hogy megteremtsék a vágyaikat? Hogy megküzdjenek érte. Hogy soha ne adják fel.

Szülőként nem az a dolgod, hogy felneveld a gyerekeid és megmondd nekik, hogy mit kellene és mit nem szabad csinálniuk. Helyette inkább tegyél fel nekik kérdéseket, és engedd meg nekik, hogy válasszanak. Néhány választásuk működni fog. Néhány nem. De, ha megengedésben vagy a választásaikkal, akkor éberek  lesznek arra, hogy mi működik és mi nem működik számukra.

3. Ne mondd meg nekik, mit kellene tenniük

Megondta neked valaha is bárki, hogy mit kellene a jövőre nézve tervezned? Nem idegesített ez téged halálra? Azt gondoltad, "Honnan is tudhatnád te, milyen lesz számomra a jövő!?"?

Henry Patterson, akinek 9 évesen már a 3. saját vállalkozása valósult meg:
http://www.nlcafe.hu/csalad/20130220/vallalkozo-kisfiu-siker/

Lehet, hogy gyermekként nem tápláltak, ösztönöztek és hatalmaztak fel téged arra, hogy az a kreativitás legyél, aki valójában vagy, de választhatod azt, hogy a gyermekeid részére az leszel. Megmutathatod nekik, hogy valami más is lehetséges. Kérdezd őket. Engedd meg nekik a választást. Bátorítsd őket, hogy éberek legyenek arra, hogy mit teremt a választásuk, és nem számít, hogy milyen nehéz, ne mondd meg nekik, mit tegyenek.
Add meg nekik az erőt, hogy tudják, hogy tudnak.

El tudod képzelni, milyen lesz a világ, és a jövő milyen lehetőségeit teremtjük meg akkor, ha elismerjük a gyermekeink hozzájárulását? Az teremti meg a jövőt, amit ma választasz, és ami ma vagy. Tehát mit választhatsz és mi lehetsz  ma, hogy új valóságot és jövőbeni lehetőségeket teremts most azonnal?

Forrás: http://garymdouglas.com/what-do-your-kids-know-about-money

Fordította. Szecskó Emese

Csak akkor vegyél fel kesztyűt, ha fázol..

Hogyan bánj a nehéz természetű emberekkel

Írta: Gary Douglas

A nehéz valójában azt jelenti, hogy nehéz a kedvére tenni. Ha ilyen nehéz természetű személlyel akad dolgod, ők általában fix nézőpontból működnek, és megvannak a helyes válaszaik.

Ha valaki ilyennel foglalkozol, nem akarsz harcba keveredni vele, mert a saját nézőpontjukat fogják védelmezni és még erősebben küzdenek. Azt szeretnéd tenni, hogy megkerülöd a helyzetet, és olyan dolgokat mondasz, pl.: "Értem, amiről beszélsz, és mit szólnál ahhoz, hogy..?"

A kérdések új lehetőségeknek nyitnak ajtót. Amikor nem kérdezel, akkor az emberek rá vannak kényszerítve, hogy a nézőpontjaikat védelmezzék. Mekkora változás lehetséges, ha valaki a nézőpontját védi? Na igen, semennyi. Ha kérdezel, akkor megengeded a másiknak, hogy valami olyat mondjon el neked, amit te esetleg nem látsz. Ez nem azt jelenti, hogy nekik van igazuk, és te tévedsz, vagy hogy neked van igazuk és ők tévednek, csak az van, ami.

Három helyzet, amikor a bajos emberek még nehezebbé szeretnék tenni a helyzetet, és amit te tehetsz ezzel kapcsolatban:

1. A nehéz természetű emberek gyakran használnak haragot arra, hogy harcot és védekezést teremtsenek

Amikor valaki dühös rád, azt akarja, hogy visszavágj vagy megvédd a nézőpontodat. Amikor visszatámadsz, az ennek az energiának a folytatásához tesz hozzá, és még többet teremt belőle. Tényleg ez az, ahol élni és ahonnan alkotni szeretnél vagy valami másra vágysz? Mire vágysz, amit tenni szeretnél és amiként létezni szeretnél? Tisztában kell lenned azzal, hogy mi az, amit teremteni szeretnél magadnak, ami működik neked.

2. A nehéz természetű emberek ítéletet használnak a kontrollteremtésre, és arra, hogy meghatározzák a választásodat

Ha valaki ítéletet használ arra, hogy kontrolláljon téged, azt kell mondanod, hogy "Wow, nagyon köszönöm a törődést!". Ez kérdésbe helyezi őket azzal kapcsolatban, hogy vajon valóban gondoskodóak vagy sem és meghátrálnak. Ha az kell nekik, hogy igazuk legyen, akkor soha nem lesznek képesek elismerni, hogy tévednek. Akik ítéletet használnak, azt akarják hinni, hogy bízni fogsz bennük, szeretni fogod őket és igazat adsz nekik. Ezt úgy tudod kezelni, hogy soha nem kell, hogy igazad legyen. Engedd, hogy minden csak egy érdekes nézőpont legyen.


3. A nehéz természetű emberek hazudnak neked

A hazugokkal könnyű bánni, mert igazából megadják neked azt az információt, amivel kezelni tudod őket.  Ismerd el a hazugságot, és többé soha nem kell elfogadnod, amit mondanak, mert történjen bármi, hazudni fognak. Csak köszönd meg, harc vagy szembesítés nélkül és majd változtatnak, ha azt választják. A konfrontáció sosem működik, hanem azt teszi, hogy megköveteli a másiktól, hogy felvegye a kesztyűt és harcoljon.


Mi lenne, ha soha többé nem kellene harcolnod? Mi lenne, ha minden csak egy választás lenne?

Ha valaki olyannal kell foglalkoznod, akinek nehéz természete van, akkor mindig a kérdések terébe akarod helyezni őt, amit te már látsz, de ő még nem. Adj nekik valami olyat, ami miatt azt fogják megkérdezni tőled, hogy "Ez alatt mit értesz?" Egy remek módja ennek az, ha elismered, hogy épp milyenek.

Például,ha valaki bajos természetű, akkor nem akarod neki azt mondani, hogy egy pokoli kis rohadék (Evil Little Fuck) vagy, mert az háborút indít. De ELF-ként elismerheted őket, "Tyűha, micsoda egy ELF vagy!", ami kérdezésbe fogja tenni. Meg fogják kérdezni: "Mi az az ELF? Mit jelent ez?" Ne áruld el neki, hogy mit értettél alatta. Hagyd kérdésben.

A legfőbb dolog, amikor nehéz természetű emberrel van dolgod, az az, hogy megértsd, nem arról van szó, hogy neked igazad van, ő pedig téved. És arról sem, hogy neki van igaza és te tévedsz. Arról van szó, hogy egy másfajta lehetőség bukkan fel. Amikor hajlandó vagy azokat a kérdéseket feltenni, amik őket is kérdezésre sarkalják, akkor számodra a dolog meg fog változni.



Forrás:
http://garymdouglas.com/dealing-with-difficult-people

Fordította: Szecskó Emese

Egyenes beszéd - avagy egy ajtó a lehetőségeidhez?

Hogyan legyél nyitottabb és kérd azt, amit igazán szeretnél

Írta: Gary Douglas

Ha beszélgetsz a barátoddal vagy a házastársaddal, indirekt módon teszed azt? A beszélgetéseitek mindig megoldatlan vitákban végződnek, amik, úgy tűnik, nem haladnak előre? Félsz egyenesen kifejezni az érzéseidet? Ahhoz, hogy több könnyedséget teremts a randizásban vagy a kapcsolatodban, tisztába kell jönnöd azzal, hogy igazán mit is próbálsz kommunikálni. Ideje megtanulni, hogyan légy nyitottabb és, hogy valóban kérd, amit szeretnél a párkapcsolatodtól!

Beszéljünk nyíltan: a nők szoktak szövegbe rejtve beszélni. És ha azt gondolod, hogy te nem ezt teszed, nézd meg ezeket a példákat:

·         Mi van akkor, ha a „Még nem szeretnék gyereket” valójában azt jelenti: „Hajlandó vagy engem támogatni, amíg meghódítom a világot?”

·         Mi van akkor, ha a „Túl fáradt vagyok” dekódolva azt jelenti, hogy „Egyre unalmasabb a szexuális életünk, mi más is lehetséges?”

·         Mi van akkor, ha a „Nem szeretem a barátaidat” mögött az a gondolat áll, hogy „Nem elég izgalmas az életem, és a barátaid erre emlékeztetnek”?

 A legtöbb indirekt mondat az ítéletektől és a következtetésektől való félelmen alapul, amik félelmetessé teszik számunkra, hogy valamit a nevén nevezzünk.

Ha megtanuljuk, hogyan legyünk nyitottabbak és hogyan legyenek egyenes beszélgetéseink, akkor végül képesek leszünk olyan kapcsolatokat kiépíteni, amik megengedik számunkra, hogy az életünkben igazán azok legyünk, akik vagyunk. Ezek a beszélgetések a saját életünkbe is meginvitálnak bennünket. Mi van, ha eddig az életed perifériáján éltél, és a beszélgetéseid ezt tükrözték?

  

Ennek a megváltoztatása azzal kezdődik, hogy szembenézel a valósággal – és felteszed azokat a kérdéseket, amiket nem szeretsz feltenni. Tudod, azokat a kérdéseket, amiket elkerülsz, mert, ha feltennéd őket, akkor meg kellene változtatnod az életedet. Az a mókás, hogy mindezen ellenállás alatt világosan láthatóan van benned egy vágy arra, hogy megváltoztasd az életed, különben most nem lennél itt, hogy ezt olvasd!

 Íme öt kérdés, amiket elkezdhetsz kérdezni magadtól. Lehet, hogy most azonnal nem kapsz rájuk választ, de, ha továbbra is felteszed ezeket a kérdéseket, akkor a jövőbeni lehetőségeid susogásai beszélni kezdenek hozzád. (Ahogy a partnered is! Egy teljesen más módon..)

1.      Mit is akarok igazán?

2.      Mi más lehetek vagy mit csinálhatok másként, ami megváltoztatná a jelenlegi helyzetemet?

3.      Mit teszek helytelenné, ami nem az?

4.      Mit teszek helyessé, ami nem az?

5.      Mi működne nekem ebben a helyzetben?

 Lehet, hogy azért szokásod indirekt módon kommunikálni, mert egy „feljavítandót” választottál, és így motiválod őt anélkül, hogy észrevenné. Talán azért nem tanultad meg kérni, amit igazán szeretnél, mert így véded magad, ha esetleg nem kapnád meg. Vagy esetleg azért, mert mindig próbálsz alázatos nő lenni, miközben valójában vezérkanca vagy. :)

 Az okok, hogy miért, nem számít, hacsaknem hívnak téged arra, hogy valami mást válassz. Amikor elkezdesz magadért választani, és ezekbe a választásokba belevonod a világot is, akkor új lehetőségeket kezdesz teremteni a kapcsolataidban és az életedben.

·         Mi lenne, ha a saját eljárásod alapján hódítanád meg a világot?

·         Milyen új beszélgetéseid lehetnek, amik a lehetőségek térűrjébe mozdítanak téged?

·         Kit invitálhatsz a beszélgetéseidbe, ami így kiterjesztené azt, ami igazán lehetséges?

Az, hogy mindenkit belevonsz a választásaidba nem azt jelenti, hogy magadat az utolsó helyre helyezed. Azt jelenti, hogy magadat is belevonod! Minél inkább beleveszed magad, annál kisebb lesz a kísértés, hogy ködfüggönyt teremts, ami megállít abban, hogy azt kérd, amit igazán szeretnél. Ez az összes kapcsolatodon működik, nem csak a szerelemben!

Itt az ideje, hogy abbahagyd, hogy be és megveszed a téged korlátozó hazugságokat és elkezded feltenni azokat a kérdéseket, amik kiterjesztik a választásaidat?

Szeretnél még több tanácsot az Access Consciousness alapítójától, Gary Douglastől? Látogass el a honlapjára, nézd meg a blogját és a hamarosan következő tanfolyamait:

www.garymdouglas.com

Forrás: http://dailyurbanista.com/2016/11/15/how-to-be-more-open-in-relationships/

Fordította: Szecskó Emese

Teremts pénzt a káosszal!

                                                                            Változtass a pénzügyi helyzeteden káosszal

Néha, mindenféle jó indok nélkül, olyan mintákat teremtünk, amik uralkodnak az életünkön, és úgy tűnik, hogy lehetetlen őket megváltoztatni. Minták, amikkel adósságot vagy boldogtalan kapcsolatokat teremtünk. A munkahelyekről való kiesés mintáit. Minták, hogy az életet soha véget nem érő drámák sorozataként éld.

„Ha mintád van, akkor van ott egy rendpont.”- magyarázta Gary Douglas, az Access Consciousness alapítója mostanában.-„Megteremtetted ezeket a rendpontokat, hogy létrehozd a helyzetet.”

Dr. Dain Heer minden rendpontot egy szilárd tömbhöz hasonlított. Az egyre csak halmozódó tömbök a valóság tömör falait hozzák létre, és ezeket a mintákat lehetetlennek tűnik megváltoztatni.

Az az elképzelés, hogy küzdened kell a pénzért, rendpont. Minden ok és igazolás szintén rendpont.

Nos, az a vicces, hogy a rendpont mozaikszava a POO (angol szójáték: Point Of Order – POO jelentése szar – a ford.)! Szóval, ha szart használsz arra, hogy korlátozd magad - nem akarnád ezt megváltozatni?

Minden alkalommal, amikor kiveszel egy téglát ebből a szilárd falból, az egyre több lehetőséget nyit meg, és egyre könnyebb lesz és változik minden.

Az egyik legdinamikusabb módja a szar pusztításának az, ha káoszt csöpögtetsz. A káosz boldog és örömteli, és minden, amiről tudtad, hogy te vagy, de nem engedted meg magadnak, hogy az legyél, mivel senki más sem tette volna!

Ahogy Dain mondja, „Miközben felnősz ebben a világban, nem vagy hajlandó az a káosz lenni, ami eltörli más emberek korlátait, más emberek hülyeségeit, más emberek őrületét. Arra szintén nem vagy hajlandó, hogy az a káosz légy, amitől az anyukád és apukád rossznak vagy helytelennek érezné magát. Így azt csinálod, hogy fenntartod, hogy az a rend legyél, ami érvényesíti a szüleid pénzügyi valóságát.

Rend az, amikor mindent statikusan tartunk, és nem változtatunk meg semmit, így a pénzzel való küzdelem mintája sem tud megváltozni.

Helyette, mennyi káoszt kellene csepegtetned az életedbe, hogy annyi pénzed legyen, hogy ne tudj megszabadulni az egésztől?

Ha szeretnél még többet a pénzzel és a tudatos neveléssel kapcsolatban, és szeretnéd megtudni, hogyan lett valakinek munkája egy tisztítás futtatásával, hallgasd az Access Consciousness rádióműsorát, a Voice America-t itt:

https://www.voiceamerica.com/episode/94696/when-do-you-know-its-time-to-change

Gary és Dain rendszeres házigazdái a Voice America-nak minden csütörtökön 23:00 órától (magyar idő szerint) itt:

https://www.voiceamerica.com/show/2156/access-consciousness

Mennyi káoszt tudsz becsöpögtetni az életedbe, ha megszerzed a tisztításokat és rögzített anyagokat a műsorból? Csak 10 $-ba kerül, hogy tagja legyél a Pearls of Possibilities-nek (A Lehetőségek Gyöngyei):

https://accessconsciousness.me/shop/2014/08/04/pearls-possibilities-membership/

Mit teremtene az életedben, ha erre költenél 10 dollárt? Minden alkalommal, amikor játszol a tisztításokkal, mélyebbre jutnak, ezáltal adva neked több szabadságot és nagyszerűbb választásokat.

Forráscikk:

http://access-consciousness-blog.com/2016/10/change-your-money-situation-with-chaos/

Fordította: Szecskó Emese