3 hazugság, amely hozzáláncol bennünket a bűntudathoz és a szégyenhez

 

A bűntudat és a szégyen olyan bonyolult érzések, amelyek rengeteg szükségtelen szenvedést hoznak létre. Mivel majdnem teljesen ugyanúgy működnek bennünk, a szégyen és bűntudat általában egy összetett egészet alkotnak.

 Írta: Hale Dwoskin

    

Nagyon sok félreértés van a bűntudattal és a szégyennel kapcsolatban. Ezek közül nagyon sokat azok tartanak fenn, akik arra próbálják meg használni ezeket az érzéseket, hogy a hatalmukban tartsanak és feltartóztassanak minket. Nem fogom megnevezni azokat, akik ezt teszik velünk, de ha megvizsgálod az életedet, nagyon nyilvánvalóvá válik a kilétük. Igazság szerint a cikk alatt szeretnék hallani tőled azokról a kreatív módszerekről, ahogy ellened használták ezeket az érzéseket.

A bűntudat és a szégyen olyan bonyolult érzések, amelyek rengeteg szükségtelen szenvedést hoznak létre. Mivel majdnem teljesen ugyanúgy működnek bennünk, a szégyen és bűntudat általában egy összetett egészet alkotnak. Azonban, míg szégyen nélkül lehetséges bűntudatot érezni, szégyent nem érezhetünk bűntudat nélkül. A következőképpen tudjuk megkülönböztetni őket: a bűntudat az az érzés, ami egy bűn után következik, amit észrevettünk. "Rosszat tettem." A szégyen pedig az az érzés, amikor rosszá tesszük, helytelenítjük magunkat azért, amit felismerünk, hogy tettünk. A szégyen másfelől egy gyászhoz, bánathoz kapcsolódó érzés.

Ebben a cikkben először feltárom és leleplezem a leggyakoribb bűntudattal és szégyennel kapcsolatos félreértéseket, mivel e két érzés alattomos módon elrabolja a boldogságunkat, szabadságunkat és lelki nyugalmunkat. Továbbá találni fogsz egyszerű stratégiákat arra is, hogy elengedd ezeket az önszabotáló érzéseket. Mivel a legtöbb tekintetben felcserélhetők, a cikk további részében a bűntudatra és szégyenre együttesen vagy "bűntudatként" vagy "bűntudat/szégyenként" fogok utalni.

 
A Bűntudat és a Szégyen nevében fenntartott hazugságok

Három főbb mítosz van a bűntudattal/szégyennel kapcsolatban, ami gyakran súlyosan korlátozza az életünket és nyomorulttá tesz bennünket. Az első és legnagyobb hazugság az, hogy a bűntudat meg tud védeni minket attól, hogy megbüntessenek. Valójában a bűntudat tudattalanul az, hogy "Tartozom neked" azzal, hogy megkapjam a büntetést. Így van. Amikor bűnösnek érezzük magunkat, vonzzuk a büntetést a világból, és magunknak is megteremtjük. És itt a pofon: soha nem érezzük úgy, hogy eléggé meg lettünk volna büntetve.

 
Első számú hazugság: A bűntudat megóv minket a büntetéstől

 Hogyan bukkan fel az önbüntetés? Először is csinálunk valamit, vagy gondolunk arra, hogy megteszünk valami olyat, amiről azt hisszük, hogy nem kellene megtennünk, vagy helytelen dolog azt tenni.

Érdekes módon gyakran még akkor is bűnösnek érezzük magunkat, amikor nem csináltuk végig az egész külső tevékenységet. Aztán vagy "megússzuk" a világ szemében, vagy nem, de éberek maradunk arra, hogy mit tettünk vagy gondoltunk, és nem vagyunk hajlandóak egykönnyen elereszteni magunkat a horogról. Mivel azt hisszük, hogy a külső büntetés elkerülhetetlen, megbüntetjük magunkat azért, hogy megelőzzük a kapott büntetést. De mivel elképzelésünk sincs arról, hogy a mások vagy akár a saját belső vezérlésünk mit határoz meg megfelelő mértékű büntetésnek, gyakran túlzásba visszük.

 Az első alkalom, amire emlékszem, hogy kiróttam magamra ilyenfajta bűntudat-motivált büntetést, az iskolai előkészítőben volt, amikor dühös lettem az egyik diáktársamra, és olyan erősen meglöktem, hogy megcsúszott, elesett és betört egy üveget. Nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy bántottam, és annyira féltem, hogy a tanárom és a szüleim mit fognak tenni, hogy megbüntessenek, hogy felvettem egy üvegszilánkot és megvágtam vele magam, belül reménykedve abban, hogy a tettem majd megvéd minden közelgő következménytől. Természetesen ez nem működött. Így is megfeddést és büntetést kaptam. Az annyira jelentéktelen volt, hogy még csak elő sem tudom hívni a történteket, kivéve azt, hogy megbüntettek, és ráadásul még egy vágás is volt a kezemen.

 Állj meg egy pillanatra és gondolj valamire, ami miatt bűnösnek érzed magad, hogy megteszed vagy nem teszed, kimondod vagy nem mondod, vagy gondolj csak akár olyasvalamire, amit gondolsz vagy érzel. Egy ponton figyeld meg, hogy bünteted-e magadat, és egy közelgő külső büntetés miatt félelemben élsz-e.

 Amikor azokra a dolgokra gondolsz, amik miatt bűnösnek érzed magad, akkor azt is nézd meg, hogy a bűntudatod valóban megvédett-e téged a büntetéstől, ahogy azt az érzés "megígérte" neked, hogy meg fog. Hasonlóan a többi hazugsághoz, amit más érzésektől hallunk, gyakran azt veszed majd észre, hogy a bűntudatod az ellenkező hatást hozta létre. Azt okozta, hogy megbüntesd magad. És, ha a tetteid másokat is érintettek, az a legvalószínűbb, hogy a bűntudat nem védett meg attól, hogy megbüntessenek. Mindezek után, ha a bűnösség érzése valóban megvédene a külső büntetéstől, nem lennének üresebbek a börtöneink?

 Egy tipp: Egy egyszerű módja annak, hogy megtörd ezt a körforgást, vagy az, hogy eldöntötted, hogy elég büntetést kaptál már, vagy egyszerűen elengeded annak az akarását, hogy büntetni akarod magadat ezért a gondolatért vagy tettért.

 
Második számú hazugság: A bűntudat kordában tart minket

 A második bűntudat nevében fenntartott hazugság az, hogy az érzés megóv minket attól, hogy ismételjük a "rossz" cselekedeteinket. De történt-e veled - vagy valamilyen ismerősöddel - valaha is olyan, hogy bármi, amit tettél, mondtál vagy gondoltál, ami miatt bűnösnek érzed magad, azt egynél többször mondtad, tetted vagy gondoltad? Persze, hogy volt ilyen. Mindannyiunknak volt. A bűntudat gyakran arra ösztökél minket, hogy pontosan ugyanazokat a dolgokat csináljuk vagy folytassuk tovább, amikről azt hittük, hogy már előfordult, hogy rosszul csináltuk őket - újra, magunkra kirótt büntetésképpen. A bűntudat az egyik legnagyobb oka azoknak a tetteknek, melyeket később megbánunk.

 Gondold át a következő példát. Képzeld el, hogy diétázol, hogy lefogyj. Aztán egy picit megbotlasz és eszel egy sütit vagy egy tálkányi fagyit és bűntudatod van miatta. Mit teszel ilyenkor? Pontosan. Megbünteted magad azzal, hogy megeszel még egy sütit vagy még egy gombóc jégkrémet. Most még bűnösebbnek érzed magad. Elég hamar, egyfajta fokozódó büntetésképp a meggondolatlanságod miatt az egész zacskó sütit és az egész bödön jégkrémet kivégzed. És valószínűleg nem engeded meg magadnak, hogy akár  csak egy falatot is élvezz belőle. Ismerősen hangzik? Naná! A fogyókúraipar szép hasznot húz ebből a kevéssé ismert jelenségből, ami a legtöbb diétázó kudarcát okozza.  

 Szintén ez az oka annak, hogy a világ tele van olyan emberekkel, akik különféle módokon vezekelnek olyan bűnökért, amelyeknek az újbóli elkövetéséhez minden szándékuk megvan (ha nem is nyíltan, legalábbis tudatalatt).

Tipp: Ha ebben a bűntudat-körben találod magad, engedd el, hogy újra akarod csinálni, vagy egyszerűen csak vedd észre, mi történik, és üdvözöld azokat az érzéseket, amelyek a viselkedést motiválják, ez majd elkezdi megtörni a mintázatot.

Most nem azt javaslom, hogy mindannyian hanyag fesztelenséggel kezdjünk el csinálni bármit, amit akarunk, az erkölcs vagy a fegyelmezett viselkedés irányelveit figyelmen kívül hagyva. Mivel azonban legtöbbünket nem állítanak meg a bűntudat-érzéseink abban, hogy megtegyünk olyasmit, amit később megbánunk, amikor hajlandóak vagyunk elengedni a bűntudatot/szégyent, az gyakran nagyon a javunkra válik. A bűntudattól/szégyentől való szabadulás azt jelenti, hogy szabadságunkban áll jobb, egészségesebb és támogatóbb választásokat hozni.

 
Harmadik számú hazugság: Ez a mi hibánk

Egy másik terület, ahol a bűntudat jelentős szerepet játszik, az, hogy képtelenek vagyunk túllépni a gyerekkori bántalmazáson. Amikor a szüleink, felvigyázóink, tanáraink vagy spirituális vezetőink bántalmaztak bennünket fiatal korunkban, nehezünkre esik elfogadni, hogy ezek az emberek képesek voltak valami ennyire rosszat tenni. Fiatal korunkban a felnőtteknek (különösen az olyan befolyással bíróknak mint a szüleink) a miénkkel összehasonlítva óriási hatalmuk van a világban. Végtére is ők biztosítják számunkra az ételt és a tetőt a fejünk felett, és nekik kellene megvédeni bennünket a külvilággal szemben. Mivel még nem vagyunk képesek önállóan a túlélésre, az, hogy kiderül a gyarlóságuk, közvetlenül veszélyezteti az életben maradásunkat. Lehetséges, hogy a felnőtteket isteni rangra emeljük, vagy legalábbis Isten földi helytartójáéra. Ezért, amikor bántalmazás ér minket, az egyetlen másik résztvevőt szándékozunk hibáztatni, akit találunk: önmagunkat. Ezt az önvédelem egy torzított, képzeletbeli formájaként tesszük.

 A Sedona Módszer tanfolyamokon gyakran dolgozom együtt olyanokkal, akik gyerekkori bántalmazás túlélői. Mivel a túlélők gyakran önmagukat hibáztatják a történtek miatt, rengetegen bűnösnek érzik magukat, és egész életükben önmagukat büntetik azoknak a felnőtteknek a hibái miatt, akikben megbíztak. Mihelyst elengedik a bűntudat érzését, és abbahagyják, hogy magukat hibáztassák és büntessék a bántalmazóik vétkei miatt, képesek lesznek felszabadítani magukat a trauma és szégyen érzelmi, mentális és zsigeri mintázatai alól, amelybe be lettek zárva.

 Tipp: Ha magadat hibáztatod valaki más vétke miatt, jusson eszedbe, hogy nem a te hibád, még akkor sem, ha úgy érzed. És engedd el azt is, hogy mások hibája miatt magadat akarod hibáztatni.

Forrás: https://www.huffpost.com/entry/guilt-and-shame_b_3862489

 

Fordította: Szecskó Emese

 

Hogyan törj ki az elismerésfüggőségedből

Míg a megbecsültség érzése egy egészséges dolog, az a szükségérzet, hogy az életünkben szereplő emberektől várjuk az elismerést (a főnökünktől, hitvesünktől, szüleinktől, barátainktól, szomszédainktól, még a gyerekeinktől is), az épp ennek az ellenkezője.

Írta: Hale Dwoskin

Mindenkinek szüksége van arra, hogy rendszeresen megbecsülve érezze magát. Ez abból a nagyon emberi szükségletünkből fakad, hogy tudjuk és érezzük, jó munkát végzünk az életben. És abból a tényből is fakad, hogy emlősként megvan a szükségletünk a szüleinkkel, családunkkal és nemzetségünkkel való kötődésre. Ráadásul egy kis elismerés arra sarkallja az agyunkat, hogy felszabadítsa a jóérzés kemikáliáját, a dopamint.

Míg a megbecsültség érzése egy egészséges dolog, az a szükségérzet, hogy az életünkben szereplő emberektől várjuk az elismerést (a főnökünktől, hitvesünktől, szüleinktől, barátainktól, szomszédainktól, még a gyerekeinktől is), az épp ennek az ellenkezője. Az efféle függés az elismeréstől azt okozhatja, hogy kihagysz lehetőségeket, és az összes saját álmodat talonba teszed annak a kedvéért, hogy elfogadjanak, kedveljenek. És még, ha kapsz is helyeslést más valakitől, ha nem érzed jól magad a bőrödben, akkor azt hazugságnak fogod érezni és továbbra is üresnek fogod érezni magad.

Az, hogy azt akarjuk, hogy elfogadjanak bennünket az emberek, általános dolog a társadalmunkban. Legtöbben azt érezzük, hogy anélkül, hogy mások elismernék azt akik vagyunk és amit csinálunk, nem vagyunk értékesek.

Elismerésfüggő vagy?

Hogyan állapíthatod meg, hogy függsz-e attól, hogy keresed mások helyeslését? Ha néhányat felismersz ezekből az árulkodó jelekből, lehetséges, hogy nem a megfelelő helyeken keresed a szeretetet:

- Úgy jellemzed magadat, hogy szeretsz örömet okozni másoknak.

- Sokkal jobban érdekel, hogy mennyi barátod van a Facebookon, mint amennyi valójában az életedben van?

- Hajlandó vagy megtenni bármit, amit a főnököd vagy a hitvesed kér tőled, még akkor is, ha túlzó, vagy túlzott nyomás alá helyez téged.

- Gondot okoz számodra, hogy nemet mondj az embereknek.

- A sikerességedet az alapján méred, hogy mások mit gondolnak rólad. 

- Mások kérésére extra kötelezettségeket vállaltál, csak azért, hogy később neheztelhess rájuk.

- Nem követted az álmodat, hogy vállalkozásba kezdj, énekes legyél, körbeutazd a világot, stb... mert valaki azt mondta, hogy ne tedd.

- Még abban sem vagy igazán biztos, hogy te mit akarsz önmagad számára.

- Nagyon sok szabadidődet felemészti mások igényeinek a kielégítése (és csak ritkán a saját szükségleteidé).

- Ha valami olyat teszel, amit valaki nem ismer el, nagyon bűnösnek érzed magad.

Hogyan hagyd abba az helyeslés keresését?

A mások elismerésétől való függésnek az a kockázata, hogy az életedet végül másokért éled. Nem érzed úgy, hogy szabadon követheted a céljaidat és álmaidat, és ha ezt teszed, bűnösnek érzed magad miatta. De megérdemled, hogy azt az életet éld, amit TE akarsz, és nincs szükséged senkire sem, hogy elismerjen, csakis önmagadra.

Ha megengeded magadnak, hogy igazán ránézz, meg fogod látni, hogy az összes értéked belülről fakad. Megadhatod magadnak közvetlenül az elismerést, amit másoknál keresel.

Íme egy egyszerű eszköz, amit használhatsz, hogy abbahagyd azt a szokást, hogy ott keresd az helyeslést, ahol soha nem fogod igazán megtalálni.

Próbáld ki most.

Ahogy felfedezed ezt, a tőled telhető legjobban a szíveddel válaszold meg ezeket a kérdéseket a fejed helyett, és közben ne gondold túl és ne keresd a helyes választ. És a válaszaiddal légy annyira őszinte, amennyire csak tudsz. Gyakran akkor is elengedsz, ha a válaszod "nem".

Gondolj valakire, akinek szeretnéd az elismerését, és ebben a pillanatban egyszerűen tedd fel magadnak a kérdést:

1. Lehetséges, hogy elengedem, hogy elismerést akarok kapni ettől a személytől?

2. Elengedném?

3. Mikor?

4. Megengedném magamnak, hogy közvetlenül magamnak adjam meg az elismerést (szeretetet), a legjobban, ahogy tudom?

Minden egyes alkalommal, amikor végigmész a fenti kérdéseken, meg fogsz könnyebbülni kicsit. Légy türelmes magaddal, és légy állhatatos ezen a felfedező úton, és meg fogod látni az eredményeket. Ha alkalmazod ezt önmagad számára, eljuthatsz arra a pontra, ahol nem függsz többé mások elismerésétől - ahol pontosan úgy szereted és fogadod el magadat, ahogy vagy.

Jusson eszedbe, hogy te vagy a szeretet és az elismerés forrása. Nincs szükséged arra, hogy másoktól kapd ezt meg. Úgy el tudod engedni mások elismerésének akarását magaddal kapcsolatban, mint ahogyan el tudsz engedni bármilyen más érzést, és egésznek és teljesnek érzed magadat egymagadban.

Élvezd! Oszd meg velem is, hol tartasz ezen a felfedező úton. 

Kérlek, szólj hozzá, és oszd meg ezt a cikket azokkal is, akikkel törődsz.

Ez a bejegyzés a The Sedona Method; Your Key to Lasting Happiness, Success and Emotional Wellbeing c. könyveiben, az elvonulásain és a Letting Go: The Sedona Method Movie c. filmben felfedezett elveken alapszik. Ez egy egyszerű, erős, elegáns és könnyen megtanulható eszköz, ami több mint három évtizedes tapasztalatokon alapul, ami megmutatja, hogyan lépj bele abba a természetes képességedbe, hogy azonnal elengedj bármilyen kényelmetlen vagy nem akart érzést, gondolatot vagy hiedelmet. További információért keresd fel a www.sedona.com weboldalt.

Eredeti cikk: https://www.huffpost.com/entry/how-to-break-free-of-your_b_6071692

Fordította: Szecskó Emese